Domonkos Sándor, a szegedi születésű fotográfus pályáját a MAFILM segédoperatőreként kezdte, később Fábri Zoltán filmjeinek lett állandó fotósa. Rendszeresen közölte címlapfotóit a Film Színház Muzsika, a Tükör, az Ez a Divat és a Filmvilág. Magyarországi pályafutása alatt - 1967 és 1980 között - kamerájával szinte valamennyi meghatározó színművészünket megörökítette. 1980-tól Németországban élt, Münchenben, majd Berlinben telepedett le. A két város minden fontos színházában fotografált, s filmekben is tovább dolgozott. Németországban is olyan hírességek álltak kamerája elé, mint Maria Schell, Hansjörg Felmy, Volker Schlöndorf vagy az ismert műsorvezető, Thomas Gottschalk.

A kiállítás kurátorai a tárlat anyagát a Magyarországon készült több száz címlapfotóból válogatták. A fotók felidézik a korszak emblematikus művészeinek alakját, akik közül sokan már nincsenek velünk. A színházért rajongók - anélkül, hogy tudnák - Domonkos felvételei révén őrzik emlékezetükben Dajka Margit huncut mosolyát, Darvas Iván tartózkodó intellektusát, Domján Edit meleg pillantását, Harag György izzó szenvedélyét, Kálmán György ironikus tekintetét, Latinovits Zoltán férfias báját, Ruttkai Éva felejthetetlen asszonyiságát. A tárlat azonban nem csak a múlt kiválóságaira emlékeztet - a fotográfiákon a kortárs színházművészet meghatározó egyéniségei is feltűnnek. Domonkos Sándor készítette ugyanis - többek között - Básti Julinak, Udvaros Dorottyának, Kulka Jánosnak, Hegedűs D. Gézának, Bezerédi Zoltánnak, Szirtes Áginak, Eperjes Károlynak legelső színházi portréit.

A képek varázsát Domonkos ars poeticája tükrözi: "Ismernem és mindenekelőtt becsülnöm kell azokat a művészeket, akiket fényképezek. A fotografáláson nem volt jelen sminkes és stylist, őket a fotóalanyok karizmatikus kifejezőereje helyettesítette." S tegyük hozzá: ezek a ragyogó portrék nem születhettek volna meg a fotós szeretete, tisztelete és empátiája nélkül.

Az Országos Színháztörténei Múzeum és Intézet Bajor Gizi Színészmúzeumának kiállítása június 24-ig látogatható.