Színház

„Amikor már nincs vesztenivaló” – Interjú Danis Lídiával és Schmied Zoltánnal

2022.02.24. 09:20
Ajánlom
Még soha nem játszottak együtt, számukra is kezdet David Eldridge Kezdet című darabja. Mert sokszor ez az első találkozás határoz meg mindent. Danny és Laura már annyi mindenen túl van, amikor a lány lakásavató bulija utáni hajnalon már csak ketten maradnak. Rendrakás közben talán saját magukban is megkezdődhet a rendrakás? Kezdet, s még annyi vége lehet. A Rózsavölgyi Szalon bemutatója előtt beszélgettünk Danis Lídiával és Schmied Zoltánnal.

David Eldridge darabja egy harmincas évei végén járó nő és egy negyvenes férfi nehezen induló kapcsolatáról szól. Mennyire generációs kérdés ebben a korban párt, szerelmet találni?

Danis Lídia: Nem gondoltam, hogy ennyire húsba vágó a téma, de amióta próbáljuk a darabot, többektől hallottam hasonló történeteket, például hogyan alakul olykor korombéli nők élete úgy, hogy akár állandó kapcsolat hiányában is – a totális magány tükrében – hajlandók gyereket vállalni. Az is igaz, hogy nehéz ma negyvenesnek lenni, alig van lehetőség a találkozásokra, egy nő ebben a korban nehezen találja meg a másik felét.

Schmied Zoltán: Mindenképp generációs probléma, mi is bármikor kerülhetünk olyan helyzetbe, hogy egyedül maradunk.

Nehéz, mert annyi mindenen túl vagy már, de még nem mondtál le arról, hogy valakivel együtt öregedj meg.

Előadásunk szereplői mindketten maguk mögött tudnak egy komoly kapcsolatot. Abszolút a mi korosztályunk problémája az, hogyan lehet új életet kezdeni, újra elindítani valamit. Főleg ahogy a Kezdetben, ha már megszoktad az egyedüllétet, mint Laura, aki egy elegáns helyen él másfél szobás lakásában, vagy Danny, aki az anyjával és egykori dadusával maradt. Nehéz felvállalni, ha az ember ebben a korban így rendezkedett be, mindenki azt gondolja róla, hogy úristen…

kezdet_LUS_8275-154900.jpg

Schmied Zoltán és Danis Lídia a Kezdet című előadásban (Fotó/Forrás: Kallus György / Rózsavölgyi Szalon)

Egyszerű párbeszédek viszik előre a történetet, de számos érzékeny kérdés, mint a gyerekvállalás – a nő vágyik rá, a férfi a válás óta nem találkozott a kislányával –, adhatja az előadás mélységét, drámaiságát.

SZ: Nyilván mindenki a saját életét nagyítja fel. A nőt szorítja az idő, a férfi négy éve nem látta a gyerekét, amiről feltehetőleg maga is tehet. A gyengesége, a mamlaszsága, a rossz kommunikációja teszi? Sok mindenen múlik, hogy így alakult.

DL: A legtöbb nőnek fontos, hogy gyereke legyen, de a mi történetünkben ez már csak hab a tortán, mert a nő képtelen úgy élni az életét, ahogy vágyna rá. Két nagyon érzékeny, szorongásos ember története, akiknek nincs már vesztenivalójuk. Fiatalként az ember nem ilyen életre vágyik, akkor még nem a karrier, a lakás számít, csak a boldogság, hogy megtaláld a másik feledet, megtaláld a békédet. Olyan gyönyörű az a mondat, amit a nő mond: „Életem hátralévő részén végig szeretnék sétálni lassan, hogy mindent meg tudjak élni, amit érdemes.” Olyan sűrű Eldridge szövege, ezért is van nehéz dolgunk, mert

nagy drámai dolgok nem történnek, piciségekből rakódik a történet.

Egymás mellett elmenő mondatok, zavart beszélgetések, hosszú csendek. Kínos, kényelmetlen, kiszolgáltatott helyzet számukra ez a váratlan együttlét?

DL: Bénázás történik, s ezt nagyon szeretem benne, ettől életszerű. Az emlékeimben vannak ilyen esték, amikor ott ragadsz valahol, és olykor még elkezdeni beszélgetni is nagyon nehéz. Zolival nekünk is meg kell találnunk, mitől lüktetnek kettőnk között a fél mondatok, mi van, ha már elfogytak a szavak. Én ezeket a gyakran ismétlődő csendeket is szeretem.

SZ: A kettőjük bénázása humorforrás is, ahogy próbálják megtalálni egymáshoz az utat, de mindig félrecsúsznak mindketten a maguk ügyetlenségéből. Ezzel játszik a darab. A csöndek nekem is nagyon fontosak, talán a legizgalmasabb részei az előadásnak, olyan, mintha ott is szöveg lenne. Tudjuk már, mit jelentenek a hallgatások, de még meg kell találnunk a ritmusukat, az értelmüket, azt, hogyan lendíti tovább a történetet.

kezdet_LUS_8126-154900.jpg

Schmied Zoltán és Danis Lídia a Kezdet című előadásban (Fotó/Forrás: Kallus György / Rózsavölgyi Szalon)

Olyan, mintha két saját monológ, két belső hang lenne. Ez megnehezíti a játszást?

DL: Zolival nem játszottunk még soha együtt, nem is igazán ismertük egymást, így nagy öröm most együtt dolgozni, hihetetlen impulzust ad, jól működünk együtt. Olyan figyelemmel vagyunk egymás felé, mintha tényleg egy monológot mondanánk. Laura talán kompaktabb személyiség, őszinte, kimondja a dolgokat – ahogy mindig mi, nők mondjuk ki az első mondatot –, de ez látszat, mert Dannynél is alkalmatlanabb erre az egészre.

Szeretem a Rózsavölgyi pici terét, ahova nem kell más, csak az ember lelke és gondolatai.

SZ: Nagyon hálás ilyen kis térben játszani, mert bizonyos színésztechnikai dolgokra nem kell annyira figyelni, ehelyett egymásra, a belső dolgokra lehet koncentrálni. Annyira jó próbálni, annyira jó együtt dolgozni Lidivel, a Rózsavölgyi csapatával, hogy már csak ezért is nagyon remek.

Danny válása után most újra az anyjával, egykori gyerekszobájában él. Általában férfias, hódító karaktereket játszol, milyen az ő szerepében lenned?

SZ: Danny valamilyen irodában dolgozik reggel nyolctól délutánig, nincs sok barátja, azokat is elveszíthette. Hazamegy, megeszi a mama készítette vacsoráját, aztán visszahúzódik a szobájába. Már elszokott attól, hogy beszélgessen, főleg hogy kitárulkozzon az életéről. Képtelen például beszélni az apjáról, aki kiskorában hagyta el őket. S amikor adódik egy helyzet, hogy akár még történhet is valami, fuldoklik benne. De éppen ettől őszintébb is, mint máskor, mer kimondani dolgokat. Nem játszottam még Dannyhez hasonló karaktert, az eddigi szerepeim azt sugallják, hogy nekem a csajozás, a férfias karakter könnyen megy. Talán pont ezért is élvezem Dannyt játszani.

kezdet_LUS_8268-160928.jpg

Schmied Zoltán és Danis Lídia a Kezdet című előadásban (Fotó/Forrás: Kallus György / Rózsavölgyi Szalon)

Anyaszínházadban, a Centrálban a Házassági leckék… 1-2-ben nagyon hasonló témával foglalkoztok, csak egy másik optikából.

SZ: Ott azt dolgozza fel a darab, mennyi őszinteséget és hazugságot bír el egy kapcsolat. A Kezdet meg éppen arról szól, mi minden kell ahhoz, hogy egyáltalán megtörténjen egy ismerkedés. Mennyire kell hozzá őszintének, bátornak lenni, ha már hozzászoktunk ahhoz, hogy az nem megy.

Hogy mi minden jelentheti két embernek a harmóniát, az idillt, az a darabban egy másnapi közös reggeli vagy kézen fogva sétálni. Ez a líraiság is erősen benne van a Kezdet szövegében?

SZ: A magány súlyosságát is mutatja, hogy mennyit jelent ez nekik. Nem a szex, nem az egyszeri alkalom a tét, mindketten ezekre az apró boldogságokra vágynak.

Lídia a tatabányai Jászai Mari Színház tagja. Nehezítő körülmény a próbák megszervezése?

DL: Vonattal járok fel, ami most kapóra jött, az út alatt rengeteg időm volt a szöveget tanulni. Örömmel jövök, több elmaradt bemutató után nekem most ez jelenti a harmóniát, hogy dolgozunk. Az is jólesik, hogy a lét súlyos kérdéseit egy látszólag hétköznapi történeten keresztül feszegeti az előadás. Nagyon szeretem azt a mondatát a darabnak, hogy szeretném a vasárnapi reggelimet veled elfogyasztani.

A boldogságot picinységekben mérni, az nagyon emberi, és az közel is áll hozzám.

kezdet_LUS_8170-154901.jpg

Schmied Zoltán és Danis Lídia a Kezdet című előadásban (Fotó/Forrás: Kallus György / Rózsavölgyi Szalon)

SZ: Nagyon szeretem, ha olyan kollégával dolgozhatok, akivel nem szoktam, nem is futunk össze, mert nem egy városban élünk, s ettől mindketten behozunk valami mást is a próbákba, a közösbe. Ettől is izgalmas a munka.

A darab címe Kezdet, amit nyitva hagy az előadás, talán csak sejteti, hogy mi lesz a vége.

SZ: Oda nehéz eljutni, hogy valami elkezdődjön. Ez a darab is erről szól, hogy két ember ügyetlensége ellenére mégis hogyan indulhat el valami közöttük. De úgy látom, ott van kettőjükben a boldogság lehetősége.

Egy generáció elmagányosodása a Rózsavölgyi Szalon színpadán

Kapcsolódó

Egy generáció elmagányosodása a Rózsavölgyi Szalon színpadán

Minden történetnek van egy eleje, Danis Lídia és Schmied Zoltán közös vállalása, a Kezdet pedig február 17-től látható a Rózsavölgyi Szalonban.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Klasszikus

Bayreuthban is koncertezik a Soproni Liszt Ferenc Szimfonikus Zenekar

Az együttes ausztriai és bajorországi turnéra indul Mahler 4. szimfóniájával a tél végén, míg júliusban a német zenei központban játsszák a Mendelsshon testvérek műveit.
Színház

A fura, az általában jó

Február 13-án került sor a Rózsavölgyi Szalon legújabb előadásának bemutatójára: Hárs Anna Mákfagyi című darabját Dicső Dániel állította színpadra. Játssza Jeney Luca és Kálid Artúr, fontos szerep jut még egy fagyitérképnek.
Színház

Színházigazgatók közleménye: „Minden esetben tiszteletben tartjuk a fenntartó döntését”

„Elfogadhatatlan kollégáink felelősségteljes döntésének megkérdőjelezése” – közös nyilatkozatot adott ki több színházigazgató, melyben kiállnak azok mellett a munkatársaik mellett, akik a közelmúlt igazgatói pályázatainál bírálóként, javaslattevőként tevékenykedtek.
Vizuál

A kortárs művészetekkel kapcsolatos kérdéseinkre keresi a választ a Ludwig Múzeum új kiállítása

Február 14-én nyílik meg a Ludwig Múzeum új, Gyakran Ismételt Kérdések című módszertani kiállítása, amellyel a céljuk, hogy a látogatók közelebb kerülhessenek a kortárs művészetben tapasztalható tendenciák megértéséhez, befogadásához.
Színház

 Vizi Dávid: „Vannak esték, amikor nem én követem a nézőket, hanem ők engem”

Bár fiatalon azt gondolta, színésznek lenni sokkal egyszerűbb, mégsem bánja, hogy ezt a hivatást választotta – Vizi Dáviddal, a Katona József Színház színészével a zenés színházról, saját hangja megtalálásáról, a Karsai Dániellel való találkozásról és a közösségi médiáról beszélgetettünk.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Színház magazin

A fura, az általában jó

Február 13-án került sor a Rózsavölgyi Szalon legújabb előadásának bemutatójára: Hárs Anna Mákfagyi című darabját Dicső Dániel állította színpadra. Játssza Jeney Luca és Kálid Artúr, fontos szerep jut még egy fagyitérképnek.
Színház hír

Megszűnik a Vádli Alkalmi Színházi Társulás

Tizennégy évi működés után beszünteti tevékenységét a Vádli Alkalmi Színházi Társulás – jelentette be a Facebook-oldalán Szikszai Rémusz, az alapító-rendező. Előadásaik között olyan nagy sikerű és emlékezetes produkciók voltak, mint az I. Erzsébet, a Caligula helytartója vagy a Kutyaharapás.
Színház hír

Színházigazgatók közleménye: „Minden esetben tiszteletben tartjuk a fenntartó döntését”

„Elfogadhatatlan kollégáink felelősségteljes döntésének megkérdőjelezése” – közös nyilatkozatot adott ki több színházigazgató, melyben kiállnak azok mellett a munkatársaik mellett, akik a közelmúlt igazgatói pályázatainál bírálóként, javaslattevőként tevékenykedtek.
Színház interjú

 Vizi Dávid: „Vannak esték, amikor nem én követem a nézőket, hanem ők engem”

Bár fiatalon azt gondolta, színésznek lenni sokkal egyszerűbb, mégsem bánja, hogy ezt a hivatást választotta – Vizi Dáviddal, a Katona József Színház színészével a zenés színházról, saját hangja megtalálásáról, a Karsai Dániellel való találkozásról és a közösségi médiáról beszélgetettünk.
Színház ajánló

A szem nem öregszik – először tartottak felnőttbábfesztivált Veszprémben

Árnyjátékkal a mindennapi szorongásokról, szemgolyókkal az evolúcióról mesélni – mostanra talán tudatosodhatott a hazai nézőkben, hogy a báb műfaja nem csak gyerekeknek szól, a hétvégén az I. Veszprémi Nemzetközi Felnőttbábfesztivál is ezt igazolta. Négy előadáson jártunk. Beszámoló.