„Közel hetven éve, 1949-ben ment végbe – sok más kulturális intézmény mellett – a színházak államosítása Magyarországon. Ez a művelet sok esetben a háborúban megsérült épületek tényleges újjáépítésével is együtt járt, de ha új épületet nem is, új struktúrát, új működési rendet mindenhol épített magának az új gazda” – tudtuk meg Jákfalvi Magdolna színháztörténésztől, a Theatron Műhely Alapítvány egyik vezetőjétől, a közelgő évforduló alkalmából rendezendő színháztudományi konferencia szervezőjétől.
A Theatron Műhely Alapítvány (TMA) iniciálja, ösztönzi és koordinálja azt a tudományos kutatói munkát, amely Veszprémben 1994-ben, a Bécsy Tamás alapította Színháztudományi Tanszéken indult. A TMA a magyar színháztudomány működésének kínál aktív felületet. Kezdetben a Theatron periodika és a Theatron Könyvek print változatával, 2009-től pedig a Philther néven ismertté vált netfilológiai projekt digitális keretei között rögzítették eredményeiket. Tudományos metodikájukat nem intézményekhez, nem ideológiákhoz, nem személyekhez, hanem színházi előadásokhoz kötik. 2018-ban a TMA megnyitotta online portálját, a www.theatron.hu oldalt. A TMA nevében hordozza a műhely fogalmát. Mesterek és tanítványok csapata közösen írja a magyar színház 1949–2002 közötti történetét.
A szovjetizáció kutatói között máig nincs egyetértés abban, hogy hogyan zajlott le a tudományok és a művészetek államosítása Magyarországon, például, pontosan mikor kezdődött a folyamat, esetleg 1945 tavaszán, vagy már korábban, a két világháború közötti időszakban elindult az államilag irányított kultúra létrehozása.
Abban viszont egyetértés mutatkozik, hogy a második világháború után a különböző intézményrendszerekben, például az állami oktatásban, vagy a kultúrában, azon belül a színházakban eltérő ritmusban ment végbe a szovjetizáció. Az is biztos, hogy Révai József, a kommunista művelődéspolitika központi alakja főszerepet játszott benne.
A Theatron Műhely Alapítvány konferenciáján az 1949-től 1955-ig terjedő időszakra vonatkozóan vizsgálja az 1949-es politikai akarat és hatalmi diszpozíció mechanizmusait, az iskolák, az intézmények, a művészetek és az ideák államosítását, valamint külön szekció foglalkozik az operett államosításával.
A felújított Vígszínház (ekkor: a Magyar Néphadsereg Színháza) karzata, 1951 (Fotó/Forrás: Nagy Ilona, Fortepan)
Kérdéseink nem kizárólag színházi eseményekhez kötődnek, de kulturális modellként tekintenek a színházra, s kinyitják a tudományelméleti diskurzust az irodalom, a zene, a képzőművészet átalakuló, újjáépítésre kijelölt intézményei felé is.
Az államosítás folyamatát egyfajta „emlékezeti helyként” pozícionálják a színháztörténettel foglalkozó kutatók, a műhelyprogramok kidolgozói. „Kiss Gabriellával, Kékesi Kun Árpáddal hárman koordináljuk és iniciáljuk a kutatási projekteket – folytatja Jákfalvi Magdolna. – Az elmúlt évtizedekben számos egyetem doktori iskolájának hallgatói, kutatói csatlakoztak hozzánk Miskolctól Marosvásárhelyig. Kollégáink között tudhatunk levéltáros-történészeket, irodalomtörténészeket, dramaturgokat, zenészeket, informatikusokat, képzőművészeket.”
Az egész napos, nyitott, bárki által látogatható konferencián szó lesz például az Állami Népi együttes létrehozásának politikai körülményeiről, Mérei Ferencről és a demokratikus nyolcosztályos iskolai képzés kialakításáról, az Állami Faluszínházról, a KISZ működéséről a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, a női test közhasznúsításáról a képzőművészetben, a Nemzeti Színház 1955-ös szokatlan Tragédia előadásáról, annak hatalmi ellehetetlenítéséről, az Operettszínház fénykorának tekintett 1949-1956-os korszakról, a Gáspár Margit éráról. Gáspár Margit igazgatói évei tették lehetővé, hogy a teátrum hét évre a keleti blokk legjobb zenés színháza, a Walter Felsenstein által 1947-ben alapított Komische Oper magyarországi párjává váljon, az opera helyett a politikailag igazolt operett műfaját állítva a középpontba.
A Nemzeti Színház épülete a Blaha Lujza téren 1956-ban (Fotó/Forrás: Fortepan)
Jákfalvi Magdolna szerint azért fontos az államosítás folyamatának színháztörténeti kutatása, mert
a jelenlegi színházi struktúrán jól látható az a folyamat, amit az 1949-es államosítás indított el.
A kultúrához való egyenlő hozzáférés mélységesen komolyan vett elve olyan szubvenció-keretet improvizált a színházak mindennapjai köré, mely a repertoártól kezdve a játéktechnikáig sok mindent átalakított. Kulturális emlékezetünk szerkezetének megértését segíti, ha tudjuk, milyen döntések milyen következménnyel jártak az államszocializmus kialakulásának éveiben.”
A konferencia programja a TMA honlapján olvasható, zenés színházi kutatásaik részleteit az Operettszínház honlapján tervezik publikálni.
Címlapkép: A bombatalálatot kapott Vígszínház, 1945 (fotó: Fortepan)
hírlevél
