Színház

Auksz Éva: Szerencsére az élet visszaigazolta, hogy jó úton vagyok

2020.12.02. 14:55
Ajánlom
A Partitúra december 5-én, szombaton 14.30-tól Dunaújvárosban kalandozik. Itt született a zenés és prózai előadásokban is emlékezetes alakításokat nyújtó Auksz Éva, aki színházi elfoglaltságai miatt nem tudott jelen lenni a Partitúra dunaújvárosi forgatásán, egykori néptáncos fellépéseinek helyszínén, a Bartók Kamaraszínházban, ahol Őze Áron, az intézmény igazgatója vitte körbe a stábot. Auksz Éva ugyanakkor a Fidelio.hu-nak mesélt fiatalkori útkereséséről, mesteréről, Iglódi Istvánról, és egy különleges előadásról, amely a Rózsavölgyi Szalonban megy majd – a korlátozó intézkedések feloldása után.

Kislányként kezdetben szertornáztál, majd évekig rangos táncegyüttesek tagja voltál, és csak ezt követően csöppentél bele a színház világába. Mennyire volt nehéz érzelmileg váltani?

A szertornát nehéz volt elengednem. Orvosi javaslatra kellett abbahagynom. Vékony kislány voltam, ami egy szertornásznak előny, könnyű voltam és lebegtem, mégis túl megterhelő volt a szervezetemnek. Viszont mivel sporttagozatos általános iskolába jártam, a mozgás nem maradhatott el. Atletizáltam, de gyűlöltem, máig kizárólag akkor futok, amikor az idegrendszeremet muszáj valahogy lenyugtatni. Tíz évesen kezdtem néptáncolni a dunaújvárosi Vasas Táncegyüttesben, ami azonnal szerelem lett. Érettségit követően a Közép-Európa Táncszínház társulatának a tagja lettem, aztán huszonhárom évesen úgy éreztem, öreg vagyok már a tánchoz, s nyomasztott a gondolat, vajon meddig csinálhatom még. Akkor a Jóisten Iglódi István színe elé vezetett, és beleszerettem a színházba.

Többször nyilatkoztad, hogy ez egy meghatározó találkozás volt az életedben. Mit látott meg benned Iglódi István?

A táncos létet ő mindig is csodálta, felesége, Fábry Zsuzsa is táncos volt. A tánc iránti rajongása miatt Iglódi István gyakran eljött a Közép-Európa Táncszínház előadásaira, és az egyik ilyen alkalommal Don Juan szerelemhalála darab ment, amelyben a halál előszeleként egy pókot játszottam. Annyira megtetszett neki az alakításom, hogy előadás után a feleségével hátrajöttek gratulálni. Így ismerkedtünk meg. Azon a nyáron Székesfehérvárott rendezte A régi nyár című produkciót, és kitalálta, hogy az egyik táncos a „póklány” legyen. Ez volt az első közös munkánk, és jól sikerült. Amit ő talán leginkább szeretett bennem, az a táncos alázat, fegyelem volt. Egyébként abban az előadásban énekelnem is kellett, és kiderült, hangi adottságom is van, bár soha nem képeztem. Ezt követően a Csókos asszonyba is elhívott, abban már egy kisebb prózai szerepet osztott rám, a Marcsa nevű szolgálólányét.

Majd váratlanul az évad során megkaptam beugróként az előadás főszerepét. Mesébe illő fordulat és máig hihetetlen számomra.

De ez volt az áttörés: Iglódi István felvetette, hogy esetleg komolyabban kéne foglalkoznom a színészettel – ekkor én még a Közép-Európa Táncszínház tagja voltam –, és azt tanácsolta, hogy 23 évesen már ne jelentkezzek a Színház- és Filmművészeti Egyetemre, mert túl öreg leszek, mire végzek, majd nála megtanulom a szakmát a színpadon. Így kerültem az akkori Nemzeti Színházba (később Pesti Magyar Színház - a Szerk.), ahol akkor főrendező volt, idővel igazgató lett. Kezdetben főképp zenés darabokban szerepeltem, valamint segítettem betanítani a színészeknek a táncos jeleneteket.

MOL_0541_resize-144249.jpg

Auksz Éva az El kell mondanom című előadásban (Fotó/Forrás: Molnár Miklós / Rózsavölgyi Szalon)

Élete végéig mestered volt. Mit tanultál tőle a szakmáról?

Mindent. Ő a zenés mesterséget nem a zenén, hanem a prózán keresztül fogalmazta meg. Volt, hogy próbán úgy éreztem, most leénekeltem a csillagos eget, ez biztos neki is tetszeni fog, de ő csak annyit mondott: „Az nem érdekel, hogy szépen elénekeled a kottából a hangjegyeket, azt szeretném hallani, amiről énekelsz.” Mai napig így állok a zenés darabokhoz.

Hamar komoly főszerepet kaptál a Nemzeti Színházban, a My Fair Ladyben Eliza Doolittle-t alakítottad, melyet majdnem húsz évig játszottál. Hogyan lehet ennyi időn át megőrizni egy figura frissességét, fenntartani magadban a kíváncsiságot?  

Ennyi év alatt számos esemény történt a magánéletemben, amit mind belevittem a szerepemben, ez mindig frissességet adott neki. Ugyanakkor negyvenéves korom körül már komolyan aggasztott, való-e még ez a karakter nekem.

Fiatalként a világirodalom naiváit eljátszhattam, amiért szerencsésnek érzem magam, még ha néha másra vágytam is.

De hát így néztem ki, míg érettebb korban már mással dolgozik az ember, tisztában kell lennie a külső adottságaival. De aki Iglódi Istvánnál nevelkedett, az elfelejthette, hogy a kinézetére építsen.

Karriered során számos kihívás elé állítottak: autodidakta módon sajátítottad el a klasszikus balettmozdulatokat, az éneklést és a színjátszást is. Aztán végül diplomát szereztél a Színművészetin. Volt benned valaha kétség afelől, hogy képes vagy-e az elvárásoknak megfelelni?

Amikor ezeket a szerepeket megkaptam, soha nem volt bennem kérdés, meg tudom-e, csinálni. Ösztönösen mentem előre, és szerencsére az élet visszaigazolta, hogy jó úton vagyok. Érdekes, idősödve, tapasztaltabban egyre kevésbé vagyok ilyen szinten bátor.

MOL_0592_resize-144245.jpg

Auksz Éva az El kell mondanom című előadásban (Fotó/Forrás: Molnár Miklós / Rózsavölgyi Szalon)

Sokféle szerepkörben játszol, különböző színházakban. Kell küzdened a beskatulyázás ellen?

Amikor a Budapesti Operettszínházban vagyok, azt érzem, inkább prózai színész vagyok, amikor a prózisták között, akkor azt, hogy zenés. A Pesti Magyar Színházban megszoktam, hogy egy évadon belül játszom prózai és zenés darabokban is, és amint valamelyik felé elbillent a mérleg, rögtön hiányozni kezdett a másik műfaj. Örülök annak, hogy ez szabadúszóként is megmaradt.

Jólesik mély, súlyos, drámai előadást létrehozni, olyankor megkapargatja az ember a saját lelkét, felszakít sebeket, ami nagy megtisztulást okoz.

Másfelől egy könnyedebb, szórakoztató zenés-táncos szerep, más miatt, de szintén komoly munkát igényel.

El kell mondanom címmel Zalán Tibor drámájának ősbemutatójára készültök a Rózsavölgyi Szalonban. A különféle kapcsolati hálókat felvonultató családtörténetben a főszereplő Fiú nővérét alakítod.

Zalán Tiborral a Közép-Európa Táncszínházban találkoztam először, amikor az ő verseit alapul véve hoztunk létre egy előadást. Nagyon jó volt ennyi év után újra találkozni vele, ugyanolyan érzékeny művész, mint akkor volt. Meghatározó élmény számomra az El kell mondanom című előadás, nem tudom, voltam-e már ilyen darabban, mikor már az olvasópróbáról úgy állt fel mindenki, hogy nemcsak szereti a rá osztott figurát, hanem teljesen megtalálta magát benne.

Én is rögtön azt éreztem, ez a szerep az enyém, ami egy csodálatos érzés, ugyanakkor nagy felelősség is, hogy a nézőkkel is láttatni tudjam majd mindazt, ami bennem megfogalmazódott.

A darabban egy kemény nőt játszom, ami távol áll a személyiségemtől – bár biztos a gyerekeimnek erről más a véleménye –, ugyanakkor van egy gyönyörű íve az egésznek, ahogy a karakterem belemenekül a gondolataiba, vágyaiba, majd egyszer csak megnyílik, és elmondja, mi van a felszínen túl, legbelül. Komplex, sűrű, nehezen tanulható a szöveg, költőien van megírva, ha egy hangsúlyt arrébb teszek, már megváltozik az értelme, elveszik a varázsa. Nagyon szeretjük próbálni, ritkán adatik meg, hogy ilyen lelkes csapattal dolgozhatok, és ehhez még hozzájárul az is, hogy a Rózsavölgyi Szalonba belépve az ember mindig azt érzi, hazaért.

Az előadás rendezője a férjed, Őze Áron. Mi a titka annak, hogy a munkában is gördülékenyen tudtok együttműködni?

Keveset dolgozunk együtt, szerintem ez az egyik kulcsa: mindkettőnknek megvan az egymástól független karrierje. És pont ezért, amikor viszont együtt dolgozunk, az varázslatos. Egy ritka kegy, ami nem magától értetődő. Emellett törekszünk rá, hogy a munkát ne vigyük haza, és otthon a családról szóljon az életünk.

MOL_0579_resize-144244.jpg

Ágoston Péter és Auksz Éva az El kell mondanom című előadásban (Fotó/Forrás: Molnár Miklós / Rózsavölgyi Szalon)

A járványhelyzet miatt hogy viseled azt, hogy nem játszhatsz közönség előtt?

Szerintem nincs ember, aki ezt az állapotot ne viselné nehezen, hozzászokunk, elfogadjuk, alkalmazkodunk hozzá, de nem könnyű. Tavasszal, mint a legtöbb anyuka, én is tanító néni lettem, a kisebbik fiammal minden nap otthon tanultunk. Mikor újra megnyílt a színház, rögtön három előadást is elkezdtem próbálni, amiket gyors bemutatók követtek. A próbákon újra érezhettem, hogy színész vagyok, a szakmámnak élek, de az előadások nem olyan gyakorisággal és nem olyan nézőszámmal mentek, miután a vírus nem múlt el. Kihívás ebben a helyzetben is szinten tartani magamat, hiszen egy színész akkor érzi jól magát, ha sokat játszik.

A Partitúra dunaújvárosi adása 2020. december 5-én, szombaton 14.30-kor látható a Duna Televízió műsorán.

Partitúra

Partitúra – kulturális felfedezőút Magyarországon, nyitott szívvel, együtt. Ez a mottója a Virtuózok zsűrijéből is jól ismert páros, Miklósa Erika operaénekesnő és Batta András zenetörténész műsorának. A Partitúra alkotói Novák Péter rendezésében olyan országos túrára csábítják a nézőket, ahol a muzsika és más művészeti ágak, a hagyományok és az új teremtések, a mesterek és a fiatal tehetségek turistajelzését követhetik nyomon.

A népszerű tévéműsor legújabb szériája szeptember 12-től várja a nézőket a képernyő elé. Az új részek szombatonként 14.30-kor kezdődnek a Duna Televízióban.

Tartsanak velünk virtuális felfedezőtúránkon, amely során Magyarország meseszép tájain kutatunk közösségi élmények, közös értékek és kiemelkedő emberek után!

A korábbi részek itt érhetők el>>>

A műsorral kapcsolatos kommunikáció az NKA támogatásával valósulhatott meg.

Legolvasottabb

Klasszikus

„A hagyományos koncerteknek egyszer csak vége lesz” – Beszélgetés Tihanyi László és Horváth Balázs zeneszerzőkkel

Mindketten régóta részt vesznek az UMZE Kamaraegyüttes és Egyesület munkájában, a jövő évadban ismét játssza is darabjaikat a zenekar. Tihanyi László és Horváth Balázs a jövő évi koncertek mellett a kortárs zene népszerűsítéséről is mesélt, és arról, hogyan vezényli egy komponista a saját művét.
Színház

Bezárja kapuit az Átrium

A színház a Facebook-oldalán jelentette be, hogy a támogatások hiánya olyan helyzetbe sodorta őket, amelyben az intézmény fenntartását nem tudják megoldani.
Színház

Feminista tragikomédiából a náci Németországba

A kisvárdai tartózkodásom harmadik napjára elárasztottak az olyan „elintézésre váró”, kulturális tevékenységhez csak lazán kapcsolódó ügyek, mint a másnap hajnali taxi intézése, vagy a megfelelő mennyiségű és hőmérsékletű víz beszerzése. Erőfeszítéseimet ugyan csak részben koronázta siker, de legalább maradt időm lélekben felkészülni az esti két előadásra.
Vizuál

Gondolán érkezik Kolodko Mihály legújabb miniszobra

Nem példanélküli, hogy a gerillaszobrász miniatűr alkotásai külföldön bukkannak fel – ezúttal egészen az olaszországi Velencéig kell utaznunk az új szoborért.
Plusz

Több mint 440 ezer látogató után újabb különleges koncertekkel vár a Magyar Zene Háza

Januári megnyitása óta nagy érdeklődés kísérte a Magyar Zene Háza programjait, koncertjeit, műfaji korlátokat lebontó zenei eseményeit. Ősszel újabb látványos kiállítással, határokat feszegető koncertekkel, valamint különleges programokkal várja a látogatókat a Ház.

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Színház gyász

Elhunyt Peter Brook

Kilencvenhét éves korában szombaton elhunyt Peter Brook, a XX. század egyik legnagyobb hatású brit színházi rendezője, aki új horizontokat nyitott a kortárs dramaturgiában.
Színház beszámoló

Feminista tragikomédiából a náci Németországba

A kisvárdai tartózkodásom harmadik napjára elárasztottak az olyan „elintézésre váró”, kulturális tevékenységhez csak lazán kapcsolódó ügyek, mint a másnap hajnali taxi intézése, vagy a megfelelő mennyiségű és hőmérsékletű víz beszerzése. Erőfeszítéseimet ugyan csak részben koronázta siker, de legalább maradt időm lélekben felkészülni az esti két előadásra.
Színház ajánló

Ahol minden évben megújulnak: telt házakkal ünnepel a 40 éves Kőszegi Várszínház

Jön a Gritti. Takács Katalin játssza Pukkot. Hegedűs D. Géza rendezi a Szentivánéji álmot. Őze Áron Jurisics Miklós lesz. Gergye Krisztián emlékinstallációt készít az ágyúpadon. Sodró Eliza ősbemutatóval érkezik. A Kőszegi Várszínház negyvenedik évadát is parádésan ünnepli.
Színház hír

Bezárja kapuit az Átrium

A színház a Facebook-oldalán jelentette be, hogy a támogatások hiánya olyan helyzetbe sodorta őket, amelyben az intézmény fenntartását nem tudják megoldani.
Színház interjú

„A változás feltétele a probléma felismerése” – interjú Mészáros Blankával

Tíz nap. Mindössze ennyi idő alatt keletkezett az Egy csepp méz, a tizenkilenc éves Shelagh Delaney hatalmas sikert megért első drámája. A Városmajori Szabadtéri Színpadra a Radnóti Színház társulata hozza el a darabot július 7-én. A szereplők szabadulni próbálnának egymástól és a nyomortól, ám az örvény nem ereszt.