Pisze orr, hófehér, mosolygó fogak, a tánc mámorától lecsukott szem, összekócolódott haj. Valaki épp forgatja, az nem is látszik, csak a fél karja, a mandzsettája, ahogy fogja a lány ujját, lazán, apró biztos pontként, hogy a lány, a feje fölé tartott kézzel átpördüljön a férfi karja alatt. Körülöttük tapsolnak, főleg férfiak, egyikük félreérthetetlen tekintettel nézi a lányt, aki kétségtelenül a társaság középpontja. Idő: 1961. február, helyszín: Rátkai Márton Színészklub. A Nemzeti Színház farsangi bálján Törőcsik Mari táncol felhőtlen boldogsággal.
Törőcsik Mari a Rátkai Márton Színészklubban (1961) (Fotó/Forrás: Keleti Éva)
A pisze orr ugyanaz, de a tekintet meggyötört, a haj hátrafogva, a száj szegletét minduntalan lefelé húzza a keserűség. A nő a kopott kordéja mellett ül, fejét a felhúzott térdére támasztott bal kezében tartja, mintha csak azért kellene megtámasztani, hogy a helyén maradjon, az egész tenyere szinte elfedi a fél arcát, jobb keze a másik térdére helyezve tehetetlenül csüng lefelé. Hogy hová néz, mire gondol, nem tudni. Idő: 1980. március, helyszín: Győri Kisfaludy Színház. Törőcsik Mari Kurázsi mamát játszik.
Törőcsik Mari mint Kurázsi mama (Fotó/Forrás: Keleti Éva)
Az egyik képet nézve várom, hogy megszólaljon, hogy csilingelve nevessen, már hallom is az el-elcsukló, bugyborékoló kacagást. A másik kép előtt is várok, várom a csendet, Törőcsik Mari csendjét, ami sokszor beszédesebb, mint egy monológ, egy egész felvonás.
Két véglet végtelen pillanatai. Ami köztük történik, azt akár életnek is nevezhetnénk.
És jönnek a többi képek, a Körhinta, az Édes Anna forgatása, ahol sminkelés közben már ott bujkál a cselédlány mosolya, a műtermi portrék, A vágóhidak Szent Johannája, Fanni hagyományai, a siófoki nyaralás Tordy Gézával és Kállai Ferenccel a Nemzeti Színház üdülőjében - ezen a képen mintha egészen kislány volna, pajkosan, kivillanó köldökkel áll a két férfi között, Kállai átöleli, boldog nyár, pedig 1968-at írunk -, Makk Károly Szerelem című filmje, Darvas Lilit eteti görnyedt háttal, szigorúan összeszorított szájjal, a mozdulatában mégis van valami gyengédség, odaadás és féltés, a legendás szolnoki Schwajda-féle Száz év magány Garas Dezsővel, Garas szemében tehetetlenség, Törőcsik Mari mind a tíz ujját begörbítve saját mellkasának szegezi, számon kéri az életet, forgatások, díjátadók, filmfesztiválok, megnyitók...
Tordy Géza, Törőcsik Mari és Kállai Ferenc a Nemzeti Színház siófoki üdülőjében (1968) (Fotó/Forrás: Keleti Éva)
Ilyen fotókat nem lehet csak úgy elkapni, bárkinek. Ahhoz valami más is kell. Kell, hogy viszony legyen a kép készítője és alanya között. Talán megrendíthetetlen bizalom és szeretet? Hogy pont akkor, pont azt és pont úgy. Hogy ne hiányozzon belőle az a bizonyos, amitől az a kép elmeséli az egész történetét.
Keleti Éva végigfotózta Törőcsik Mari életét. Talán nem is létezik olyan arca, amit ne ismerne. Pedig nincs két egyforma.
Csudát látni nem kell messzire menni. Elég csak a Symbol Étteremig a Bécsi úton, ahol október 8-ig látható Keleti Éva fotókiállítása Törőcsik Mariról. Kihagyhatatlan.
(A cikkben szereplő fotók Keleti Éva tulajdonát képezik - köszönjük, hogy használhattuk.)
hírlevél
