Az orosz színház megújítójaként is emlegetett Vasziljev munkáiban számos stílus visszaköszön: a ’80-as évek sajátos realizmusa, a ’90-es évek teátrális kísérlete, a 2000-es évek letisztult metafizikai színháza, valamint a kortárs misztériumszínház formái is megmutatkoznak.

Tanulmányait a Rosztovi Állami Egyetemen kezdte, ahol első diplomáját kémiából szerezte. Már ekkor közeledett színház világához, 1973-ban az Állami Színművészeti Egyetemen rendezésre jogosító oklevelet kapott. Ebben az időben kezdett el dolgozni Igor Popov festőművésszel és jelenetíróval.

Sajátos alkotói módszert dolgozott ki, amely Sztanyiszlavszkij pszichológiai realizmusán alapul.

Neve akkor vált széles körben ismertté, amikor 1987-ben létrehozta saját stúdióját, a Drámai Művészet Iskolát, ahol újfajta színházi formanyelvekkel kísérletezett.

– emeli ki a műhely kapcsán az SZFE.

Pirandello-feldolgozásai legendásak, de kiemelkedő jelentőségűként jegyzik a Mozart és Salieri, a Jeremiás siralmai, valamint az Iliász című munkáit is.

Munkásságát már 1988-ban kitüntetéssel ismerték el, elnyerte az orosz Sztaniszlavszkij Prémium díját, 1989-ben Franciaországból megkapta a Művészet és Irodalom Lovagrendjét és 1990-ben a Premio Europa Nuove Realtà Teatralit, az Európa Színházi Díjat Taorminában, Olaszországban. A díjak sora ezzel nem ért véget, 1993-ban Oroszország tiszteletbeli művésze lett, majd 1995-ben a Stanislavsky Alap prémiumának díját vehette át a színházi pedagógia fejlesztésében nyújtott hozzájárulásáért. 1999-ben Oroszország állami díjat adományozott neki, 2001-ben megkapta a Nemzeti Prémium Triumph díjat, 2012-ben pedig az olasz UBU díjat.

Vasziljev megszólalt már a Színház Világnapja alkalmából is, hiszen 2016 márciusában ő fogalmazta meg gondolatait a művészvilágról.

Fejléckép: Anatolij Vasziljev (fotó: Koszticsák Szilárd / MTI)