A Csehov-darabot a Sydney Theatre Company New Yorkban is a bevált sikerreceptnek megfelelően, változatlan szereposztásban játssza, olyan világsztárokkal, mint Cate Blanchett, Richard Roxburgh és Hugo Weaving. "Természetes, teljesen változatlan minden!" - jelentette ki csütörtökön Ascher Tamás, aki New Yorkból telefonon nyilatkozott az MTI-nek.  

A szombati premiert két nyilvános főpróba előzte meg, s a darabot összesen 10 előadáson láthatja a New York-i közönség. A rendező elmondta, hogy társulatot a tavalyi, a washingtoni Kennedy Centerben álló ovációval fogadott előadás-sorozat után invitálták meg a New York-i fesztiválra. Miként tavaly, a darabnak az amerikai fővárosban történt színpadra állítása előtt, a rendező ismét Sydneyben próbált a társulattal. 

"Ez az előadás tavaly óta sehol sem ment, a Sydney Theatre Company pedig nem repertoárszínház, hanem szériákat játszik, ezért Sydneyben egy egyhetes, felújítópróba-sorozatot csináltunk. De nem az eredeti díszletben, mert az tavaly Amerikában maradt, hogy ne kelljen ide-oda szállítani" - mondta a rendező. A jelmez nélkül és próbadíszletben elvégzett egyhetes felkészülés helyszíne Sydney színművészeti egyeteme, a National Institute of Dramatic Arts (NIDA) volt. New Yorkban a művészeknek mindössze három nap állt rendelkezésükre a felkészülésre, amelyek közül kettőt nyilvános főpróba zárt.

A darab tavaly augusztusi, washingtoni színpadra állítását a The Washington Post a kulturális mellékletének címoldalán induló, fotókkal illusztrált kritikában méltatta. "Ascher Tamás ihletett koncepciójában még a bogarak is, amelyeket a lakók arca körül zúgni hallunk, úgy vannak kiszámítva, hogy emeljék a zaklatottság mutatóját, azt az érzést, hogy a ház népét apró és monumentális erők kergetik az őrületbe" - írta egy éve a The Washington Postban A Ványa bácsi magnetikus új víziója című írásában Peter Marks. "Csehovnak az a tehetsége, ahogy megvilágítja figuráinak szívbe markoló, komikus küzdelmeit, Ascher gondozásában felnagyítást nyer. A jeleneteket spontaneitás feszíti, aminek eredményeként az ember gyakran nevetésen kapja magát, mert színházi szempontból találékonynak és igaznak érzi őket" - írta tavaly augusztusi kritikájában Marks, aki szerint a magyar rendező "transzformatív produkciójában bemutatja, hogy a drámaíró tolla dinamitot rejthet".

"Ez a Ványa bácsi, amelyet Ascher vitt színre, és amelyben Cate Blanchett zseniálisan és vakmerően alakítja a trófeafeleséget, jobban beférkőzik az ember bőre alá, mint bármelyik, amelyet eddig láttam" - vélekedett Ben Brantley kritikus egy évvel ezelőtt a The New York Timesban a Csehovi naplopóparádé, hasra esésekkel című írásában. A szerző szerint Aschernek és az ausztrál társulatnak "egyfajta plátói, ideális bohózatot" sikerült megvalósítania. A legfissebb kritikát a The New York Times című lapban szintén Ben Brantley jegyzi, aki ismét megtekintette az előadást. A színház teljesítményét ezúttal "ragyogónak", Ascher produkcióját pedig "szívet sebzőnek" nevezte. "Ascher, egy magyar rendező, aki korábban ritkán dolgozott angol nyelven, a legmélyebben fizikai és fizikailag a legmélyebb interpretációját adja ennek az 1897-es darabnak, amelynek Csehov a lefegyverző 'jelenetek a vidéki életből' alcímet adta" - fogalmazott a kritikus. Brantley szerint "Ascher megoldja az örök csehovi rejtélyt, amely gyakran térdre kényszeríti az erős rendezőket". A szerző felteszi a kérdést, hogy vajon e "reményre szomjazó életek sivár portréi" tragédiában, avagy komédiában állnak-e össze, majd ezt így válaszolja meg: "Ascher verziója azt mondja, meggyőzőbben és szervesebben, mint bármely általam ismert produkció, hogy a válasz: mindkettővé. Az élet egy tragédia, mert annyira komikus".