"Nem sok értelme van szakmai bírálóbizottságokat működtetni, utaztatni, tőlük szakmai javaslatokat kérni, ha a gyakorlat során ennek esetenként semmilyen hatása nincsen” - olvasható abban a közleményben, amelyet a Magyar Teátrumi Társaság juttatott el lapunknak. Mint írják, a döntések alaposságát és szakmaiságát kérdőjelezi meg az is, ha egy igazgatót röviddel a kinevezése után indoklás nélkül menesztenek.
Móricz Zsigmond Színház, Nyíregyháza
Az elmúlt időszakban mindkét említett esetre volt példa, amit a közlemény is érint. Indoklás nélkül, rendes felmondással szüntették meg Schlanger Andrásnak a Móricz Zsigmond Színház Nonprofit Kft.-ben betöltött ügyvezetői megbízatását február elején. Schlangert 2015. február 19-én választotta meg a Móricz Zsigmond Színház vezetőjének a nyíregyházi közgyűlés, megbízatása 2015. július elsejétől öt évre szólt volna.
Őze Áront márciusban annak ellenére választották meg a dunaújvárosi Bartók Béla Kamaraszínház igazgatójának, hogy a szakmai bizottság 9-0 arányban az eddigi vezetőt, dr. Borsós Beátát támogatta.
Az Teátrumi Társaság a két eset kapcsán megjegyzi: „Nehezen szabadulunk tehát a gondolattól, hogy a nyíregyházi és a dunaújvárosi esetben - Schlanger András felmentése illetve dr. Borsós Beáta ellenében Őze Áron kinevezése esetében - a színházszakmai megfontolások kevésbé estek latba, mint az önkormányzat egyéb, általunk és a szakmai közvélemény kevéssé ismert szempontjai.”
Dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház
A szervezet a kérdéssel napirendi pontként készül foglalkozni soron következő közgyűlésén.
A teljes közlemény itt olvasható:
A Magyar Teátrumi Társaság elnöksége fontosnak tarja, hogy szakmai szervezetek kifejezzék véleményüket a nyíregyházi és a dunaújvárosi színház vezetőinek leváltásával illetve megbízásával kapcsolatban.
Tiszteletben tartjuk a színházakat fenntartó önkormányzatok jogait és felelősségét a színházak igazgatóinak megbízása illetve felmentése kapcsán. Az előadó-művészeti törvénynek azt a passzusát is jól ismerjük, miszerint a szakmai bíráló bizottság a vezetőválasztás során "csak" javaslatot tesz a fenntartó számára, s a döntés joga – a szakmai bizottság véleményét is mérlegelve – a fenntartót illeti. Azzal is tisztában vagyunk, hogy egy színházvezetőről "menet közben" is kiderülhet, hogy esetleg nem képes úgy vezetni a színházát vagy a társulatát, ahogyan a fenntartó ez vizionálta a pályáztatás során. A felelős döntés alaposságát és szakmaiságát viszont mindenképp megkérdőjelezi, ha egy igazgatót röviddel kinevezése után indoklás nélkül menesztenek, vagy a kinevezés során teljesen figyelmen kívül hagyják annak a szakmai bizottságnak a véleményét mely bizottságban a város, a színház, a minisztérium és a színházi szakma képviselete is biztosított.
Nehezen szabadulunk tehát a gondolattól, hogy a nyíregyházi és a dunaújvárosi esetben - Schlanger András felmentése illetve dr. Borsós Beáta ellenében Őze Áron kinevezése esetében - a színházszakmai megfontolások kevésbé estek latba, mint az önkormányzat egyéb, általunk és a szakmai közvélemény kevéssé ismert szempontjai.
A két eset ismét és már sokadszorra felveti annak a kérdését, hogy vajon nem kellene-e átgondolni az önkormányzati színházak vezetőinek kinevezési módszerét és formáját. Nem sok értelme van szakmai bírálóbizottságokat működtetni, utaztatni, tőlük szakmai javaslatokat kérni, ha a gyakorlat során ennek esetenként semmilyen hatása nincsen.
A Magyar Teátrumi Társaság természetesen együttműködik az új színházvezetőkkel, és minden támogatást megad számukra. Kritikánk nem az említett személyeknek, hanem az inkriminált fenntartói gyakorlatnak szól.
A kérdést a Magyar Teátrumi Társaság soron következő, esztergomi közgyűlésén napirendre tűzi.
hírlevél
