Színház

A vér szerelme

2014.02.13. 06:58
Ajánlom
Jókora adag anglofília és színházfétis kell ahhoz, hogy az egyszeri néző arra vetemedjen, hogy moziban nézzen élő angol színházi közvetítést. De aki már járt az Uránia brit színházi sorozatán, tudja, hogy az NT Live sorozat korántsem nehezen dekódolható rétegelőadásokat, hanem igazán magas színvonalú népszínházi közvetítéseket hoz el – igen, még ide, Magyarországra is. KRITIKA

Bár a közvetítést a National Theatre társulatának előadásaként konferálják fel, az Urániában január 30-án vetített előadás, bár valóban az NT Live sorozatának része, valójában a Donmar Warehouse produkciója - az említett nemzeti színház pedig csak annyiban érintett, hogy az ő hivatásuk abban (is) áll, hogy az egész kortárs brit színház krémjét szórják szét a világban, függetlenül attól, hogy az adott előadást épp melyik színház társulata vagy nemtársulata játssza. (Igen, ilyen színházi struktúra is van.) Apró félreértés ez, persze, ahogy apró félrefordítások sorozata az előadás interneten fellelhető magyar beharangozószövege is - éppen arra elég, hogy műholdak ide vagy oda, ne felejtsük el: Pannonia provinciában vagyunk.

De vissza az előadást létrehozó Donmarhoz: egy (főleg londoni mércével) kis színház ez, "talált tér", ahogy az előadás rendezője, és egyben a színház művészeti vezetője, Josie Rourke mondja. A szűk teret romantikusnak bélyegzi a brit színházi sajtó - nekünk talán inkább jutna eszünkbe az ipari vagy a modern jelzők egyike, lévén szó a Covent Garden egyik átalakított raktáráról. Nem mellesleg, ez az apró különbség is jól mutatja a brit és a magyar színház térfelfogásának különbségét; odaát minden a hatalmas terekről szól, érezhető, de nem tapintható mélységekről és magasságokról, harapható sűrűségű levegőről és magasban tört fényekről.

És a tér a kulcs a Donmar Coriolanusához is - egyszerűen zseniális Lucy Osborne díszlete: nyers, graffitivel tarkított kőfal előtt vérrel festett, ferde téglalap jelöli ki a játékteret, a hátsó sarokban beláthatatlan magasságba meredő acél létra. És a látványt alakítják a hol intim, hol hatalmas, hideg teret létrehozó fények, a csatajelenet hangulatteremtő tűzgolyó-effektjei és a vissza-visszatérő, dramaturgiailag is funkcionális háttérvetítések is - nemhiába, kis színház ide vagy oda, mégiscsak egy West End produkciót látunk.

Persze a Coriolanus valójában nem az effektektől szuperprodukció, hanem a szereplőgárdától, azon belül is leginkább a Thor-filmek Lokijaként is ismert Tom Hiddlestontól, akit annyira hájpol a brit közbeszéd, hogy még az előadás szünetében a rendezővel beszélgető riporter is kénytelen volt megemlíteni, hogy a világ legszexibb férfijáról van szó. De tegyük hozzá gyorsan: a felhajtás nem alaptalan: kimunkált test ide vagy oda, Hiddlestont tényleg lehet egyszerűen ezért az alakításért szeretni. Caius Martius Coriolanusként egyszerre tud a kor elvárásainak a legteljesebben mértékben megfelelő gyilkológép, az érzelmeit csak mértékkel kimutató, de mélyen szerető férj, népgyűlölő politikus, végzetesen öntelt férfi, és mindent felülíróan engedelmes gyerek lenni - és alakításának minden mozzanata pontos és átgondolt. És éppen ettől működik jól ez a Coriolanus: hús-vér embert látunk benne, nem pedig hőst vagy antihőst.

És az ember körül egy társadalom bontakozik ki: egy gyűlölni szerető, vérre és sebekre szomjas, ősi erőktől fűtött, de mégis mai embertömeg. A tömegnek pedig két valódi arca van, a két néptribunus: Brutus (Elliot Levey) és Sicinia (Helen Schlesinger). Az ő kettősük teszi igazán élővé az előadást: ők a mi kortársaink, akik a nyelvi tekervényeket lepergetve ismerős politikusokat formálnak szemtelenül: a nép választottjait - és a tragédia valódi előmozdítóit. Beléjük van kódolva a végzet, és rajtuk keresztül a népbe, abba a népbe, amelyik szerelmes a vérbe és az erőbe, az eszményi harcos férfiba - de mindenek felett a saját hatalmába. És a történet szempontjából minden más mindegy, mert tudható, hogy akit a nép ma felemel, holnap a mélybe taszítja le.

De nem lenne helyénvaló, ha itt érne véget a seregszemle: meg kell említenünk a Meneniust, Coriolanus barátját alakító Mark Gatiss-t is, aki minden ízében patrícius, méghozzá a lehető legártatlanabb: éppen azt a benyomást kelti, mint a legelitebb gentlemen's club legműveltebb tagja - könnyű neki, persze, gondolhatjuk, mert lévén angol színpadon játszik, alakításának negyven százalékát letudja egy jól beállított akcentussal. Nem így a volszkok vezérét, Aufidiust játszó Hadley Fraser, aki bár erős vonzalmat mutat Coriolanusért, végül mégis (vagy épp ezért?) a vérében való fürdés jelenti számára a legnagyobb kielégülést.

Talán az Rouke egyik legnagyobb érdeme, hogy hiába úszik minden és mindenki vérben, nem émelyítő embertelenség és nem gyűlölet marad Coriolanus fejjel lefelé lógatott holtteste után, hanem egy olyan társadalom lenyomata, amelyik szépnek találta a szenvedést, amelyik nem ismerte a túl nagy áldozatot, és amelyik jobban szerette saját magát, mint az embert. És ezért a nagy egészért cserébe nézzük el, hogy Rouke időnként a kelleténél egy kicsit jobban szeret rendezőset játszani, hangsúlyosan, de nem jelentésesen rakni a színre éppen nem játszó szereplőket, vagy a pont elégnél egy leheletnyivel több geget hagyni az előadásban. Igazán rászolgált a jóindulatunkra.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

5 zenemű, amely kapudrog lehet Bartók Bélához

Bartók zenéje nem könnyű. Hiába vált az egyik legismertebb magyar művészszemélyiséggé, valószínűleg többször találkozunk róla elnevezett utcával, térrel, mint a zeneműveivel. Ezen segítünk most.
Klasszikus

Három díjazottja volt idén a Bartók-Pásztory-díjnak

A Bartók Béla születésének 138. évfordulóján rendezett díjátadón az elismeréseket Vigh Andrea, a Zeneakadémia rektora, a kuratórium elnöke adta át.
Klasszikus

Szívet melengető videó: Pillangó szállt a fuvolaművész homlokára játék közben

Létezik ennél igazabb megerősítés egy muzsikus számára, mint az, hogy egy pillangó is gyönyörködni kezd a játékában?
Klasszikus

És Ön olvas még zenei könyveket?

A klasszikus zene közönsége szűk, de szeret olvasni. Ez kihívás egy könyvkiadónak, a Rózsavölgyi pedig számos újdonsággal szolgálhat az érdeklődőknek.
Könyv

Mondd meg te, melyik volt 2018 legjobb magyar könyve!

2019-ben is átadják a Libri irodalmi díjat és a Libri irodalmi közönségdíjat. A 2016-ban megalapított elismerésekkel az előző év legjobb magyar szép- és tényirodalmi könyveit díjazzák. A nyertesek idén már 2-2 millió forintot és 30 millió forint értékű médiatámogatást kapnak.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Színház ajánló

Legénybúcsú a Játékszínben

Március 23-án tartották a Játékszín idei utolsó bemutatójának olvasópróbáját. Szente Vajk Legénybúcsú című vígjátékát május 4-én láthatja először a közönség.
Színház portré

Huncut és szomorú tekintet – Harkányi Endre 85

Lázadásból jelentkezett a Színművészetire, többnyire kisembereket, komikus figurákat alakított, de neki köszönhetjük Mézga Géza hangját is. Egyik utolsó előadásában, a Vígszínház Átutazók című komédiájában Törőcsik Mari partnereként lépett színpadra.
Színház hír

Polcz Alaine-ről szóló monodrámát és Woyzeck-rendezést is díjaztak Tatabányán

A monodráma- és stúdiószínházi előadásokat felvonultató MOST FESZT öt napja alatt összesen tíz előadást láthatott a fesztiválközönség március 20. és 24. között.
Színház interjú

A kibeszéletlen múlt mesélője - interjú Mohácsi Jánossal

Testvérével, Mohácsi Istvánnal és Závada Pállal közösen vehette át február végén a Kortárs Magyar Dráma-díjat az Egy piaci nap rendezéséért, amely a II. világháború utáni kunmadarasi zsidóellenes pogromot dolgozza fel. Mohácsi Jánossal beszélgettünk.
Színház Íliász

Földrészeken átívelő Íliász maraton az Ódry Színpadon

Éjszakába nyúló Íliász-felolvasást tartanak az Ódry Színpadon pénteken. A mintegy 12 órásra tervezett esemény, ahhoz az 59 ország részvételével zajló világméretű Homérosz-olvasáshoz csatlakozik, amelyet a lyoni École Normale Supérieure kezdeményezésére szerveztek meg.