Rafat Alzakout (Fotó/Forrás: Nemzeti Színház)

Hogyan született meg a Collective Ma'louba társulat?

Német feleségemmel, aki színházi producer, 2011 óta közös művészi projekteket valósítunk meg. Két éve elhatároztuk, hogy saját produkcióban kivitelezzük a Your love is fire című előadást, miután nem találtunk színházat, amelyik felvállalta volna. Ekkor döntöttük el, hogy megalapítjuk a Collective Ma'loubát. Pályázatok révén anyagi támogatáshoz jutottunk, de még mindig hiányoztak a szakmai lehetőségek. A Theater an der Ruhr volt az egyetlen színház, amelyik nyitottnak bizonyult az együttműködésre, így a színház rezidens művészi programja keretében sikerült tető alá hozni az előadást.

Univerzális példázatnak vagy inkább szatirikus reflexiónak szánták a menekülés kontra maradás dilemmájáról szóló történetet?

Hiszek az alkotóművész univerzális karakterében, akinek minden korban az kötelessége, hogy alapvető emberi kérdéseket fogalmazzon meg. Ezért egyértelmű számomra, hogy a német és az európai közönséghez éppúgy szól a szíriai művészek dilemmája arról, hogy milyen szakmai kilátásaik vannak Európában, mint az arabul beszélő közönséghez, amelyik közvetlenül érintett ebben. A nyelvtudásuk, a kulturális eseményekhez való hozzáférésük hiánya miatt az arabok folyamatos lemaradásban vannak. A helyzetüket nehezíti, hogy az európai társadalom szemében, ha még oly' befogadó politikát is mutatnak, mint Németország, az arab és az afrikai térségből érkező emberek a „menekültprobléma” besorolás alá esnek.

A mi előadásunk egy baráti-, szerelmi kapcsolatrendszerben taglalja a polgárháború sújtotta Szíria, a diktatúra, a menni vagy maradni lelkiismereti kérdéseit, beleértve a bűntudatot, amivel én magam is küzdök.

A legintimebb emberi kapcsolatokat is átszövi, beárnyékolja ez a problematika. Ki mondja meg, hogy mi a helyes magatartás, felégetni a múltat és elindulni egy bizonytalan jövő felé, vagy sorscsapásként tűrni a politika, a hatalom, a vallás, a patriarchátus rendszer, a diktatúra megfélemlítéseit. A kollektíván belül ezeknek a kételyeinknek adunk hangot. Nem úgy tekintek magamra, mint politikus művészre, de mégis kénytelen vagyok politizálni a színház eszközein keresztül. Ennek a kettős érzetnek a meghasonlottságában élek.

7

Your love is fire Egy szíriai menekülés története a Nemzetiben
Forrás: Gianmarco Bresadola / Nemzeti Színház

A Your love is fire a  nyitott színház fogalmával operál.

Pontosan. A szereplők egy lezáratlan körben forognak, képtelenek megszabadulni a belső félelmeik súlyától, hogy mikor hoznak jó döntést, ha elmenekülnek a diktatúra szorításából, vagy ha a maradásukkal legitimálnak egy embertelen rendszert. Ennek a reménytelenségnek a fogságában őrlődnek.

A Top Goon szatirikus bábszínházi sorozatával és a Home című dokumentumfilmjével belülről bomlasztotta a szíriai rezsimet – megelőzte ezek híre, amikor Németországban menekültstátuszt kért?

Valóban, a Top Goon – a kis diktátor naplói című projektünket egyszerre művészi és aktivista diskurzusnak szántuk a 2011-es békés felkeléssel összefüggésben.

Át akartuk törni a csend és a félelem falát, a humor segítségével protestáltunk az egyoldalú áldozat szerep ellen.

Alkotótársaimmal együtt a direkt kapcsolatteremtés módozatait kerestük, hogy az elitista művészet- kultúra felfogásától eltávolodva önálló, alternatív megoldásokat kínáljunk az államilag támogatott kultúrával szemben. Az internet jóvoltából ez a bábszínházi sorozat nemzetközi figyelmet kapott, és megnyitotta számomra az érvényesülés útját Európában. A videókat és a dokumentumfilmet számos európai múzeumban, fesztiválon is bemutatták Londontól Rotterdamon át Marseille-ig. Ilyen értelemben nyitott kapukat döngettem, amikor három éve megérkeztem Berlinbe.

Hogyan sikerült azóta integrálódnia a német társadalomba?

A száműzetés fogalmához mindig társult az én olvasatomban egy bizonyos romantika és hősiesség. Brecht és más emigrált művészek naplóit, emlékiratait olvasva lenyűgözött a kitartásuk, a lelki ellenállásuk, amiben volt egy jó adag önbizalomhiány, magány, talajvesztettség is.

Személyesen megtapasztaltam, hogy brutális élmény a szülőföld elvesztésének a fájdalma.

Hatalmas energiát, munkát, kitartást igényel, hogy önmagadat elhelyezd egy teljesen más kulturális, geopolitikai, társadalmi, nyelvi közegben. A „semmi nem úgy van, ahogy elképzeltem, a visszatérhetek- e valaha a hazámba” komor felismeréséből a hozzám hasonlóan menekült státuszt élvező szíriai művészekkel és a német művészekkel kialakított kapcsolatok révén újabb energiákat, lelkesedést nyertem. Sokat lapozgattam Hannah Arendt naplóját, aki többek között azt írta, hogy „Elvesztettük a nyelvünket, és vele együtt reakcióink természetességét, gesztusaink egyszerűségét és érzéseink spontán kifejezését. Az identitás olyan gyakran változik, hogy senki sem tudja kideríteni, kik vagyunk valójában (...) és ez a magánszféránk az összeomlását jelenti.” A színház jelenti számomra nemcsak művészként, hanem emberként is önmagam megtalálását, a saját álláspontom és perspektívám kialakítását. A társadalmi problémák, a hatalmi struktúrák feltérképezése az egyetlen lehetséges út számomra. Ezzel együtt nem akarok semmilyen tematikus elvárásnak megfelelni, ami bezárna a menekült művész státuszába.

A Your love is fire című előadás 2018. április 18-án 16 órától tekinthető meg a Nemzeti Színház MITEM fesztiválja részeként.