Színház

Az arc fogalma Isten fiában: Hit kérdése?

2012.10.10. 11:00
Ajánlom
A Societas Raffello Sanzio Az arc fogalma Isten fiában című előadása abban az értelemben politikai színház, hogy egy igazán intim történeten keresztül több fontos társadalmi kérdésre reflektál. KRITIKA

A történet egyszerűen összefoglalható. Van egy középkorú fiú, aki magatehetetlen, öngondoskodásra képtelen apját ápolja. Az apa ül a tévé előtt, katatón állapotban bámul maga elé, és folyamatosan becsinál. Az üzletember öltönyét viselő fiú rutinosan cseréli a pelenkát, tisztogatja gumikesztyűben a kiszolgáltatott apját meg a személytelenül elegáns, minimalista térbe rendezett bútorokat az ürüléktől. Szakszerűségében és fegyelmezettségében mind katatónabbá válnak mozdulatai. Ahogyan pedig a széklettartás egyre nehezebben megy, úgy válik folyékonyabbá a pelenkák tartalma, míg egy ponton maga az apa locsolja az éjjeliszekrényre készített műanyag kanna barna tartalmát a makulátlanul fehér ágyra.

Úgyhogy aki azt hitte volna, hogy mindaz, amit a színpadon lát, amit a nézőtéren szagként érez, az maga a naturalizmus, csalódhatott, ugyanis Romeo Castellucci a színházi hatáskeltés érdekében vetette be ezeket az eszközöket. És nem csupán a Google adta találatok miatt élhettünk erősen a gyanúperrel, hogy az előadás elején néhány díszítő által bevezetett Gianni Plazzi nem önmagát alakította, hanem színészként karaktert játszott: a tapsrendre jóval fickósabban mozgott egy fizikailag retardált embernél.

Tapasztalatom szerint a közönségnek azon tagjai, akik ezt a helyzetet fiúként vagy lányként apjukkal vagy anyjukkal szemben már kényszerűségből átélték, a „mindezen túl levés" tapasztalatával, hideg személytelenségével nézték és fedezték fel az előadás teatralitásának logikai hibáit. Mert nekik joguk volt ehhez. Míg azokat, akiknek - szerencséjére - nem adatott meg, hogy szülejét ilyen állapotban lássák, még akkor is, ha tökéletesen tudatában voltak a színházi szituációnak, jobban megviselte a kevés, rövid mondatból felépülő történet.

Az, ahogyan az egykor feltehetőleg erős és tiszteletreméltó apa fokozatosan elveszti emberi méltóságát, és mindent, ami az apaszerepével és sztereotípiáival együtt jár. Az, ahogyan a fiú fokozatosan elveszti fiúságát és ebbéli sztereotip alárendeltségét. Az, ahogyan a fiú fokozatos önfeladással kerül közel apjához és fogadja el őt feltételek nélkül. Az, ahogyan egyre világosabbá válik, a fiúé a nagyobb odaadás, az apának „csak" el kell fogadni ezt a mérhetetlen önzetlenséget. A meg nem tapasztalttal, a remélhetőleg elkerülhetővel való szembesülés, az, amilyennek az ember a szülejét és magát nem akarja látni, nagyobb érzelmi csomagot jelent.

A fehér balettszőnyegre épített fehér szobabelső mögül a színpad teljes szélességében Antonello da Messina finom vonású, enigmatikus, szinte derűs tekintetű ifjú Jézusa néz szembe a közönséggel, előtte zajlik a leépülés és méltóságelvesztés. Nem szól hozzá kimondott ima, hiszen tevőlegesen nem tud segíteni. Ugyanakkor ezt a fiúi elhivatottságot csakis valamiféle fanatikus hit magyarázhatja. Egy olyanféle fanatikus hit, aminek anyagi manifesztálódását, a freskót, gyerekek dobálják kézigránátokkal felfegyverkezve.

Ki a bűnös? A hit tekinthető-e bármilyen tettre valós magyarázatnak? Kinek, minek a nevében vesznek rá bennünket, embereket a végletes önfeladásig menő tettekre? Ki a felelős azért, ha a hit zászlaját lobogtató farizeusok teret, hatalmat nyerhetnek? Ki visel gondot irántunk, emberek iránt? Hol válik el a magán- és a közélet? Romeo Castellucci kérdez, és kérdéseket tetet fel velünk is. Még akkor is, ha erős álláspontot képvisel az a gesztus, ahogyan az ipari alpinistákhoz hasonlóan megjelenő, arctalan feketeruhások összefújják fekete festékkel a képet. Még akkor is, ha egy állítással és egy tagadással zárja az előadást. Világítanak a felirarok: You are my shepherd. You are not my shepherd. Nem az Úr, hanem te vagy az én pásztorom. De ki a te, és ki az én? „Hiába fürösztöd önmagadban, / Csak másban moshatod meg arcodat"?

A bombarobbanások, az élesen visító hangok után megnyugtató madárcsicsergéssel zárul az előadás. Az idill azonban csak látszólagos. A kényelmetlenség viszont épp a saját lelki békénk és pontos öndefiníciónk megtalálása érdekében elkerülhetetlen.

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

Psotás fények és árnyak

Öt évvel ezelőtt, 2016. február 25-én, 86 éves korában hunyt el a magyar színházművészet egyik legegyedibb és utánozhatatlan alakja, Psota Irén, akinek neve már életében fogalommá vált. Utolsó éveiben visszavonultan élt, elzárkózott a nyilvánosság elől, emiatt is különleges ez a 2009-ben készült beszélgetés, amelyben bepillanthatunk egy nagy művész hétköznapjaiba. Egy valódi, megismételhetetlen legendára emlékezünk ezzel az írással.
Klasszikus

Virtuóz fiatalokkal ad koncertet a Liszt Ferenc Kamarazenekar

Online koncertet ad a Liszt Ferenc Kamarazenekar február 26-án. A szólisták közül a legfiatalabb 11 éves, mindannyiukat számos díjjal ismerték már el, és van köztük, aki a világhírű Carnegie Hallban is fellépett.
Könyv

Innentől nem a gyerek hibája lesz, ha nem olvas

Az irodalom a szabadságról szól. Ha ezt a szabadságot nem adjuk meg az oktatással, ha nem mutatjuk meg a gyerekeknek, hogy talán éppen az olvasás az, amire ebben a számára is megterhelő, felgyorsult világban szüksége van, akkor tényleg nem az ő hibája lesz, hogy nem olvas. VÉLEMÉNY.
Könyv

Dragomán György Máglya című regényét méltatja a New York Times

Elbűvölőnek nevezi a rangos amerikai napilap kritikusa Dragomán György regényét. Ottilie Mulzet fordításában angolul is megjelent a Máglya, és máris dicsérő recenziót kapott.
Zenés színház

Óda a magyarokhoz – 240 éve mutatták be Joseph Haydn A hűség jutalma című operáját

1779-ben leégett a fertődi Esterházy kastélyhoz tartozó színház. E sajnálatos esemény nyomán azonban egy igazán különleges zenemű született: Haydn új nagyoperája, A hűség jutalma csendült fel először az újranyitott teátrumban.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Színház hír

Az Alkotmánybíróság elé kerül az SZFE modellváltásának ügye

A Fővárosi Törvényszék az SZFE modellváltását előkészítő törvény semmissé tételét indítványozza az Alkotmánybíróság előtt. Erről az SZFE HÖK tájékoztatta a nyilvánosságot péntek este.
Színház hír

Új honlap segíti a vidéki színházak megismerését

A honlappal nem csak megismerhetővé válik a Budapesten kívül működő teátrumok munkája, de egyben segíti is a társulatok együttműködését.
Színház interjú

Psotás fények és árnyak

Öt évvel ezelőtt, 2016. február 25-én, 86 éves korában hunyt el a magyar színházművészet egyik legegyedibb és utánozhatatlan alakja, Psota Irén, akinek neve már életében fogalommá vált. Utolsó éveiben visszavonultan élt, elzárkózott a nyilvánosság elől, emiatt is különleges ez a 2009-ben készült beszélgetés, amelyben bepillanthatunk egy nagy művész hétköznapjaiba. Egy valódi, megismételhetetlen legendára emlékezünk ezzel az írással.
Színház magazin

Valóság és képzelet határán – 145 éve színpadon a Peer Gynt

A romantika és a korai modernizmus határán egyensúlyozó Peer Gynt Henrik Ibsen egyik legismertebb és legtöbbet játszott darabja. Bár a szerző a drámát már 1867-ben papírra vetette, bemutatójára egészen 1876. február 24-ig kellett várni.
Színház hír

Podcastsorozat indul a Játékszínben

A streamelt előadások után online hallgatható interjúkkal szeretné közelebb hozni a közönséghez a színészeket a Játékszín. A keddenként jelentkező PodCasting házigazdája Várnai Péter.