Puskás előadásának a Hogyan csinált belőlem színházigazgatót Shakespeare? címet adta, amely kérdésre a válasz csak a legvégén derült ki, addig azonban igen érdekes sztorikon és elemzéseken keresztül jutottunk el. Az igazgató elmesélte például, hogy ugyan már gyerekkorában megismerkedett a legendás drámaíróval, hiszen megvolt a családjukban a Lamb-féle Shakespeare mesék (ezek közül kettőn alapul egyébként a fesztivál Shakespeare mesék gyerekeknek című előadása is), de kifejezetten idegenkedett tőle, nem tetszettek neki a történetek, mert egy szál legkisebb fiú, hamuba sült pogácsa vagy kerekerdő sem volt bennük.

Beszélgetés Puskás Tamással (Fotó/Forrás: Mohos Angéla / Madách színház)

Aztán amikor felvették a főiskola színész szakára, rögtön az első év végén a Hamlet volt a vizsgadarabja, amelyben (igen ideges, remegő kezű és lábú Hamletként) a címszerepet játszotta – mégsem ekkor került közel hozzá Shakespeare. Diploma után, nagyon rövid színészi pályafutást követően ugyanis a művész inkább visszament a főiskolára, ahol a rendező szakra jelentkezett, a felvételi vizsgán pedig a Rómeó és Júliáról kellett elemzést írnia.

Elemzésében a későbbi rendező Freudhoz fordult, és úgy értelmezte a darabot, hogy az tulajdonképpen egy oidipuszi történet, amiben Júlia mint tiltott nő, aki az erkély-jelenetben anyafiguraként le is nyúl Rómeóhoz, szimbolikusan a férfi anyja. A férfi szerelme tehát úgy születik, hogy megint gyerek akar lenni, vissza akar térni az anyjához, de ez nem lehetséges, így a szerelmesek meghalnak, de a szerelem örökké él.

Ezzel párhuzamosan pedig megértette a többi nagy Shakespeare-drámát is. Ahogy a Rómeó és Júlia a(z oidipuszi) szerelemről, úgy a Hamlet a felnőtté válásról szól. Az elején a főhős még csak királyfi, azaz gyerek, akinek a szellemként megjelenő apja a felettes énje.

Kényszeresen csak az anyjával képes foglalkozni: amikor például Oféliával beszél, egészen olyan, mintha Gertrúdnak címezné a szavait. Angliából azonban, miután számos formában szembesült a halállal, Hamlet már felnőttként tér vissza, aki – a korábbiakkal ellentétben – felelősséget vállal a tetteiért. Puskás véleménye szerint ehhez hasonlóan A makrancos hölgy sem az a nőgyűlölő darab, aminek mostanában szeretik beállítani, hanem szintén arról szól, hogy az eleinte teljesen gyerekesen viselkedő címszereplőt, aki, akárcsak egy gyerek, nem tanulta még meg, hogyan tartsa féken az indulatait, Petruchio „megneveli” – ebben az értelemben a mű a My Fair Lady előképe: Higgins ugyanúgy műveli ki Elizát, ahogy tette azt Shakespeare hőse Katával.

Puskás Tamás és Szirtes Tamás (Fotó/Forrás: Mohos Angéla / Madách színház)

A rendező egyebek mellett azért tud ilyen sokat az angol Bárdról, mert pályafutása alatt számos Shakespeare-drámát rendezett. És itt érkeztünk el a „Hogyan csinált belőlem színházigazgatót Shakespeare?” kérdés megválaszolásához. Puskás ugyanis annak idején, 2003-ban úgy pályázta meg az akkori Vidám Színpad, későbbi Centrál Színház igazgatói székét, hogy meggyőzte az illetékeseket: az általa megvásárolt korábbi kecskeméti Shakespeare-rendezései (a Tévedések vígjátéka, A makrancos hölgy, az Ahogy tetszik és a Sok hűhó semmiért) segítségével 

Mindezt pedig nemcsak teljesíteni, hanem túlteljesíteni is sikerült: a Shakespeare-darabok először csak megmentették a Centrált, később viszont már külön Shakespeare-bérlet is volt, és a Bárd további műveit is műsorra tűzték (például a Vízkeresztet a Quimby együttessel vagy A velencei kalmárt).

Shakespeare, mint a Nap, érlelte a sikert

– fogalmazott Puskás Tamás. „Sőt még most is amulettünk és védőszentünk” – tette hozzá, tavalyi Sok hűhó semmiért-előadásukra célozva. A Shakespeare meséktől még viszolygó gyermek tehát később éppen 

Az én Shakespeare-em sorozat vendége legközelebb, június 19-én Hegedűs D. Géza lesz, majd Zsótér Sándor, Stohl András és Szirtes Tamás következik, de a beszélgetések júliusban is folytatódnak.

További részleteket ide kattintva olvashat.