Amikor Einstein elmagyarázza Chaplinnek a speciális relativitáselméletet

Egy tudós és egy művész. Az egyik a racionális gondolkodás, a másik az érzelmek és a fantázia embere – általában. Nem úgy Olivier Dutaillis francia író darabjában, amelyben a szerepek látszólag megcserélődnek. Ebben a történetben ugyanis Charlie Chaplin az, aki túl sokat „agyal”, míg beszélgetőpartnere, Albert Einstein sokkal szívesebben hívja segítségül a fantáziát. Éppúgy, ahogy a valóságban is, a Nobel-díjas tudós ugyanis sokszor beszélt róla, hogy

A két legendás karakter a valóságban is ismerte egymást. 1931-ben, a Nagyvárosi fények Los Angeles-i premierjére Chaplin díszvendégül hívta Einsteint, amit a tudós el is fogadott. Chaplin volt ugyanis az egyetlen, akit Einstein meg akart ismerni Hollywoodból. Többször találkoztak, de nem olyan körülmények között, amelyek kedveztek volna a mély beszélgetéseknek közöttük. Valós találkozásaikat egészítette ki elképzelt párbeszédekkel Olivier Dutaillis, akinek darabját augusztus 30-án mutatták be a Rózsavölgyi Szalonban, Ujj Mészáros Károly rendezésében, Epres Attila, Pál András és Nagy Dóra főszereplésével. 

Pál András és Epres Attila az Albert és Charlie című előadásban (Fotó/Forrás: Molnár Miklós / Rózsavölgyi Szalon)

A történet szerint a színész-rendező háromszor keresi fel Einsteint a házában: 1938-ban, 1947-ben és 1952-ben. Magánbeszélgetéseik rendre belecsúsznak politikai-történelmi kérdésekbe, ugyanis

A két férfi között rengeteg a hasonlóság. Mindketten gyötrődnek, például a sikertől: Chaplint megrémíti a közönség egyértelmű rajongása és elismerése, míg Einstein nap mint nap azzal szembesül, hogy a világot valójában nem a tudományos felfedezései, hanem magánéletének részletei érdeklik inkább. Később aztán mindketten elkövetnek hibákat: egyikük viccet csinál egy véreskezű diktátorból – amit a koncentrációs táborok fényében később már nem tenne meg –, míg a másik naivitásból támogatja az atombomba létrehozását.

Pál András, Nagy Dóra és Epres Attila az Albert és Charlie című előadásban (Fotó/Forrás: Molnár Miklós / Rózsavölgyi Szalon)

Beszélgetéseikben fontos társadalmi és művészi dilemmák merülnek fel, emberi jogi kérdések, a technológiai forradalom vagy a hidegháborús hangulat kapcsán, szavaik pedig nem csupán a vészterhes múltra, hanem a jövő lehetséges veszélyeire is figyelmeztetik a sorok között olvasni tudókat. Ugyanakkor humorból is jut bőven. Mégiscsak a 20. század legnagyobb nevettetőiről van szó: Chaplin például Hitlert és a modern, ipari társadalmakat, míg Einstein az időről és a gravitációról alkotott nézeteinket nevette ki egy-egy elegáns képlettel. A darab talán legemlékezetesebb pontja, amikor a nagyszerű, ám kissé bohókás tudós egy zseblámpa segítségével, néhány másodperc alatt elmagyarázza barátjának a speciális relativitáselmélet lényegét, az idődilatáció fogalmát. 

Elsősorban azonban a legfontosabb, hogy két rendkívüli zseni karaktere rajzolódik ki, két, a szó szoros értelemben vett alkotó emberé, felvillantva,

Mindketten egy életen át dolgoznak, kutatnak, már-már megszállottan keresve az elérhetetlen végső igazságot, ki a kamera mögött, ki az egyenletek világában. A tökéletesség felé törekednek, holott a maguk példáján tanulják meg, hogy e törekvésükben sohasem fognak sikerrel járni. Esendőségük és humanizmusuk teszi rendkívül szerethetővé őket. 

Fejléckép: Epres Attila és Pál András az Albert és Charlie című előadásban (Fotó/Forrás: Molnár Miklós / Rózsavölgyi Szalon)