Színház

A vér szerelme

2014.02.13. 06:58
Ajánlom
Jókora adag anglofília és színházfétis kell ahhoz, hogy az egyszeri néző arra vetemedjen, hogy moziban nézzen élő angol színházi közvetítést. De aki már járt az Uránia brit színházi sorozatán, tudja, hogy az NT Live sorozat korántsem nehezen dekódolható rétegelőadásokat, hanem igazán magas színvonalú népszínházi közvetítéseket hoz el – igen, még ide, Magyarországra is. KRITIKA

Bár a közvetítést a National Theatre társulatának előadásaként konferálják fel, az Urániában január 30-án vetített előadás, bár valóban az NT Live sorozatának része, valójában a Donmar Warehouse produkciója - az említett nemzeti színház pedig csak annyiban érintett, hogy az ő hivatásuk abban (is) áll, hogy az egész kortárs brit színház krémjét szórják szét a világban, függetlenül attól, hogy az adott előadást épp melyik színház társulata vagy nemtársulata játssza. (Igen, ilyen színházi struktúra is van.) Apró félreértés ez, persze, ahogy apró félrefordítások sorozata az előadás interneten fellelhető magyar beharangozószövege is - éppen arra elég, hogy műholdak ide vagy oda, ne felejtsük el: Pannonia provinciában vagyunk.

De vissza az előadást létrehozó Donmarhoz: egy (főleg londoni mércével) kis színház ez, "talált tér", ahogy az előadás rendezője, és egyben a színház művészeti vezetője, Josie Rourke mondja. A szűk teret romantikusnak bélyegzi a brit színházi sajtó - nekünk talán inkább jutna eszünkbe az ipari vagy a modern jelzők egyike, lévén szó a Covent Garden egyik átalakított raktáráról. Nem mellesleg, ez az apró különbség is jól mutatja a brit és a magyar színház térfelfogásának különbségét; odaát minden a hatalmas terekről szól, érezhető, de nem tapintható mélységekről és magasságokról, harapható sűrűségű levegőről és magasban tört fényekről.

És a tér a kulcs a Donmar Coriolanusához is - egyszerűen zseniális Lucy Osborne díszlete: nyers, graffitivel tarkított kőfal előtt vérrel festett, ferde téglalap jelöli ki a játékteret, a hátsó sarokban beláthatatlan magasságba meredő acél létra. És a látványt alakítják a hol intim, hol hatalmas, hideg teret létrehozó fények, a csatajelenet hangulatteremtő tűzgolyó-effektjei és a vissza-visszatérő, dramaturgiailag is funkcionális háttérvetítések is - nemhiába, kis színház ide vagy oda, mégiscsak egy West End produkciót látunk.

Persze a Coriolanus valójában nem az effektektől szuperprodukció, hanem a szereplőgárdától, azon belül is leginkább a Thor-filmek Lokijaként is ismert Tom Hiddlestontól, akit annyira hájpol a brit közbeszéd, hogy még az előadás szünetében a rendezővel beszélgető riporter is kénytelen volt megemlíteni, hogy a világ legszexibb férfijáról van szó. De tegyük hozzá gyorsan: a felhajtás nem alaptalan: kimunkált test ide vagy oda, Hiddlestont tényleg lehet egyszerűen ezért az alakításért szeretni. Caius Martius Coriolanusként egyszerre tud a kor elvárásainak a legteljesebben mértékben megfelelő gyilkológép, az érzelmeit csak mértékkel kimutató, de mélyen szerető férj, népgyűlölő politikus, végzetesen öntelt férfi, és mindent felülíróan engedelmes gyerek lenni - és alakításának minden mozzanata pontos és átgondolt. És éppen ettől működik jól ez a Coriolanus: hús-vér embert látunk benne, nem pedig hőst vagy antihőst.

És az ember körül egy társadalom bontakozik ki: egy gyűlölni szerető, vérre és sebekre szomjas, ősi erőktől fűtött, de mégis mai embertömeg. A tömegnek pedig két valódi arca van, a két néptribunus: Brutus (Elliot Levey) és Sicinia (Helen Schlesinger). Az ő kettősük teszi igazán élővé az előadást: ők a mi kortársaink, akik a nyelvi tekervényeket lepergetve ismerős politikusokat formálnak szemtelenül: a nép választottjait - és a tragédia valódi előmozdítóit. Beléjük van kódolva a végzet, és rajtuk keresztül a népbe, abba a népbe, amelyik szerelmes a vérbe és az erőbe, az eszményi harcos férfiba - de mindenek felett a saját hatalmába. És a történet szempontjából minden más mindegy, mert tudható, hogy akit a nép ma felemel, holnap a mélybe taszítja le.

De nem lenne helyénvaló, ha itt érne véget a seregszemle: meg kell említenünk a Meneniust, Coriolanus barátját alakító Mark Gatiss-t is, aki minden ízében patrícius, méghozzá a lehető legártatlanabb: éppen azt a benyomást kelti, mint a legelitebb gentlemen's club legműveltebb tagja - könnyű neki, persze, gondolhatjuk, mert lévén angol színpadon játszik, alakításának negyven százalékát letudja egy jól beállított akcentussal. Nem így a volszkok vezérét, Aufidiust játszó Hadley Fraser, aki bár erős vonzalmat mutat Coriolanusért, végül mégis (vagy épp ezért?) a vérében való fürdés jelenti számára a legnagyobb kielégülést.

Talán az Rouke egyik legnagyobb érdeme, hogy hiába úszik minden és mindenki vérben, nem émelyítő embertelenség és nem gyűlölet marad Coriolanus fejjel lefelé lógatott holtteste után, hanem egy olyan társadalom lenyomata, amelyik szépnek találta a szenvedést, amelyik nem ismerte a túl nagy áldozatot, és amelyik jobban szerette saját magát, mint az embert. És ezért a nagy egészért cserébe nézzük el, hogy Rouke időnként a kelleténél egy kicsit jobban szeret rendezőset játszani, hangsúlyosan, de nem jelentésesen rakni a színre éppen nem játszó szereplőket, vagy a pont elégnél egy leheletnyivel több geget hagyni az előadásban. Igazán rászolgált a jóindulatunkra.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

5 különleges eset, amikor Fischer Iván nem „csak” vezényelt

Hetvenedik születésnapját ünnepli Fischer Iván. Egyik legelismertebb muzsikusunknak lenne is mivel hetvenkednie. Legfőbb büszkesége, a Budapesti Fesztiválzenekar évtizedek óta a világ élvonalába tartozik, ő pedig nem egyszerűen karmester: operát rendez és ír, közösségi koncerteket szervez, fontos ügyekben hallatja a hangját.
Plusz

Lady Gagának szabadott, amit Radics Giginek nem

Az Egyesült Államokban nagy hagyománya van annak, hogy az új elnököt popsztárok körében eskessék fel. Tegnap Joe Bidennek Lady Gaga énekelt himnuszt, tizenkét éve Aretha Franklin tette felejthetetlenné Obama beiktatását. De Barbra Streisand, Ricky Martin és Gene Kelly egyaránt mutatkoztak hasonló szerepben. És mi az, amiért Radics Gigit tetemre hívták, Lady Gagát viszont nem?
Jazz/World

Két kvartettel áll színpadra az etno-jazz királya a Magyar Kultúra Napján

A Dresch-univerzum két meghatározó felállása hallható egy este a Fonó Online közvetítésében. Dresch Mihály a magyar jazz egyik legegyénibb zenei világát képviselő, meghatározó, irányadó szereplője. Ahogy Garbarek az észak-európai vagy Coltrane az afro zenei tradíciókat, úgy Dresch az erdélyi autentikus folk jellemző elemeit emelte be a jazzbe. Zenéje sodró, személyes és intim, erő és hit sugárzik belőle.
Klasszikus

Bősze Ádám és a Budapesti Vonósok kalauzolnak Schubert világába

A Budapesti Vonósok háromrészes sorozatában a zenetörténet egyik legtitokzatosabb, alig 31 évesen elhunyt zsenijének remekműveit ismerhetjük meg közelebbről január 22-én.
Könyv

Mészöly-centenáriummal indul a Várkert Irodalom sorozata

Streamelt esttel jelentkezik a Várkert Bazár január 21-én. A Mészöly Miklós személye köré szerveződő esten szóba kerülnek az író alkotásai, a rá ható és általa teremtett stílusirányzatok, valamint iskolák, de megelevenedik a Polcz Alaine-nel kötött házassága is, melynek 53 évét irodalmi művek és levelek őrzik.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Színház ajánló

A FESZ ma esti adománygyűjtő gáláján Gergye Krisztián új festményére is licitálhatunk

A független színházi dolgozók megsegítésére szervez online adománygyűjtő estet január 22-én 19.00 órától a Független Előadó-művészeti Szövetség.
Színház szfe

Szarka Gábor büszke: „az utolsó simításokat” végzik

A Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) történetének legjelentősebb fejlesztési programja vette kezdetét, amelynek első lépéseként új intézetnevekkel és megújult, modern oktatási helyszínekkel várják a hallgatókat és oktatókat - közölte Szarka Gábor kancellár az SZFE új, naphegyi campusának csütörtöki sajtóbejárásán.
Színház hír

Felolvasószínházi előadással mutatkozik be Kelemen Kristóf új drámája

A járványhelyzet elmúltával az Örkény Színház műsorra tűzi Kelemen Kristóf legújabb drámáját, melyet az 1956 és 1989 közötti romániai események – Nagy Imre és körének sznagovi fogsága – ihlettek. A darab alapját az a napokig tartó rituálé adja, melyben özvegyek és gyermekeik nézték végig a 301-es parcella felnyitását. A mindezidáig jeltelen tömegsírból 1989 előtt eltemetett férfiak csontjait, foszlott ruhadarabjait emelték ki.
Színház ajánló

Összművészeti gálaműsorral ünnepli a Vörösmarty Színház a Magyar Kultúra Napját

A székesfehérvári teátrum a komolyzene, a balett, a néptánc és a színművészet legmeghatározóbb alkotásaiból válogat január 22-én.
Színház ajánló

Fikció és valóság találkozása a színpadon

Regényadaptációval és egy való életből merítő vígjátékkal folytatódnak a SzínházTV közvetítései. Az előadások középpontjában ezúttal a folyamatosan elbukó, ám mindig újrakezdő ember áll, aki ballépéseivel és döntéseivel egyszerre válik nevetség tárgyává, miközben görbe tükröt mutat a nézőnek.