Bálint András nevéhez több, nagy sikerű önálló est fűződik, többek között Radnóti Miklós, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Szép Ernő és Márai Sándor műveiből készített előadások. Ez az est azt az Arany Jánost idézi meg, aki ifjúkori barátot hiányol, a figyelmes szerkesztőt, a kislányát gyászolót, Az ember tragédiája dramaturgját, a Szent István-rend lovagkeresztjét visszautasítót, majd elfogadót, a test nyavalyáira panaszkodót, a Margitszigeten bolyongót, az Őszikék mesterét, az ironikus, bölcs embert.

BalintAndras BrozsekNIki (Fotó/Forrás: Brozsek Niki / Óbudai Társaskör)

Bálint András a műfajok sokszínűségével – versek, balladák, naplójegyzetek,levélrészletek, szerkesztői megjegyzések bemutatásával – egy másféle, gazdagabb Arany-képet tár elénk, mint amit eddig ismerhettünk.

„Aranyt nehezebb megközelíteni – Bálint András szerint, mert – szemérmes, sajátmagáról alig vall. Szalonta–Nagykőrös–Pest akkori világa igencsak távol áll a maikortól. A nyelv végül is másfél száz éves. Ám ahogy belemélyedtem az anyagba, egyre ismerősebbnek tűnt. Ironikusan józan, keserűen öngúnyos. Fegyelmezett mesterember, akit gyakran látogat a kishitűség, viszont mindig megnyugvást talál hivatásában. A költészetben. Sértődékeny és magányos, európai és magyar. Szerkesztőként szigorú, és mint hivatalnok alapos. Saját testi nyavalyáit nem kevés öniróniával szemléli. Rendületlenül és mindvégig hisz a költészet erejében, abban,hogy romló világunkban nincs fontosabb, mint a pontosan fogalmazott emberi szó. A nyelv. A magyar nyelv. Ezért választottam Arany Jánost.” (Bálint András)

„Ha az Ezeregyéjszaka dzsinjei egy nap felkapnák Magyarországot és elvinnék a távolabbi egekbe, úgy hogy a helyén nem maradna semmi más, csak Arany János tizenkét kötete, ezekből a mágikus könyvekből maradék nélkül ki lehetne olvasni a magyarság képét.” (Szerb Antal Arany Jánosról)