Színház

Anger Zsolt: „Infantilisek vagyunk"

2010.10.13. 12:00
Ajánlom
A dogma filmjeiről elhíresült Lars Von Trier első kirándulása a komédiája műfajába a 2006-os keltezésű Főfőnök. A mozgóképes adaptációiról ismert Anger Zsolt első rendezése a Radnóti Színházban a dán rendező eme fanyar társadalmi víziójának színpadra állítása.

- Mennyiben a véletlenek játéka, illetve tudatos választás a részedről, hogy a Dogville és az Esőember után megint filmes alapanyaghoz nyúltál?

- A Bárkabeli Dogville egy régi tervem volt. Az Esőember Orlai Tibor producer felkérésére történt. A Főfőnök esetében Bálint András szerette volna, ha dolgoznék a Radnóti Színházban. Elkezdtük keresgélni, mivel lehetne foglalkozni, de különböző egyeztetési problémák miatt egyik ajánlat sem passzolt bele a képbe. Nagy segítségünkre volt a színház dramaturgja, Kovács Krisztina. Az ő ötlete volt ez a Lars Von Trier-vígjáték. Elképesztően izgalmas téma.

- Milyen átfedései vannak a mai korra ennek a történetnek, aminek a központi témája a teatralitás, egy színész, akit valóságos figurának hisznek?

- Az élő színház mindig valamilyen módon reagál a minket körülvevő világra. Abban hiszek, hogy a színháznak nem válaszokat kell adni, hanem kérdezni kell tudni jól. Mindig saját magunkra kell rákérdezni. A Főfőnök esetében egy borzasztóan egyszerű, mégis zseniális dramaturgiai ötlet, hogy van egy baráti társaságból alakult cég, aminek a vezetője a nehéz döntéseket nem a saját nevében hozza meg. Kitalál egy kvázi főfőnököt. Egy tárgyalás alkalmával olyan helyzetbe kerül, hogy egy partner találkozni akar a főfőnökkel. Ezért felbérel egy színészt, hogy játssza el a szerepet. Csakhogy ez a bizonyos színész, akit Csányi Sándor alakít, elszabadul, túljátssza a szerepét. A társaság életét felbolygatja, nagyon sok feszültséget, konfliktust hoz a felszínre.

- A mi korunkra vonatkoztatva ez a darab arról is szól, hogy hajlamosak vagyunk áthárítani a felelősséget másokra, kibújni a döntéshozatal alól?

- Igen, azt látom, hogy csak kevesen akarnak felelősséggel élni. A frusztráltság, a gyávaság, az infantilizmus nagyon meghatározza a korunkat. Egy viszonylag egyszerű és bohózatba illő félreértés-sorozatot indít el, hogy egy színész nem a színpadon játszik egy szerepet. Ha nem ez a darab lenne, akkor szélhámosságnak is mondhatnánk. Itt nem ez a főtéma, hanem az, mennyire vágynak arra az emberek, hogy megmondják nekik, mit kell tenni. Vágyunk egy követhető vezérre, példaképre, valamire vagy valakire, amiben vagy akiben lehet hinni. Úgy gondolom, hogy a világ digitális, amelyben két számjegy van, a nulla meg az egyes. A nulla az igen, az egyes meg a nem. Hiszek benne, hogy az embernek is mindig két választása van. Nagyon kevesen jönnek rá, hogy az életének a maguk urai, hogy szembe kell nézniük a problémákkal, hogy meg kell hozniuk bizonyos döntéseket. Félreértés ne essék, megoldást ez a darab nem ajánl, inkább egy gondolati katalizátor. Ha esténként a kétszázötven emberből csak tizenöten elgondolkodnak azon, hogy is állunk a döntésképtelenséggel, a gyávasággal, akkor már megérte.

- Milyen filmes eszközökhöz nyúltál Lars Von Trier amúgy is teátrális, megfilmesített színház verziójához képest?

- Ő azzal kísérletezik a dogmában, hogy eldobja a mankókat. Csak az ember és az ember reakciói, tekintete, gondolatai érdeklik őt.

- Téged is ez vonz?

- Mindig azt kutatom, színészként is azzal kísérletezem, hogy az embernek titka legyen. Hogy aki kívülről nézi, az kíváncsi legyen, és sok kérdést tegyen fel az adott pillanattal kapcsolatban, hogy vajon most mi játszódhat le egy szereplő fejében. Rendezőként próbálok arra törekedni, hogy minél kevesebbet játsszanak el nekem a színészek. Egy egyszerű helyzettel élve, egy alak a színpadon zavarban van. Ha in flagranti ránk nyit a férj, minimum ketten, de inkább hárman értjük ezt a helyzetet. Ha egy színész a zavart játssza egy ilyen helyzetben, akkor a néző csak erre az egy dologra gondol. De a valóságos életben az ember minden energiával arra törekszik, hogy megpróbálja leplezni ezt a zavart. Arra törekszem, hogy a nézők egy nagyot sóhajtva azt mondják a körmüket rágva: "Úristen, ennek mi járhat a fejében!" Mindig azt keresem, hogy mivel lehet a néző fantáziáját begyújtani. Ilyen szempontból a látványban is azt keresem, hogy minél puritánabb, minél egyszerűbb térben történjék. Félreértés ne essék, nem akarnék a Sirály Trepljovjának a szerepében tetszelegni, amikor egy háromfalú szobában az emberek úgy csinálnak, mintha élnének, igazi kandallónak látszó tárgyak előtt sóhajtoznak. Ezt ugyanis már ismerem. Azt keresgélem, hogy miként lehet az emberek fantáziáját újra feléleszteni. Szerintem a színház fontos alkotóeleme a néző fantáziája.

- A filmes vonatkozások mennyire épülnek bele az előadásba?

- A filmen nem lehet hazudni, mert a kamera beléd lát. Én abban hiszek, hogy nemcsak a kamera lát bele az emberbe, hanem a néző is, csak konvencionálisabban reagálnak a színházban. Ha tetszett, ha nem, tapsolnak. Nem azt szeretném, ha színházba járósdit játszanának a nézők, hanem tényleg elgondolkodtatná és jóízű nevetésre fakasztaná őket ez az előadás.

- Amit mondasz, amit csinálsz, abból is kitűnik, hogy tele vagy kreatív energiákkal. Manapság mindez inkább a rendezésre vonatkozik, mint a színészetre?

- Több konkrét színházi munka vár ebben az évadban. Kaposvárott az egyetemen tartok egy kurzust a mostani másodéveseknek. Tavaly az akkori harmadévesekkel dolgoztam. Közülük Formán Bálint vendégként szerepel ebben az előadásban. Aztán a Fahrenheit 451-et rendezem Ray Bradbury regényéből a Bárkában. Utána a Magyar Színházban Feydeau Egy hölgy a Maximból című komédiáját állítom színre. Annak idején az egri Gárdonyi Géza Színházban kaptam lehetőséget a rendezésre. Valószínűleg azért is kezdtem rendezni, mert egyre kevesebbet találkoztam olyan rendezővel, akivel közös inspiráció alakult ki volna. Úgy hozta a sors, hogy sok rendezői felkérés érkezett, ezért könnyeden tudom elengedni a színészetet. Kíváncsian várom, hogy mi az a szerep, amivel visszatalálok a színpadra színészként. Ez az időszak egy érdekes töltődés arra nézve, hogy egy másik Anger Zsolt jelenik meg majd a színpadon, mint ami eddig volt. Elmúltam negyven, valószínűleg jönnek majd az apa szerepek, ha egyszer újra elkap a színész ékszíj. Semmit nem tervezek, csak várok.

- Olyannak tűnsz, mint akiben nincsenek különösebb ambíciók, karriervágy...

- Kíváncsi vagyok és borzasztóan infantilis. Nagyon szeretek kísérletezni, mindenre nyitott vagyok. Nincsenek dogmáim, úgy esik jól élni az életemet, hogy ha van egy fal, akkor bele verem a fejem. A világnak ezen a felén kiszámítható sorsra vagy karrierre a következő száz évben nem számíthatunk, csak taposással, kapaszkodással meg kivételes szerencsével. Nem vagyok szerencsés ember, de szerencsétlennek sem tartom magam. Azt csinálhatom, amit szeretek, és ez nagyon fontos nekem.

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

10 érdekesség a ma 75 éves Marton Éváról

Június 18-án ünnepli hetvenötödik születésnapját Marton Éva Kossuth-díjas operaénekes, a Magyar Szent István-rend birtokosa, a Corvin-lánc kitüntetettje, a nemzet művésze.
Zenés színház

DaCapo: lehet kétszer is érdekes ugyanaz a produkció?

Ismerik azt a keserédes érzést, amikor felvirrad egy várva várt esemény utolsó napja? Ezzel ébredtünk ma Miskolcon immár túl operabáron, régi keresztény hagyományokat idéző felvonuláson, és a RockGiovanni második előadásán is.
Zenés színház

Spontán, közös énekléssel zárult a miskolci operafesztivál

Dupla gálakoncerttel, utcabállal, remek hangulatban ért véget tegnap este a 18. Bartók Plusz. A friss Kossuth-díjas Sümegi Eszter még meg is énekeltette a Miskolci Nemzeti Színház közönségét.
Vizuál

Makulátlan pálya - a színész, akinek minden filmjét Oscarra jelölték

Marlon Brando? Daniel Day-Lewis? Esetleg Jack Nicholson? Valószínűleg ők ugranak be először, ha minden idők legjobb színészére gondolunk. Pedig a legtökéletesebb filmográfiája valószínűleg John Cazale-nak volt - ehhez azonban sajnos korai halála is hozzájárult.
Vizuál

Száz év magyar plakátjai a Magyar Nemzeti Múzeumban

Sör és vetőmag plakátok, színházi és politikai hirdetések is megtalálhatóak a Tolongó idők című időszaki kiállításon.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Színház szeged

Izgalmas színházi merítéssel és workshoppal vár augusztusban a THEALTER

Az idén 28. alkalommal jelentkező szegedi fesztivál a független színházak egyik legfontosabb hazai fóruma, amely a hazai és határon túli előadások mellett kritikusműhellyel is várja a színházkedvelőket augusztus 3-11. között.
Színház interjú

„Egyszerre szívbemarkoló és komikus” – Interjú Horváth Csabával

Izgalmas és sűrű időszakot jelent a nyár a Forte Társulat számára: május végén mutatták be Az öngyilkos című fekete komédiát a Szkénében, majd fesztiválszereplés fesztiválszereplést ér. A társulat vezetőjével, Horváth Csaba rendező-koreográfussal beszélgettünk.
Színház óbudai társaskör

Óbudai Nyár az Óbudai Társaskör kertjében

Az elmúlt évek hagyományait folytatva idén nyáron is várja közönségét az Óbudai Nyár keretében az Óbudai Társaskör kertje.
Színház interjú

„Nevetsz, de közben akár sírhatnál is” – Interjú Vida Péterrel

Június 22-én, Az Anyám, a nyolcadik kerület! című előadással nyitja meg színházi idényét a Kultkikötő, ami egyben a darab ősbemutatója lesz. A „monoKRÓM KÁDdráma” főszerepét Vida Péter alakítja.
Színház poszt 2018

Székely Krisztát, Kováts Adélt és a kolozsvári társulatot is díjazta a POSZT

A XVIII. Pécsi Országos Színházi Találkozó szakmai, színész- és közönségzsűrije idén is döntött a fesztivál díjairól. A Kolozsvári Állami Magyar Színházé a legjobb előadásnak járó elismerés, a Fidelio támogatásával átadott legjobb 30 év alatti színésznőnek járó díjat Szakács Hajnalka vehette át. Íme a díjazottak listája!