Színház

Az ambíció káráról és hasznáról

2015.10.17. 08:52
Ajánlom
A befektetési bankár a magasba tört, a csúcsra jutott, majd elkerülhetetlenül a mélybe zuhant, és magával rántott ismerősöket és ismeretleneket. John Gabriel Borkman ma is aktuális történetét Simon Stone rendező minden pátosztól mentesen vitte színre a bécsi Burgtheaterben.

Ibsen 1896-os, nálunk gyakorlatilag nem játszott drámájának címszereplője nyugodtan lehetne a legutóbbi idők gazdasági válságának vagy a financiális szektort érintő botrányának egyik hőse, mozgatója, aki a dráma kezdőpontjában áldozati szerepben tetszeleg. Borkmant több évre ítélték csalásért, saját és ügyfelei pénzéből végzett illegális tranzakciói csődbe vitték a bankot, ahol dolgozott. Miután kiszabadult – három év vizsgálati fogság, öt év börtön –, a világtól nyolc éve elzártan, amolyan önkéntes száműzetésben él, mert szégyent érez a történtek miatt, és azt is nehezen viseli, hogy emiatt a társadalmon kívülre került. Házuk első emeletén lakik, felesége, Gunhild a földszinten. Házasságuk régen megromlott. A mélyről induló Borkman Gunhild ikertestvérét, Ellát szerette, de a jobb állás érdekében másképp döntött, a nők konfliktusa innen ered. A csőd után Ella magához vette és nevelte Borkmanék fiát.

John Gabriel Borkman, Burgtheater

John Gabriel Borkman, Burgtheater (Fotó/Forrás: Reinhard Werner)

Az asszony búcsúzni jön, mert halálos beteg, rákos, és az a kívánsága, a még egyetemista Erhart maradjon vele a városban. Ella nem teljesen stabil érzelmileg, az érzelmi zsarolásai mellett mégis jóval praktikusabb és racionálisabb, mint testvére. Gunhild a saját világába és fantazmagóriáiba zárkózott, erősen teátrális, szinte a röhejességig fokozott érzelemkitörésekkel. Folyamatosan amellett kardoskodik, hogy Erhart csináljon politikai karriert, állítsa helyre a család megtépázott becsületét. Borkman pedig még mindig abban reménykedik, hogy visszamenőleg fölmentik, hatalmas tervei vannak, és biztos abban, hogy ha azokat Erhart segítségével véghezviszi, oda jut vissza, ahonnan lezuhant.

A család egyetlen racionális tagja így nem is két, de három (sőt négy) tűz közé kerül. A lehetőségeket és a korlátokat képes pontosan felmérni. A kívánt áldozatokat nem hozza meg: menekül apja, anyja, nagynénje fojtása alól, lepereg róla az érzelmi zsarolás, és nem vállalja, hogy mások bűnei helyett ő vezekeljen. Mindössze boldog akar lenni, egyetlen vágya, hogy a saját életét élje Fanny Wiltonnal. Akinek már volt férje, ráadásul hét évvel idősebb is nála, de titkok nélkül, nyílt lapokkal játszanak egymással. A pár elutazik (Ibsennél délre, itt hátizsákkal Dél-Amerikába), a társaság harmadik tagja az egyszerű családból származó Frida Foldal, akit a mindenre felkészült Fanny épp Erharttal taníttat, és egészen bizarr módon potenciális utódjául szemelt ki.

John Gabriel Borkman, Burgtheater

John Gabriel Borkman, Burgtheater (Fotó/Forrás: Reinhard Werner)

Borkman egyetlen pillanatig nem pragmatikus. A végletekig önző, csak magára gondol minden esetben, saját nevére, hírére, karrierjére, a hatalomra. Utolsó fellángolása, hogy ismét a csúcsra jusson, minden realitást nélkülöz. Hiába erősködik, hogy kilép a négy fal közül a levegőre – szó szerint és átvitt értelemben is –, csak álmokat kerget, képtelenség hinni neki. Egy fantaszta, aki képtelen felmérni tettei súlyát. Hiába hát az elhatározás, Borkman infarktust kap. Holtteste fölött a két nő meg- és kibékül egymással.

Simon Stone rendező teljességgel kimozdította a darabot a 19. század végéről, a szövegmódosítás nem csupán új fordítást jelent, hanem olyan beavatkozásokat is, amelyek a legjelenebb időre utalnak: az Y2K-ról van szó, Britney Spearst, Stefan Raabot, Ryan Goslingot, Youtube-ot, Playstationt, Facebookot, drónokat, telefonos és webterápiát, kínaiakat, akik elveszik a munkát. A ház lakói azt mantrázzák, a 90-es években véget ért az életük, de minden, ami kell, megvan a négy fal között. (Leginkább az internet.) Ezek az emberek nem csupán azért nem tudnak menekülni a múlt elől, mert az bennük él, azt egymásnak hánytorgatják fel, hanem mert ami megtörtént, azt a Google is eltárolja. Mindezzel viszont épp az ellenkező hatást éri el: vékonyabbá, Zeitstückké teszi az alapanyagot.

Pedig Katrin Brack látványa paradox módon épp azzal tágítja ki az értelmezési teret, hogy a szerzői előíráshoz alkalmazkodik, amely szerint kinn „alkonyodik, kavarogva esik a hó” (Kúnos László fordítása). Az Akademietheater sötétkék függönye mögött a színpadot bokáig-féllábszárig érő, hó textúrájú anyag borítja, és ez az előadás két órája alatt végig zuhog. A szereplők amolyan önszántukból eltemetett halottakként első alkalommal mindannyian ez alól bukkannak/támadnak fel, meglepetésszerűen, innen kerül elő az a néhány kellék – telefon, katódcsöves tévé –, amit használnak.

John Gabriel Borkman, Burgtheater

John Gabriel Borkman, Burgtheater (Fotó/Forrás: Reinhard Werner)

Ennyire szórakoztató Ibsent, mint a Bécsi Ünnepi Hetek, a Burgtheater és a Theater Basel koprodukciója, keveset látni, Stone több ponton a bohózat felé viszi a játékmódot, ami szintén erősen kérdéses, de a színészi játékra egyáltalán nem lehet panaszunk. Különösen a címszereplő Martin Wuttke esetében, aki őszinte emócióból és egoizmusból gyúrja össze Borkmant, és úgy néz ki, mint egy kivénhedt, bár energiáit pillanatnyi, főnixszerű comebackre még összpontosítani tudó egykori sztár; illetve Gunhildként Birgit Minichmayrnál, aki a delíriumban állandóan pörög, mérhetetlen keserűségét kioktatóan szórja mindenkire, egy igazi drama queen, akiről nem lehet eldönteni, valóban annyira csodálatosan buta-e, vagy erre rájátszik. Hasonlóan irritáló Ella karaktere, akit Caroline Peters játszik. Ahogyan a Wuttke és Peters a haldoklási jelenetben egymás mellett ülnek, a nő simogatja a férfi haját, kiröhögik a múltat, a jelent és talán a jövőt is, sűrített, igaz pillanat. A rendező viszont ismét a csavar egyet: Borkman utolsó gesztusa egy V betűt formáló mutató- és középső ujj. Csak tudnánk, ki győzött és miben.

A John Gabriel Borkman című előadás legközelebb november 18-án, 24-én és 29-én látható a bécsi Burgtheaterben.

Programkereső

Legnépszerűbb

Könyv

Több ezer aláíró követeli Demeter Szilárd lemondását

Miután holokausztrelativizáló publicisztikát közölt Soros György nevének tízszeri említésével az Origón, számos szervezet és ismert értelmiségi lemondásra szólítja fel a PIM főigazgatóját
Könyv

„Szégyen és gyalázat” – Írók reagáltak Demeter Szilárd publicisztikájára

Kepes András lemondta a PIM-ben megrendezendő könyvbemutatóját, Vámos Miklós melegebb éghajlatra küldte Demeter Szilárdot, Dragomán szégyennek és gyalázatnak nevezte az esetet. Felbolygatta a szakmát a PIM főigazgatójának írása.
Könyv

Nem meneszti a kormány Demeter Szilárdot az origós írás miatt

Arról kérdeztek az ellenzéki képviselők, hogy menesztik-e a Demeter Szilárdot a holokausztrelativizáló publicisztika miatt.
Színház

Ünnepre hív a Rózsavölgyi Szalon

Hogyan változtak meg a kommunikációs szokásaink a vírushelyzetben? Mit csinálhatunk a korlátozások ideje alatt? Milyen tervekkel vágunk bele a következő időszakba? Ezekre a kérdésekre kereste a választ Csiby Gergely és Józan László a Mi jár a fejedben? második adásában Vecsei H. Miklóssal, Herner Dorkával, Molnár Piroskával és Grecsó Krisztiánnal. Természetesen az adventi időszak előestéjén az ünnep is szóba került.
Klasszikus

Online koncertek a Filharmónia Magyarországtól

A 17 éves zongorista Bach, Beethoven és Schumann műveit adja elő a pécsi Kodály Központban. A Filharmónia Magyarország közvetítéseit ajánljuk.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Színház szfe

Film készül az SZFE-s ellenállásról

Az egyetem dokumentumfilmesei az első pillanattól kezdve rögzítik az eseményeket, ebből készül most egy, a demokratikus közösség kialakulását bemutató film. Az alkotógárda nemcsak rögzít, hanem aktív részese is az eseményeknek, így a diákok igazán testközelből tudják megmutatni, hogy mi történik a „színfalak mögött”.
Színház hír

Emléktáblát kapott Horváth Ádám, a Szomszédok megalkotója

November 20-án a szokásostól eltérően ünnepség nélkül került kihelyezésre Horváth Ádám Kossuth-díjas rendező emléktáblája a 13. kerületben, a Szent István parkban.
Színház szemle

Vecsei H. Miklós arról beszélt, miért búcsúzott el a Vígszínháztól

„Leszek én még vígszínházi tag” – mondta a Rózsavölgyi Szalon Mi jár a fejedben című műsorában Vecsei H. Miklós, akinek a neve hosszú évekre egybeforrt Nemecsekével. Most ír, rendez, zenél és újratervez.
Színház ajánló

Az Orlai Produkciónál (ló)kolbászból van a kerítés

Göttinger Pál belevetette magát Budapest – és a Vásárcsarnok – sűrűjébe, majd megállt a csemegepultnál, hogy az eladó felől érdeklődjön. Vagy levette Gerlóczy Márton regényét a polcról, hogy a Jurányi Ház színpadára varázsolhassa a lejárt májasokat és kolozsvárikat. Akármelyik is a helyes megfejtés, a SzínházTV most házhoz hozza a piac hangulatát.
Színház hír

Gálvölgyi Dorka az Eötvös 10 új vezetője

Miyazaki Jun, Terézváros humánügyekért felelős alpolgármestere számolt be arról, hogy a csütörtöki döntéselőkészítő tanácson Gálvölgyi Dorkát találták a legalkalmasabbnak az Eötvös 10 vezetői posztjára.