Radnóti Zsuzsa 2019-ben, a Kossuth-díjával járó juttatásból alapítványt hozott létre a 21. századi kortárs magyar irodalmi drámák, kollektívan létrehozott előadásszövegek és adaptációs alkotások elismeréséért és elismertetéséért. A díj odaítéléséről kuratórium dönt, amelynek elnöke Radnóti Zsuzsa, a kuratórium további tagjai: Lőkös Ildikó dramaturg, Csizmadia Tibor rendező, Németh Gábor író és Nánay István színikritikus. Az elismerést minden évben a Tóték című Örkény-darab ősbemutatójának közelében adják át. Idén február 29-én, immár hagyományosan a Rózsavölgyi Szalon adott helyet az eseménynek.
2024-ben Pintér Béla nyerte el a Kortárs Magyar Dráma-díjat több évtizedes munkásságáért és színpadi szövegeiért.
Pintér Béla vérbeli színházcsináló, hiszen drámaíró, rendező, színész és társulatvezető egy személyben. Az 1998 óta működő Pintér Béla és Társulata az egyik legkeresettebb hazai független csapat meglepő, sokszor egészen hihetetlen fordulatokkal teli, sosem egytémájú darabjainak helyszíne gyakorlatilag minden esetben a társadalom alapköve – írtuk korábban a Kult50 elismerés kapcsán – a család tagjainak hétköznapi kisebb-nagyobb problémái és ismerős helyzetei a hétköznapi morális dilemmákból tágulnak általánosabb érvényű szatirikus kor- és kórképpé. Ezért tarthatjuk előadásait politikusnak, holott alapvetően mindegyik magja egy nagyon személyes, nagyon intim fókuszú történet, amelynek utolsó momentuma az odavezető szórakoztató-röhögtető, szürrealitás felé is elkanyarodó út ellenére nemritkán görög sorstragédiákat idéz.
Pintér Béla a Soha Vissza Nem Térő című előadásban (Fotó/Forrás: Pintér Béla és Társulata)
A díjátadón Radnóti Zsuzsa köszöntőbeszéde után Kukorelly Endre író méltatta Pintér Bélát, a laudációból közlünk alább részleteket:
Ha nézed – tehát jól nézed – PBt, elbűvöl. Ha nem bűvöl, rosszul nézed.
Ezt a két mondatot azelőtt írtam le, hogy kitaláltam volna magamnak, mi bűvöl. A marionett bűvöl. Az a – mondjuk – atavisztikus valami, ami a mélységes mélyből törhet elő – ha pl. bábokat/bábukat, bábozást néző gyerekeket nézünk. Olyasmit tud ez, a báb és mozgatói, amit nem tud más – és most hagyjuk, mi ez a más. Ilyenkor olyasmit tudnak (meg) a gyerekek, amit máshogy nem. És amiről később lemondanak.
(…)
Mert csak azon lehet túllépni, ami megvan. Akkor, ha megvan.
És akkor tigrissé válhatsz – úgyszólván sebezhetetlenné. Ez a bűvölet.
Pintér ilyesmit tesz: emberből – színészekből, bár ez nála mellékes, tehát emberből – készít bábot, hogy aztán az élni kezdjen. Nem mint E.T.A. Hoffman Olympiája, inkább mint a szerelmes Pygmalion ciprusi király elefántcsontból kifaragott Aphroditéje, amit az istennő – Galatheia néven – életre keltett A PB-féle színháznak ugyanis a PB-féle színészmozg(at)ás a lényege.
(…)
Ha jól nézel, az imitált szúrásra nem mozdulsz. De tudok-e jól nézni? Nem vagyok végképp elrontva?
Most épp azt gondolom, hogy mindenki képes jól nézni, és nem vagyunk végképp elrontva. Nézz jól és ne romolj! – a díjazott/ünnepelt művei mindenképp ezt ajánlják, ezt javasolják. „Visszatér a grácia ott, írja Kleist, ahol az ismeret mintegy megjárta a végtelent, s így egyidőben abban az emberalkatban jelenik meg a legtisztábban, amelyben a tudat egyáltalán nincsen jelen, vagy pedig végtelen, azaz a bábuban vagy az Istenben.”
Pintér Béla a díjátadón az elismerések kapcsán megjegyezte: „Úgy vagyok vele, mint egy országúti kerékpáros, akinek az a célja, hogy felérjen a csúcsra, és hegymenet közben végig kell hallgassa az út mentén állók a buzdítását, dicséretét, de a kritikákat és a köpködést is, és egyiknél sem időzhet el hosszan.
Nekem is el kell érnem a célig.”
Különdíj
Különdíjat vehetett át Horváth János Antal, a Loupe Színházi Társulás alapítótagja a Becsapódás című előadás témaválasztásáért, szövegéért és a közösségi színházcsinálásért. A rendező-színpadi szerzőt a Rózsavölgyi Szalonban tartott díjátadón Peremartoni Krisztina színművész laudálta.
A független színházi formáció így határozza meg önmagát: „Olyan előadásokat hozunk létre, amelyek
korunk Európájának és azon belül Magyarország égető társadalmi problémáit, kibeszéletlen tabutémáit dolgozzák fel, univerzálisan értelmezhető, érzelmileg átélhető, közvetlen módon.”
Jelenleg olyan előadások szerepelnek repertoárjukban, mint a most díjazott Becsapódás, a Bármi lehetséges, ha elég erősen gondolsz rá, az Árvák és A kezdet/vége. Legfrissebb bemutatójuk Dennis Kelly Lányok, fiúk című darabja, amelyet Horváth János Antal fordított és állít színpadra, a premiert március 8-án tartják a Marczibányi Téri Művelődési Központban.
Horváth János Antal a díjátadón megjegyezte: Pintér Bélához hasonlóan ő is igyekszik egészséges távolságot tartani a kritikáktól és a díjaktól is, de ezt a mostani elismerést komolyan megbecsüli, mert kevés az ehhez hasonló fontosságú díj. Az elismerést az egész társulat nevében vette át.
Molnár Áron, Ullmann Mónika, Lengyel Tamás és Földes Eszter a Becsapódás című előadásban (Fotó/Forrás: Loupe Színházi Társulás)
A most díjazott Becsapódás című előadást a közreműködő színművészek (Földes Eszter, Lengyel Tamás, Molnár Áron, Ullmann Mónika) improvizációi alapján írta és rendezte Horváth János Antal. Két házaspár együtt ebédel, ahogy az utóbbi tíz évben minden második héten. A lányok testvérek. Sokéves hagyomány ez, ami a hosszúra nyúlásával nemcsak természetessé, de terhessé is vált, mégsem hagyják el. Ez az alkalom viszont valamiért másnak ígérkezik. Ma van valami a levegőben – olvashatjuk a produkció ismertetőjében.
Az elismerést korábban két alkalommal is elnyerte Székely Csaba drámaíró a 10 című előadás színpadi szövegéért, valamint a Mária országa című történelmi játékáért. A további díjazottak között szerepel az Egy piaci nap című regény szerzője, Závada Pál, valamint a szöveget színpadra alkalmazó Mohácsi István és Mohácsi János, a Megfigyelők című előadás szerzője és rendezője, Kelemen Kristóf, Schwechtje Mihály Az örökség színpadi szövegéért, Hajdu Szabolcs és Török-Illyés Orsolya az Obiectiva Theodora című hangjátékért, Spiró György a Sajnálatos események című drámakötetéért, Garaczi László a Veszteg című karanténdrámáért, Márton László a Bátor csikó című kötetéért, Barabás Olga és Sebestyén Aba a Lázadni veletek akartam című Bódi Attila-regény színpadra adaptálásáért, Dömötör András és Bíró Bence Térey János Káli holtak című regényének színpadi verziójáért, valamint a Karaffa című drámakötet szerzőgárdája, akik tavaly különdíjban részesültek.
Fejléckép: Pintér Béla (fotó: Marton Szilvi), Horváth János Antal (fotó/forrás: Czvitkovits Judit / FÜGE Produkció)
hírlevél
