Bálint András év elején gyermekkori barátjával és kollégájával, Jordán Tamással készített közös színházi estet a Rózsavölgyi Szalonban. A Bálint+Jordán=160 című előadásban „elpanaszolta”, bármit is tett le az asztalra, nagyon sokáig a Szerelmesfilm Jancsija maradt. Pedig nem ez volt az első Szabó István-film, amiben játszott, de még csak az első Jancsi-szerepe sem: az Álmodozások kora című filmben láthattuk először, még főiskolásként, 1964-ben, ahol egy pályakezdő mérnököt alakított, név szerint Oláh Jancsit. Bálint András színészi pályája és hirtelen belobbanó ismertsége azonban tagadhatatlanul a filmekkel kezdődött: Balázsovits Lajossal akkoriban olyan „sztárok” voltak, mint a francia újhullámban Alain Delon és még egy Alain Delon. Bálint András Szabó István első korszakában született filmjeinek szinte mindegyikében szerepelt (Álmodozások kora, Apa, Szerelmesfilm, Tűzoltó utca 25., Budapesti mesék), de más rendezők, többek között Jancsó Miklós, Fábry Zoltán, Kovács András és Sándor Pál is előszeretettel kínálta meg filmszerepekkel, főként a 70-es és 80-as években.

Bálint András az Egyetemi Színpadon 1970-ben (Fotó/Forrás: Kádas Tibor / Fortepan)

A Színház- és Filmművészeti Főiskolán szerzett diplomát 1965-ben, előbb Pécsre szerződött, majd 1969-től tíz évadon keresztül a Madách Színházban játszott. 1980-tól öt éven át a filmezésre koncentrált a Mafilmnél, 1985-ben lett a Radnóti Színház igazgatója, és ezt a posztot több mint harminc éven keresztül látta el a Nagymező utcai teátrum élén. „Negyvenkét éves voltam akkor. Elkezdtem unni önmagamat, és mindig volt bennem hajlam a rendteremtésre. (…) Nem mondom, hogy nagyon könnyű a helyzetem.

A megfelelő időben és helyen tudni kell váltani” – mondta az új helyzetről még a színház vezetőjeként.

Színművészként azóta is a Radnóti Színház társulatának tagja. Ő játszotta az Időt a színház Téli rege (2017) című előadásában. Tarján Tamás erről így írt kritikájában: „A kámzsás esőköpenyébe burkolózó, aszketikus Bálint András nem egyszerűen az Idő szerzetese, nem csupán a mondatokat szóatomról szóatomra értelmező, erős gesztusú és mimikájú színészi teljesítményt nyújtó filozóf. Jelenség. Ikon. Kisebb léptékben ő a Nagymező utcai magyar idő”. A színművész-igazgató, amikor visszanéz az eddig eltelt közel hatvan színházi esztendőnyi időre, az új és újabb színészgenerációkra, inkább ezt látja: „Eleinte én voltam az ügyeletes vaddisznócska, a huszonéves kis törtető. Abban a korban ez természetes, de aztán színigazgató lettem, harminc évig vezettem egy társulatot, és mindig jöttek új fiatalemberek, tehetségesek. Tanítottam a főiskolán hosszú évekig. És hát most tulajdonképpen én vagyok a legidősebb a Radnótiban, és két darabban is játszom. Jó dolog tehetséges, ambiciózus fiatalok között lenni. Keserű, rosszkedvű öregemberek között kevésbé”.

Fülei Balázs és Bálint András a Viva Bartók! című levélkoncerten (Fotó/Forrás: Brozsek Nikolett / Radnóti Színpad)

Mindebből úgy tűnhet, mintha Bálint Andrást a sors is színházi szakmára szánta volna, ami persze lehet, hogy így van, de ő maga eleinte inkább az atlétika felé kacsingatott: súlylökőnek (!) készült, majd jött a magasugrás, és hárompróbában is dobogós helyezést ért el országos szinten.

jobb bringázni az erdőben, még ha most már elektromos biciklivel is, jobb izgatottnak lenni, mint otthon feküdni a kanapén, és szidni a rendszert. Jobb dolgozni, megizzadni, és aztán rendesen elfáradni” – vallja. Mindez vélhetően összefügg azzal, ahogy a munkájához állt és áll, és nyilván azzal is, ahogy nyolcvanesztendősen még most is kinéz. „Fáj mindenem, de fiatalosnak érzem magam és sportolok a mai napig” – mondja. És nemcsak érzi, valóban fiatalos.

Bálint András (Fotó/Forrás: Csoszó Gabriella)

Ám nem csupán a sport volt a kamaszkori érdeklődési körei közül az egyetlen, ami akár el is téríthette volna a színjátszástól. Verseket is írt: „A költővé lett Várady Szabolcs az osztálytársam volt, s egyszerre kezdtünk el verseket írni, csak neki jobban sikerült, én pedig abbahagytam a poétáskodást”. Persze szinte minden kamasz ír verseket, de Bálint Andrást a szokásosnál jóval erősebb kötődés fűzte a költészethez. A József Attila Gimnázium akkori, pezsgő irodalmi és színjátszóköri életében többek között mint a szavalóversenyek ügyeletes győztese vagy második helyezettje vett részt, attól függően, hogy aznap Jordán Tamásnak vagy neki jött össze jobban a szavalat. A verseléstől, a versmondáson és a színjátszóköri élményeken keresztül vezetett az útja a színpadig:

– fogalmazta meg ezt egy helyen. Sokat olvas, nem véletlenül került bele az idén megszűnt Libri Irodalmi Díj zsűrijébe, amely az előző év könyves terméséből választotta ki azokat, amelyek a legtöbbel járulnak hozzá a kultúrához.

Bálint András a Szerb Antal Száz veres című irodalmi estjén (Fotó/Forrás: Puskel Zsolt / Port.hu)

Bálint András nemcsak hosszú, de gazdag és nagy szerepekben bővelkedő színészi pályáján eljátszotta VI. Henriket, Edgart a Lear királyból, Antoniust a Julius Caesarból, Ibsen Rosmersholm című darabjában Johannes Rosmert, Nórájában Helmert, a Solness építőmesterben pedig a címszerepet alakította. Henry Higgins volt Bernard Shaw Pygmalion című művében, Albee Nem félünk a farkastól című drámájában George-ot, Csehov Ványa bácsijában pedig Szerebrjakovot játszotta. Előbbiért a VI. Országos Színházi Találkozó Legjobb férfi alakítás díját hozta el 1996-ban, utóbbit rá egy évvel a Színházi Kritikusok Céhe ismerte el a Legjobb férfi epizódalakítás díjával. Bálint András esetén nem csak szófordulat, hogy ezeken kívül is számos jelentős színészi munka fűződik a nevéhez.

Rendezőként is kipróbálta magát: a Thália Színházban 2006-ban és 2009-ben Alan Bennett Beszélő fejek című monológdráma-sorozatából rendezett két összeállítást, majd Bernard Slade Romantikus komédiáját állította színpadra 2010-ben. A tatabányai Jászai Mari Színházban az Acélmagnóliák című darabot rendezte meg Robert Harlingtól (2013), Szombathelyen pedig, a Weöres Sándor Színházban Terry Johnson Diploma előtt című művének színrevitelét dirigálta (2019). „Hazai” pályán is dolgozott: Paul Pörtner Hajmeresztőjét 1992-ben, a Jelenetek egy házasságból című darabot Bergmantól 2012-ben, Arthur Schnitzler Anatol és a nők című darabját 2014-benállította ki a Radnóti Színházban. Utóbbiról Tarján Tamás így írt: „Bálint András rendezése decens, disztingvált, precíz, bár inkább beszélteti színészeit a pokolról: a színpad nem válik pokollá. Az alkotói szándék szerint bizonyára nem is válhat, mert ez a Jelenetek egy házasságból „jelenetek” („nagyjelenetek”) mellőzésével készít látleletet. (…) Jó nézni a Bergman-darabot a Radnótin. A való életben ezek a dolgok kibogozhatatlanabbak, véletlenszerűbbek, gonoszabbak, jelenetesebbek”.

Bálint András a Solness építőmester előadásában 2008-ban (Fotó/Forrás: Koncz Zsuzsa / Radnóti Színház)

Bálint András nem csupán Jancsit, de a szavalatokat is kinőtte.

– mesél a változásról, ami a versmondó versenyek bajnokától az általa szerkesztett és előadott irodalmi estekhez vezetett. Ezek közül kiemelkedik a Szép Ernő és a lányok, a Radnóti műveiből készült Radnóti naplója és az INRI, amelyben Jézus történetét viszi színre. A Radnóti-estért különdíjat is kapott a Színházi Kritikusok Céhétől 1987-ben. Kosztolányi Dezső, Babits Mihály, Márai Sándor, Arany János és legutóbb Szerb Antal műveiből is létrehozott esteket, sőt egy alkalommal Úr és kutya címmel az ember és a kutya viszonyáról szóló irodalmi anyagokból is összeállított egy előadásra valót. Radnóti Miklóssal kapcsolatban is maradt mondandója, így született meg felesége, Deák Krisztina rendezésében második Radnóti-estje. Földes Anna így írt erről 2007-ben a Népszavában „A Radnóti Színház műsorán szereplő Radnóti nem ‘még egy’ ismeretterjesztő és interpretáló szándékkal szerkesztett szavaló- est, nem a versmondó magamutogató, gyönyörűséges produkciója, hanem az azonosulás és kirekesztettség személyes élményéből fakadó önvallomás”.

Bálint András a Radnóti naplója című esten 1986-ban (Fotó/Forrás: Radnóti Színház)

Bálint Andráshoz a kulcs ugyanis valóban önálló irodalmi estjei. Nem véletlen, hogy miután beválasztották a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagjai közé, 2017-ben elmondott székfoglaló beszéde ezekről az estekről, a bennük megmutatott írókról, költőkről és azok gondolatairól szólt. „Székfoglalóm témája önálló irodalmi estjeim sorozata. (…) Legelső szempont a személyesség volt, mindig egyes szám első személyben akartam megszólalni. Kerestem azokat az elveket, ideákat, világnézeti szempontokat, amelyekkel azonosulni tudtam, ahol megtaláltam saját mondandómhoz az illető költő gondolatait.

Ahogy már korábban is utaltunk rá, Bálint András művészetét a szakma és az aktuális kultúrpolitika is elismerte: 1977-ben a Magyar Filmkritikusok Díját, 1989-ben pedig a TV-kritikusok díját nyerte el, 1988-ban érdemes művész, 2003-ban Kossuth-díjat kapott, 2008-tól örökös tag a Halhatatlanok Társulatában, a Prima díjat 2009-ben, a Jubileumi Prima Primissima díjat 2012-ben érdemelte ki, 2014-ben Arany Medál Életműdíjat kapott a nézőktől, 2015-től Budapest díszpolgára.

Porogi Ádám és Bálint András A vége előadásban (Fotó/Forrás: Dömölky Dániel / Radnóti Színház)

Intellektuális színész, amit azonban nem szabad összekeverni a hűvös távolságtartással: „az intellektuális művészet nem hűvös, éppen ellenkezőleg, minél súlyosabb és bonyolultabb egy gondolat, annál magasabb hőfokon kell átadni. Az intellektualitás tehát képzőművészetben, irodalomban, zenében, filmben és színházban rendkívül szenvedélyes és forró” – fogalmazott. A színészmesterséget sem a komolykodás felől éli meg. Erről egy helyen így vallott: „A színészet játék, játékosság, hülyülés, komolytalanság. Talán a könnyedség jellemző rám – bizonyos esetekben ez felületességet is jelenthet –, de a lazaság, a szövegtudás fölénye, a bizonyosság is.

Mit is kívánhatnánk ezek után mást: további jó játékot!

Fejléckép: Bálint András (fotó/forrás: Molnár Miklós / Rózsavölgyi Szalon)