Egy idő után mindenki megszokja, hogy az emberek eltűnnek mellőle. Emma nyolcéves. Az iskolában, ahol tanul, egyre több az üres padsor. A nagybátyja, Rainer, bekeni magát vazelinnel, becsomagolja magát fóliába és átússza a Dunát. Kathit a szerelme, Max, hozzáadja egy másik férfihez. Másnap Maxot elviszik munkatáborba. És a külföldre menekülő, elhurcolt rokonokra már csak tárgyak emlékeztetnek, egy Nivea krém a csomagban, vagy egy levél.
Csak a holtak maradnak, ők az ablakban állnak és mesélnek.
Itt maradtak, mert van, aki még emlékszik rájuk. Kik döntöttek jól? Akik elmentek, vagy akik otthon maradtak? Van-e jelentősége, hogy emlékezünk a családtörténeteinkre? Vagy megvárjuk míg szép lassan eltakarja őket a felejtés, ahogy a fehér hó temeti be a romániai tájat – olvasható a színlapon.
A román-szász írónő Európa szerte játszott Eltűntek című drámája egy erdélyi szász család három generációjának története kivándorlásról, az egyéni sorsokat keresztbetörő történelemről, egy eltűnt németajkú közösségről, ami már csak egy maroknyi öregember és néhány emigráns emlékeiben létezik. De a holtak emlékeznek és mesélnek nekünk, élőknek, itt maradottaknak, legyőzve a felejtést.
„Először csak maga a szöveg fogott meg: kihívásnak tartottam a költőisége, a hosszú monológok, a narráció, illetve a rövid, filmszerű logikával megírt jelenetek miatt; tehát nem könnyű a dramaturgiája. Ráadásul sokat ugrál az időben, egy erdélyi szász család három korszakába pillantunk be, folyamatosak a flashbackek és előreugrások. Aztán amikor meséltem a szüleimnek a darabról, apám közölte, hogy az én családom egyik ága is erdélyi szász, és ez személyesen is behúzott, elkezdtem utánamenni a saját családtörténetemnek. (…)
Elképesztő, hogy mennyi közösség (szász, zsidó) hiányzik Erdélyből, a magyarok is fogynak, de még mindig van egy „multikulti” érzet,
ami gondolom, sokkal erősebb volt a második világháború előtt. Ehhez a multikulturális környezethez tartozik, hogy egy erdélyi magyar színház felkérésére írta egy román drámaíró románul a szászokról szóló Eltűnteket, amelyet először magyarul mutattak be” – mondta Dohy Balázs rendező.
Az előadást a szerző kérésére fiatal színészek játsszák.
Zsigmond Emőke, marosvásárhelyi születésű, Soós Imre-díjas színésznő, aki jelenleg az Örkény István Színház társulati tagja, a Szkéné közönsége pedig évek óta láhatja a Forte Társulat Bűn és bűnhődés című előadásban. Wrochna Fanni, aki Olaszországban végezte tanulmányait, akit azóta itthon több színházi előadásban és kisfilmben láthatta a közönség. Gellért Dorottya, aki 2024-ben végez a Színház- és Filmművészeti Egyetem zenés színész képzésén, legútóbbi bemutatójában Nyinát alakította Csehov Sirályában a Pinceszínházban. Márfi Márkot a Szkéné közönsége Szivák-Tóth Viktor Fényeskedjék neki című darajából ismerheti, de nagy sikerrel fut Telik című, saját írású monodrámája is. Váradi Gergelyt színházi szerepei mellett A besúgó című sorozatból és Kárpáti György Mór Guerilla című nagyjátékfilmjéből ismerhet a közönség, 2022-ben felkerült a Forbes 30 sikeres magyar 30 alatt listájára. Juhász Vince 2024-ben fogja befejezni a Színház- és Filmművészeti Egyetem prózai színész képzését, a 2023/24-es évadban a Budaörsi Latinovits Színházban tölti a gyakorlati évét.
Dohy Balázs mellett az alkotócsapat tagja Kupás Anna, erdélyi származású látványtervező, Zrinyifalvi Eszter színházi dramaturg, Horkay Barnabás színész, koreográfus, Payer Ferenc fénytervező, Cseri Hanna énekes-zeneszerző.
Az előadás június 9-én és 10-én, este 7 órától látható a Szkénében. A június 9-i bemutatót követően közönségtalálkozóval egybekötött kerekasztal-beszélgetést tartanak a mű szerzője, Elise Wilk és magyar fordítója, Albert Mária, valamint az alkotók részvételével az előadásról és a benne felvetett problémákról (kivándorlás és a családok szétszakadása témában).
A produkció a Budapest Főváros Önkormányzata által meghirdetett Staféta-program keretében valósult meg.
Az előadásról részletes információ itt olvasható.
Fejléckép: Dohy Balázs rendező az Eltűntek olvasópróbáján (fotó/forrás: Slezák Zsuzsa/Szkéné Színház)