Színház

Ahonnan a szél fúj

2012.05.17. 07:31
Ajánlom
Miután a nézőtér elsötétül, hosszú másodperceken keresztül nem történik semmi. Aztán valahonnan a takarásból szól egy hang, hogy indulhat az előadás.

Pillanatok alatt minden mozgásba lendül, a zsinórpadlásról vitorlák szakadnak le, méretes vaslemezek kezdenek kongani, a kellékesek pedig egy hatalmas ventilátort cibálnak. Amit látunk, az sokkal inkább emlékeztet egy zárt ajtók mögött tartott főpróbára, egy werkfilmre, esetleg egy kulisszák mögül kilesett darabra, mint egy kész előadásra: túl leplezetlen a szemünknek, már-már szemérmetlenül az.

Prospero szigete ezúttal nem több, mint egy leszakadt, szerény technikai apparátust felvonultató színpad, varázslata a megkopott színházi illúzió, segítői légies szellemek helyett az Örkény Színház fekete pólós kellékesei. Hatalmát szimbolizáló varázspálcája egy eleve törött székláb: egy hanyatlás szélére sodort birodalom ura ő, s ahogy szemfényvesztése egyre nyilvánvalóbbá válik, úgy lesz a néző is szép lassan ismerője a legapróbb kulisszatitkoknak.

Bagossy László darabjairól jó ideje tudható, hogy kivételes vizualitással operálnak: miniatűr kukucskaszínpadra beszorított Kasimir és Karoline, állóképekbe komponált János király - csak hogy az Örkény Színházban maradjunk. Ehhez képest A vihar pusztulásnak indult, ócska limlomokkal felszórt, próbateremre hajazó tere (díszlet: Bagossy Levente) mintha szándékosan törekedne az eszköztelenségre. Egy-két fekete, falból kiálló törött léc, egy háromlábú szék, egy felhangolatlan zongora - nagyjából ezek jelentik a díszlet állandó elemeit. Ebben a minimálisra redukált térben azonban időről időre olyan képek bontakoznak ki, melyek a néző retinájába égnek: Ariel (Pogány Judit) első színrelépésekor egy három méter magas monstrum, akinek kísértetiesen lebegő szoknyája alól időnként váratlanul egy fej bukkan elő (jelmez: Ignjatovic Kristina), a negyedik felvonásban pillanatok alatt semmiből épül fel egy mini barokk színház, majd ugyanígy, a másodperc töredéke alatt foszlik szét a semmibe.

Az alig két órásra húzott, szünet nélkül pörgő darab egyetlen hiányossága, hogy az egyébként kiváló színészek közül sokaknak alig-alig akad alkalma valamiféle szerepívet felrajzolni. Gyabronka József Alonsóként idő hiányában nem járja be a bűnbánat stációit, kezdettől fogva megtört atyaként van jelen, aki már az első jelenetekben kiérdemelhetné Prospero kegyelmét. Debreczeny Csaba Antoniója gyakorlatilag a János király papírkoronás gazembere, illetve annak kiegészítése néhány újabb jól elhelyezett aljas megjegyzéssel és gesztussal, ellensúlyozva Darvas Ferenc már-már infantilisen jóhiszemű Gonzalójával. Jóval nagyobb hangsúlyt kap Csuja Imre és Epres Attila Stephano-Trinculo kettőse: végeláthatatlan szópárbajaikkal láthatóvá teszik Nádasdy Ádám fordításának bravúrjait, Shakespeare-t gyakorlatilag kortárs szerzővé dumálják szét ("felrúglak, hogy éhen halsz a levegőben"). A hol egész színpadot beterítő démonként, hol zsebkendő méretű rongybabaként megjelenő Ariel Pogány Judit jutalomjátéka. Kilépője egyben rendezői koncepció frappáns összegzése is: jelmezét levetve civilbe vedlik át, s az addig légiesen lebegő tündér szatyrával kezében bandukol ki a kulisszák mögé. Nagyhegyesi Zoltán Ferdinandja amolyan életképtelen városi értelmiségi, akivel szemben Miranda (Törőcsik Franciska) mind fizikailag, mind szellemileg behozhatatlan fölényben van. Kettőjük játékának frissessége az előadás egyik legkiemelkedőbb momentumát jelenti. Gálffi László Prosperóját a folyamatos pozícióvesztés melankóliája hatja át: végső monológja egyszerre a szerep nélkül maradt apa siralma és a halni készülő nagyúr rezignált búcsúbeszéde.

Egy nappal A vihar bemutatója előtt járt nálunk a francia színházi szcéna legizgalmasabbjaként számon tartott Vivarium Studio. A világhírű társulat sajátos formanyelvének szerves részét képzi az, ahogyan saját teatralitásukat teszik reflexió tárgyává: színház a színházban ez, radikális és egyben játékos kísérlet a színpadi illúzió végleges sarokba szorítására. Az Örkény Színház bemutatóját nézve az ember óhatatlanul elkezd összehasonlítani: hol tartunk mi most, van-e eszközünk érvényes színházi kérdések megfogalmazására, és ami a legfontosabb, fel tudjuk-e őket tenni úgy, hogy az alkotói intellektus ne szakítsa szét az előadás szövetét? A vihar a nyitójelenet első másodperceivel egy olyan határozott és felkiáltójeles "igent" kanyarít a néző elé, amit aztán a vastaps sem tud lemosni: úgy látszik, ez most jó sokáig ott szándékozik maradni az Örkény színpadán - már ha nem volt ott egész évadban.

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Klasszikus

Egyik húzza a másikat – Almási Miklós bejegyzése

Valami titkos versenyfélének tűnhet az a csoporthatás, ahogy a klasszikus zene korszakos alakjai egymás mellett és által jutottak el a csúcsig. Almási Miklós Széchenyi-díjas esztéta, filozófus, esszéíró vendégcikke.
Plusz

Szabó T. Anna: „Elkötelezem magam az irodalommal. Mindörökké.”

Egy 1988-ból származó naplórészletet osztott meg néhány nappal ezelőtt közösségi oldalán Szabó T. Anna költő.
Plusz

Hátborzongatóan szép történet áll Bereményi Géza legnépszerűbb dalszövege mögött

A Kossuth-díjas művészt egy rádióműsorban kérdezték halhatatlanságról és a Nagy utazás című számáról, válaszul azonban az egyik legkedveltebb Cseh Tamás-dal, a Csönded vagyok keletkezésének történetét osztotta meg, amelynek versszakaiban valójában párbeszédet folytat egy elhunyt fiúval.
Plusz

Cate Blanchett Virág Emesétől tanult zongorázni a Tár című filmhez

A színésznő egy fiktív női karmestert alakít a Todd Field által rendezett életrajzi filmben. A figura életre keltéséhez karmesteri és zongoratanulmányokat is folytatott, ez utóbbit Virág Emese segítségével.
Zenés színház

Nézze vissza Mundruczó Kornél müncheni Lohengrin-rendezését!

December 3-án mutatta be a Bajor Állami Opera Wagner Lohengrinjét Mundruczó Kornél rendezésében. Az előadást a színház saját streamingfelülete és a BR-Klassik is közvetítette, ahol vissza is nézhető a produkció.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Színház ajánló

Újramesélt Találkozás – Fullajtár Andreával a főszerepben érkezik Nádas darabja az eSzínházra

December 8-ától láthatjuk az eSzínház felületén a Katona új előadását, amely Nádas Péter és Vidovszky László Találkozás című darabjából született. A készítők a film nyelvén mutatják be az ötvenes évek diktatúrájában játszódó történetet, amelyben a zene és a dráma elválaszthatatlan egységet alkot.
Színház ajánló

Bosch világát idézi a Vígszínház új bemutatója – jön a Szeget szeggel Rudolf Péter rendezésében

Shakespeare utolsó, cseppet sem felhőtlen vígjátékát tűzi műsorra a Vígszínház Rudolf Péter rendezésében. A főbb szerepekben Kőszegi Ákos, Stohl András, Seress Zoltán, Balázsovits Edit, Wunderlich József és Márkus Luca lép színpadra.
Színház hír

Színház háború idején – ukrán drámaírók művei az Átrium színpadán

A háború alatt született ukrán színdarabokból rendeznek felolvasószínházi eseményt december 15-én az Átriumban. A projekttel a szervezők szeretnék kifejezni szolidaritásunkat Ukrajnával, az ukrajnai emberekkel és az ukrán színházi alkotókkal.
Színház hír

Újraválasztották Tompa Gábort az Európai Színházi Unió elnöki tisztségében

Az újraválasztott vezető folytatni kívánja a korábban elkezdett munkát: nemzetközi koprodukciók létrehozását, művészeti csereprogramok és workshopok szervezését, az Unió fesztiváljának rendszeressé tételét, valamint az Európai Színházi Unió bővítését.
Színház ajánló

Jótékonysági előadáson látta vendégül a Vörösmarty Színház a beregszászi társulatot

A kárpátaljai művészek a Tóték után ezúttal A helység kalapácsát hozták el Székesfehérvárra december 2-án. Az előadás az Alba Regia Teátrum Alapítvány a Vörösmarty Színházért szervezésében érkezett a Kozák András Stúdióba, az est bevételét a Beregszászi Illyés Gyula Nemzeti Színház művészei számára ajánlották fel.