A Házi ikreknek nem csak annyi lesz a feladatuk az előadásban, hogy keresztülfussanak egyszer-kétszer a színpadon, hanem drámai jelenetekben is helyt kell állniuk az apát játszó Nagy Ervin és az anyát alakító Kovács Patrícia mellett. A Billy szerepét játszó gyerekek kiválasztását 2011 őszén egy hosszabb casting előzte meg, amelyen ötven gyerek vett részt. Közülük végül csak négyen kezdhették meg a próbákat. Zsombor és Zajzon mellett két kisebb fiút is beválogattak: Lukács Marcellt és Gerő Somát, akik fokozatosan kapcsolódnak be a próbafolyamatba, majd az előadásba.

A fiúk édesanyja, Ildikó mesélt arról, hogyan találtak rá a Kramer kontra Kramerre, és hogyan sikerült beleilleszteniük a színházat az amúgy is mozgalmas életükbe.

- A srácok szerettek volna színészkedni, vagy te és a férjed gondoltátok ki, hogy próbálkozzanak meg vele?

Házi Ildikó: Igazából nem voltak még háromévesek, amikor először szerepeltek kamera előtt egy pelenkareklámban, és emiatt azóta nyilvántartanak minket. Így szereztünk tudomást a válogatásról most is. Minden egyes casting előtt megkérdezem tőlük, hogy menjünk, ne menjünk, és mondták, hogy menjünk... Az ő döntésük tulajdonképpen, tehát semmi nincsen rájuk erőltetve.

- A gyerekeket reggel te viszed az iskolába, délután te fuvarozod őket az uszodába, a színházba is te kíséred őket. Hogy tudjátok összeegyeztetni ezt a sok programot?

H. I.: Hét közben általában én viszem mindenhova őket; a színházba azért a férjem is be szokott segíteni, ő is szereti látni, hogy mi zajlik a próbák alatt.

- A Kramer kontra Kramer olyan darab, ami elég súlyos problémákat feszeget. Beszélgetettek velük ezekről, elmagyaráztátok nekik?

H. I.: Amikor kiderült, hogy a darabban fognak szerepelni, akkor gyorsan megszereztük a filmet, és megnéztük velük, hogy tetszik-e nekik. Számukra nem volt tragikus élmény, szerencsére nincs ilyesmiről közvetlen tapasztalatuk, mert a férjemmel jó házasságban élünk. Ők inkább kívülről látják az egészet, nem tudják beleképzelni magukat Billy helyzetébe. Szívesen, örömmel játsszák a szerepet.

- Lehet velük készülni, gyakorolni otthon az előadásra?

H. I.: Általában hetente egyszer vagy kétszer leülünk és átvesszük az egészet, tehát én vagyok Ervin vagy Patrícia, ők pedig mondják a saját szerepüket. A mozgásokat és azt, hogy mit kell csinálniuk a színpadon, nem tudom velük gyakorolni, a szöveget viszont tudjuk együtt tanulni.

- El szokták mesélni, hogy milyen volt a próba? Tartanak élménybeszámolót?

H. I.: Igazából ők még elég kicsik. Tulajdonképpen nekik ez az egész egy játék, úgyhogy nem ezt szokták mesélni, hanem inkább azt, hogy hány müzliszeletet esznek meg éppen a próba alatt. De például azt elmondták, hogy milyen nehéz volt nekik úgy kiönteni a vizet, hogy az úgy látszódjon, mintha véletlen lenne.

A fiúk szorgalmasan gyakorolnak otthon. Elmondásuk szerint sokkal könnyebb megtanulni a szöveget, mint az órákra felkészülni. Elmesélték azt is, hogy mennyire jól érzik magukat a próbákon, és hogy jól kijönnek Ervinnel, Patríciával és Roland "bácsival" is. A szünetben mutattunk nekik néhány képet laptopon, amik róluk készültek a próbákon, és még ők sem látták őket. Zajzon megjegyezte az egyik kép kapcsán, hogy Zsombor pont úgy néz ki rajta, mint a filmbeli Billy. Kíváncsian nézegették a fotókat, nagy örömmel kommentálva a látottakat.

- Bele tudjátok képzelni magatokat Billy szerepébe?

Házi Zsombor: Igen.

Házi Zajzon: Szerintem is, igen.

- Szerintetek ha Billy dönthetett volna, kinél szeretett volna maradni és miért?

H. Z.: Szerintem az apánál, mert jobban érezte magát vele, és jobban megértették egymást.

H. Zs.: Szerintem is. Ted, az apuka mindig azt próbálta csinálni, amit a kisfia, Billy szeretett volna.

Nézze meg a gyerekeket videón is!