Színház

"Ad neked kenyeret az a Mozart?"

2011.10.30. 12:07
Ajánlom
Állapotfelmérés: a hazai kulturális ágazat helyzete című szakmai nyílt napon intézményvezetők számoltak be területükről és fogalmazták meg észrevételeiket illetve bírálataikat a kulturális kormányzat tevékenységével kapcsolatban az Országgyűlés Kulturális és sajtóbizottsága ülésén.

L. Simon László, a bizottság elnöke az ülést megnyitó beszédében Kornis Gyulát, a Horthy-korszak kulturális államtitkárát idézve kijelentette: "a kultúrát a hatalom szolgálni köteles". E mottó jegyében biztosította a szektor megjelent képviselőit arról, hogy a kormányzat nem hagyja magára a kulturális intézményeket, és a feszített törvényalkotási folyamatban az előadóművészeti törvény módosításával, illetve a hamarosan megszülető új szerzői jogi törvénnyel tiszta helyzetet teremtenek a kulturális ágazatban. Ugyanakkor figyelmeztett, hogy a kultúra "nem várhat örökké az atyáskodó politikára", hatékonyabb önképviseletre szólította fel a szakmai szervezeteket, és jelezte, hogy a kormányzat a kulturális szektortól olyan médiaképes üzeneteket és produkciókat vár, amelyek túljutnak a szűk szakmai közönség körein.

Gulyás Dénes operaénekes, parlamenti képviselő, a Pécsi Nemzeti Színház zeneigazgatója az operajátszás múltjáról és jövőjéről tartott előadásában Márai Sándor Füves könyvére hivatkozva kijelentette, hogy a ma Magyarországon kultúrára fordított kiadások nem volnának szűkösek, ha azokon nem kellene a Magyar Állami Operaházban is képviselt magas művészeteknek a sok "vacak és talmi, pusztító és romboló" kommersz produkcióval osztozniuk. Kérdésként fogalmazta meg, vajon a kormányzat felvállal-e akár szavazatvesztéssel járó döntéseket, adott esetben intézmények bezárását is? Mint hangsúlyozta, a kultúra támogatása nem merülhet ki nagyszabású új épületek felhúzásában, az intézmények szempontjából a valódi támogatás a produkciókra és a fenntartására fordítható pénz. Az operaházi viszonyokra utalva sérelmezte, hogy sokan szerződés nélkül játszanak, a kifizetések késnek, és azokat is társulati tagkét tüntetik fel a műsorlapokon, akik csak évi néhány előadásban énekelnek. A vidéki operajátszás helyzetét áttekintve azt javasolta, hogy az öt vidéki háromtagozatú nemzeti színházat (Miskolc, Győr, Szeged, Pécs, Debrecen) az egyes intézményekben csak menedzsmentet meghagyva vonják össze, mert az összehangolt előadásrend, a közös díszletek és más előnyök révén az előadásszám és a bevételek megduplázása érhető el.

A színházi folyamatokról a hatályban lévő előadóművészeti törvény tükrében Vidnyánszky Attila beszélt volna, ám betegsége miatt nem tudott részt venni az ülésen. Helyette Fekete Péter, a Békés Megyei Jókai Színház igazgatója lépett a pulpitusra, aki rögtönzött beszédében legfontosabb feladatuknak a színházi szakmában tapasztalható ellentétek elsimítását nevezte. Az előadóművészeti törvény módosításához fűzött várakozásaik mellett kétoldalú, a törvény iránymutatása alapján, de a helyi igények figyelembevételével megkötött közszolgáltatási szerződések szükségességét hangsúlyozta. Jelezte továbbá, hogy a színházak várják a közmédia ígért megkereséseit az előadások rögzítésével kapcsolatban. Beszédében végezetül a jelenleginél sokszínűbb, nyitottabb, a nemzeti értékekből erőteljesebben táplálkozó színészképzés, valamint a pillanatnyilag OKJ-s tanfolyamokon oktatott színházi kiszolgálószemélyzet felsőfokú képzésének szükségessége mellett érvelt.

„A magyar táncművészet mozgáskorlátozott állapotban van" - jelentette ki Mihályi Gábor, a Magyar Állami Népi Együttes művészeti vezetője, s rámutatott, a kőszínházi igényekre szabott előadóművészeti törvény nem kezeli hatékonyan a balett, népi és kortárs ágakra széttagolt táncos szakma széttartó igényeit. Mint jelezte, a szabályozást nehezítik a társulatok sokszínű működési formái, eltérő önnállósági fokuk, s a pályázati rendszer és a befogadószínházakkal fennálló viszonyok is zavarosak. Ugyanakkor üdvözölte, hogy a szakmai végzettséggel kapcsolatban a táncosok haladékot kaptak. Nem rejtette véka alá, hogy a táncos szakmát sokkolta a korengedményes nyugdíj eltörlésére vonatkozó törvénytervezet, mely az országos szinten jelentéktelen táncművészeti ágazatot dugába döntené, hiszen kiöregedett táncosokat vélhetően senki nem akarna látni a színpadokon. Beszédében egyúttal reményét fejezte ki, hogy a szerzői jogi törvényből mindeddig kimaradt koreográfusok helyzete az esedékes módosítás során rendeződik.

Kelemen László, a szervezetileg a Magyar Állami Népi Együttest is magában foglaló Hagyományok Háza igazgatója előadásában sérelmezte, hogy magyar népművészet címén a hagyományos paraszti kultúrát ápoló alkotók és művészek helyett a „kommersz ír sztepp és a Mága Zoltán nevével fémjelzett gagyi" kap teret a közmédiában, de még a Prima Primissima díjazottak sorában is. Aggodalmának adott hangot, hogy Magyarország letért a Kodály, Bartók és Lajtha által kijelölt útról, ám örömét fejezte ki, hogy ennek ellenére az idén félszáz éves MÁNE és a táncházmozgalom szellemi örökségét intézményesült formában továbbvivő, fennállásának 10. évfordulóját ünneplő Hagyományok Háza vezetésével a tudományos alapokra épülő közművelődés: a gyűjtés, az élő áthagyományozás és az archiválás-digitalizálás terén is jelentős eredményeket ért el. Kelemen László örömmel nyugtázta azt is, hogy a Zeneakadémia népzenei tanszéke elindulhatott, s hogy Szombathelyen a felsőfokú népi kézműves képzés is megvalósult. A folklór-szektor költségvetési súlyát érzékeltetve ugyanakkor szarkasztikusan célzott rá, hogy a BKV adósságállományából - melynek állami konszolidációja időről időre komolyan szóba jön - a Hagyományok Háza és a berkein belül működő Magyar Állami Nép Együttes nem kevesebb, mint 1500 évig tudna működni.

A magyar fotográfia helyzetéről értekező Baki Péter, a Magyar Fotográfiai Múzeum igazgatója rámutatott, bár a XX. század nagy magyar fotósai külföldön igen népszerűek, fotóművészeti gyűjtemények alapításával, illetve a fotóművészeti kiállítások nagy múzeumokban való megjelenésével 50-100 év lemaradásban vagyunk. A trend megfordulását jelzik az elmúlt években a Ludwig Múzeumban - és az EU-elnökség révén többek között Londonban is - bemutatott, szép számú látogatót vonzó fotókiállítások, és az utóbbi néhány évben országszerte három helyen is beindult felsőfokú fotóművész-képzésre tapasztalt tízszeres túljelentkezés. Baki Péter a jövőt a széttagolt magyarországi fotógyűjtemények (1,2 millió felvétel van a Magyar Nemzeti Múzeum tulajdonában; 3 millió, kizárólag saját készítésű, és nem okvetlenül művészi igényű, és csak negatív formában tárolt fotót őriz az MTI; és mintegy félmilliós a Magyar Fotográfiai Múzeum gyűjteménye) egyesítésével Közép-Kelet Európában egyedülálló gyűjtemény létrehozásában látja, mely - a megfelelő épület kialakításán kívül - mindössze egyetlen nagyjátékfilm elkészítésével megegyező mértékű befeketetést igényel.

Takács Imre, az Iparművészeti Múzeum főigazgatója az országos közgyűjtemények helyzetéről szólva szintén közép-európai múzeumi centrumként pozicionálná Budapestet. A fővárosban koncentrált közgyűjtemények helyzetét szerkezetileg és méretében is Ausztria múzeumhálózatához hasonlította, és megállapította, hogy a háború előtti Magyarországra méretezett múzeumi hálozat kétségkívül aránytalanul túlzó, de éppen ez a vonzereje és az értéke. A szakember problémásnak ítélte, hogy a 14 intézményt öt tárca felügyeli, egységes szervezeti felépítés és ellenőrzés nélkül. A helyzet orvoslására új törvényi szabályozást sürgetett, mely a múzeumokat, könyvtárakat és levéltárakat külön kezeli, és a „fojtogatóan hiányos, ugyanakkor ésszerűtlenül pazarló" normatív finanszírozási rendszert feladatalapú támogatással váltaná fel. Takács a Magyar Nemzeti Galéria és a Szépművészeti Múzeum egyesítésével kapcsolatos kormányzati terveket élesen bírálta, az államtitkár által hivatkozott szocialista modell valótlanságát az európai nemzeti galériák alapításának körülményeit ismertetve tételesen cáfolta, és a Nemzeti Galéria alapítását a magyar közgyűjtemények bővülésének és szakosodásának 130 éves története keretében, 1956 vívmányaként értelmezte.

A Szépművészeti Múzeum főigazgatója, a nemrégiben az új múzeumi negyed előkészítésére kormánybiztosi megbízást kapott Baán László rövid beszédének elején köszönetet mondott az előtte szóló Takácsnak (akivel szakmai viszonyuk korábban nem volt felhőtlennek nevezhető), hogy a múzeumösszevonás kényes kérdésében véleményt formált. A Szépművészeti közelmúltjának tapasztalataiból kiindulva a nagy múzeumok legfontosabb külkapcsolati feladataként a létező legjobb európai gyakorlatok megtalálását és adaptálását jelölte meg, melyeket saját legjobb tradícióinkkal ötvözve kimagasló látogatottságú kiállítások megrendezése válik lehetségessé. Véleménye szerint a legnehezebb feladat a közgyűjtemények számára ugyanakkor, hogy saját működési gyakorlataikat időről időre képesek legyenek újragondolni és megújítani.

Gulyás Gábor, a Műcsarnok egy évvel ezelőtt kinevezett igazgatója a közelmúlt kortárs művészeti botrányaira is utaló kritikus hangú beszédében éppen erre tett kísérletet. Felszólított, hogy a posztkádári politikai ideológiát váltsa fel az értékelvű esztétika, készüljenek újszerű, a nemzetközi kontextusra és tudományos diskurzusra reflektáló monográfiák, és induljon meg a felsőfokú kritikus- és kurátorképzés. A Műcsarnok középtávú tervei között felvázolta a fővárost a nemzetközi kortárs művészeti szcénába bevezető Budapest Biennálé tervét, mely egyben városarculati és turisztikai projektként újrapozicionálná a kortárs magyar képzőművészetet. Ugyanakkor sérelmezte, hogy - a a háborús éveket is beleszámítva az elmúlt 100 évben példátlan módon - az állami támogatás a Műcsarnok fenntartásához szükséges összeget sem fedezi. Gulyás Gábor szerint a nemzeti kormány a nemzeti kultúrára is kell költsön, s a felszólító mód nem a pénzügyi válság, hanem az országban eluralkodott erkölcsi és kulturális válság miatt szükséges. Még akkor is, ha - a címben idézett, Győzike által egy beszélgetős műsorban Sebeők Jánosnak odasúgott megjegyzés értelmében - Mozart nem ad kenyeret, azaz közvetlenül nem váltható aprópénzre a magas művészet.

Részben erre a kérdésre adott választ Bendzsel Miklós, a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalának elnöke, aki a - szoftverfejlesztést is magában foglaló - kulturális-kreatív ágazat nemzeti jövedelemképző és önnfentartó képességét hangsúlyozta és rámutatott, hogy a szektor GDP-arányosan a mezőgazdasággal és az egészségüggyel összevethető méretű. A kilenc nagy jogvédő szervezet évi mintegy 64 milliárd forintnyi elosztható bevételt kezel, melyek nagy része reklámokból származik (igaz, ennek harmadát saját működési költségeikre költik). A megújítás előtt álló szerzői jogi törvényről szólva kijelentette, a szerzői jog „tápláló közeg, nem tüskés védőburok", és Paul Valéryt idézve azt hangoztatta, hogy „az intellektuális tőke akkor fogy el, ha nem fogyasztják".

A szerzői jog szempontjából is kitüntetett helyzetbe került a magyar kultúrkincs digitális megőrzésére - éppen L. Simon László kezdeményezésére - alapított MaNDA, azaz Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet, melynek vezetője, Lovas Lajos a mögöttük álló hónapok eredményeiről és az előttük álló tervekről számolt be. A mintegy 27 közgyűjteményt tömörítő klaszter további bővítésével 2013-tól egyházi és magánygyűjtemények anyagainak katalogizálására és digitalizálására is sor kerül. Az intézet munkájának első látványos eredményeként 2011 decemberében indul a MaNDA lakossági portálja, melynek célja, hogy egyetlen nyilvános felületen elérhető legyen a teljes magyar kultúrkincs. Az oldalon a fiatalokat célzó, a Honfoglalóhoz hasonlítható történelmi játék is elérhető lesz, és már novembertől elérhető lesz az a Magyar Turizmus Zrt.-vel közösen elindított, GPS-sel kombinált okostelefonos alkalmazás, mely egyfajta kulturális bédekkerként kalauzol majd a magyar kultúrában, illetőleg a Kárpát-medencében. Lovas Lajos terveik között említette az ózdi iparvidék rehabilitációjának szerves részét képező Nemzeti Kulturális Dokumentációs Logisztikai Központ létrehozását, mely egyfajta génbankként őrizné a méltatlan raktárakban tárolt, illetve a már digitalizált magyar kultúrkincset.

Az egész napos - szerény képviselői jelenlét mellett megtartott - ülésszakon felszólalt továbbá a múzeumi szakma részéről Tamási Judit, a Nemzeti Kulturális Örökségvédelmi Hivatal elnöke és Kálnoki-Gyöngyössy Márton, a Pest Megyei Múzeumok Igazgatóságának vezetője. A filmes és telvíziós szakma képviseletében Vitézy László és Antal Zsolt, a könyves ágazat nevében Szentmártoni János és Osztovits Ágnes előadása hangzott el, továbbá felszólalt Hatos Pál, a Balassi Intézet igazgatója, a könyvtárak és levéltárak helyzetéről szólva Szabó Csaba és Romház Bária, valamint a vidéki fesztiválok illetve közművelődési intézmények részéről Mészáros Zoltán és Juhász Mária. A felszólalók többsége üdvözölte a Nemzeti Kulturális Alap - új vezetője, az ülést bizottsági elnökként levezető, az NKA élére október végén kinevezett L. Simon László által bejelentett - átstrukturálását, melynek keretében a korábbi években működő 17 állandó és 2 ideiglenes kollégium helyett 9 állandó bizottság marad.

Mint az bizonyára olvasóinknak is feltűnt: az október 28-i szakmai nap témái és előadói sorából hiányoztak a hangszeres zenészek. Míg a felszólalók rendre éltek egymás területére is vonatkozó észrevételekkel, a klasszikus ill. kortárs zenére és előadókra mindössze Gulyás Dénes és Kelemen László tettek - pozitívként aligha értelmezhető - utalást, Gulyás Gábor címben is idézett megjegyzése mellett. Az operaénekes-képviselő a nagyvállalatok által fenntartott zenei együttesek létét nehezményezte, a Hagyományok Háza igazgatója pedig azzal illusztrálta az általa vezetett intézmények pótolhatatlanságát, hogy ha egy katasztrófa folytán az összes magyar szimfonikus zenekar megszűnne, a magyar komolyzenei hagyományt a kották, más hangszerösszeállítások, illetőleg külföldi együttesek akkor is tovább éltetnék. Hogy a zeneművészeti szakma (képviseletének) széttagoltsága, a kulturális kormányzat számára kevésbé fontos volta vagy épp a Liszt Év miatti túlreprezentáltsága, netán a terület problémamentessége-e a távolmaradás oka, arra talán választ ad az Országgyűlés Kulturális és sajtóbizottságának december elején esedékes, Haza és haladás címmel tartandó következő nyílt napja.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Rendeltek egy pepperonit, a pizzafutár egy Beethoven-szonátát is eljátszott ráadásként

Íme egy sztori arról, hogy az is arany lehet, ami nem fénylik. A tizennyolc éves Bryce Dudal pizzát kézbesített Detroitban, amikor észrevette, hogy a házban egy zongora áll. Nem tudott ellenállni.
Vizuál

24 óra alatt eltűnt a legújabb utcai Banksy-mű

Az egyik legismertebb kortárs művész minden munkájának feltűnése eseményszámba megy. Ilyen hamar viszont ritkán tűnnek el alkotásai.
Zenés színház

Miklósa Erika az örökbefogadásról mesélt: Nagyon vártuk ezt a kislányt!

Az operaénekesnő és férje, Csiszár Zsolt a Családvarázs sorozatban mesélt arról, hogy milyen kockázatot jelentett egy olyan csecsemőt magukhoz venni, aki halva született.
Klasszikus

Ma kezdődik a Kaposfest

A kamarazenei irodalom alapműveire helyezik a hangsúlyt a Kaposvári Nemzetközi Kamarazenei Fesztiválon (Kaposfest), amelyre augusztus 13. és 19. között kilencedik alkalommal kerül sor a somogyi megyeszékhelyen.
Zenés színház

Ritka hangfelvétel került elő Birgit Nilsson svéd operaénekesnőtől

Egyedülálló hangfelvétel került elő a legendás svéd szoprán, Birgit Nilsson (1918-2005) korai szakaszából, a hatperces operarészletet CD-n adják ki az énekesnő születésének 100. évfordulója alkalmából.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Színház nemzeti színház

Cserhalmi György marad a rendezésnél

A Nemzeti Színház új évadában Örkény István Macskajátékát állítja színpadra Udvaros Dorottya és Bánsági Ildikó főszereplésével jövő tavasszal. Színészként viszont továbbra sem találkozunk vele.
Színház thealter fesztivál

Szabadkai előadást is díjaztak az idei THEALTER-en

A közönség-, Kritikus- és Junior-díj mellett a fesztivál önkéntesei is díjazták kedvenc produkciójukat, valamint három Különdíjat is odaítélt a fesztivál.
Színház gyász

Elhunyt Kerényi Imre

A Kossuth- és Jászai Mari-díjas rendező, színigazgató hosszú, türelemmel viselt betegség után, életének 75. évében családja körében hunyt el.
Színház kritika

Törőcsik Mari ott sem volt, mégis főszereplő lett a Sztalker előadásában

Nem gyerekjáték, hanem igazi férfimunka volt az ifj. Vidnyánszky Attila és Vecsei Miklós vezette Sztalker Csoport bemutatkozó előadása, a Míg fekszem kiterítve, amely az Ördögkatlan fesztiválon debütált.
Színház ian mckellen

Ian McKellen saját élettörténeteivel kárpótolta az elmaradt előadás nézőit

Kisebb sérülés miatt ki kellett hagynia a Lear király egyik előadását Ian McKellennek a londoni West Enden, de a színész megkérte a közönséget, hogy hallgassák meg pályafutása legemlékezetesebb történeteit.