Pisze orr, hófehér, mosolygó fogak, a tánc mámorától lecsukott szem, összekócolódott haj. Valaki épp forgatja, az nem is látszik, csak a fél karja, a mandzsettája, ahogy fogja a lány ujját, lazán, apró biztos pontként, hogy a lány, a feje fölé tartott kézzel átpördüljön a férfi karja alatt. Körülöttük tapsolnak, főleg férfiak, egyikük félreérthetetlen tekintettel nézi a lányt, aki kétségtelenül a társaság középpontja. Idő: 1961. február, helyszín: Rátkai Márton Színészklub. A Nemzeti Színház farsangi bálján Törőcsik Mari táncol felhőtlen boldogsággal.

Törőcsik Mari a Rátkai Márton Színészklubban (1961) (Fotó/Forrás: Keleti Éva)

A pisze orr ugyanaz, de a tekintet meggyötört, a haj hátrafogva, a száj szegletét minduntalan lefelé húzza a keserűség. A nő a kopott kordéja mellett ül, fejét a felhúzott térdére támasztott bal kezében tartja, mintha csak azért kellene megtámasztani, hogy a helyén maradjon, az egész tenyere szinte elfedi a fél arcát, jobb keze a másik térdére helyezve tehetetlenül csüng lefelé. Hogy hová néz, mire gondol, nem tudni. Idő: 1980. március, helyszín: Győri Kisfaludy Színház. Törőcsik Mari Kurázsi mamát játszik.

Törőcsik Mari mint Kurázsi mama (Fotó/Forrás: Keleti Éva)

Az egyik képet nézve várom, hogy megszólaljon, hogy csilingelve nevessen, már hallom is az el-elcsukló, bugyborékoló kacagást. A másik kép előtt is várok, várom a csendet, Törőcsik Mari csendjét, ami sokszor beszédesebb, mint egy monológ, egy egész felvonás.

És jönnek a többi képek, a Körhinta, az Édes Anna forgatása, ahol sminkelés közben már ott bujkál a cselédlány mosolya, a műtermi portrék, A vágóhidak Szent Johannája, Fanni hagyományai, a siófoki nyaralás Tordy Gézával és Kállai Ferenccel a Nemzeti Színház üdülőjében - ezen a képen mintha egészen kislány volna, pajkosan, kivillanó köldökkel áll a két férfi között, Kállai átöleli, boldog nyár, pedig 1968-at írunk -, Makk Károly Szerelem című filmje, Darvas Lilit eteti görnyedt háttal, szigorúan összeszorított szájjal, a mozdulatában mégis van valami gyengédség, odaadás és féltés, a legendás szolnoki Schwajda-féle Száz év magány Garas Dezsővel, Garas szemében tehetetlenség, Törőcsik Mari mind a tíz ujját begörbítve saját mellkasának szegezi, számon kéri az életet, forgatások, díjátadók, filmfesztiválok, megnyitók...

Tordy Géza, Törőcsik Mari és Kállai Ferenc a Nemzeti Színház siófoki üdülőjében (1968) (Fotó/Forrás: Keleti Éva)

Ilyen fotókat nem lehet csak úgy elkapni, bárkinek. Ahhoz valami más is kell. Kell, hogy viszony legyen a kép készítője és alanya között. Talán megrendíthetetlen bizalom és szeretet? Hogy pont akkor, pont azt és pont úgy. Hogy ne hiányozzon belőle az a bizonyos, amitől az a kép elmeséli az egész történetét.

Csudát látni nem kell messzire menni. Elég csak a Symbol Étteremig a Bécsi úton, ahol október 8-ig látható Keleti Éva fotókiállítása Törőcsik Mariról. Kihagyhatatlan.

(A cikkben szereplő fotók Keleti Éva tulajdonát képezik - köszönjük, hogy használhattuk.)