Színház

Az arc fogalma Isten fiában: Hit kérdése?

2012.10.10. 11:00
Ajánlom
A Societas Raffello Sanzio Az arc fogalma Isten fiában című előadása abban az értelemben politikai színház, hogy egy igazán intim történeten keresztül több fontos társadalmi kérdésre reflektál. KRITIKA

A történet egyszerűen összefoglalható. Van egy középkorú fiú, aki magatehetetlen, öngondoskodásra képtelen apját ápolja. Az apa ül a tévé előtt, katatón állapotban bámul maga elé, és folyamatosan becsinál. Az üzletember öltönyét viselő fiú rutinosan cseréli a pelenkát, tisztogatja gumikesztyűben a kiszolgáltatott apját meg a személytelenül elegáns, minimalista térbe rendezett bútorokat az ürüléktől. Szakszerűségében és fegyelmezettségében mind katatónabbá válnak mozdulatai. Ahogyan pedig a széklettartás egyre nehezebben megy, úgy válik folyékonyabbá a pelenkák tartalma, míg egy ponton maga az apa locsolja az éjjeliszekrényre készített műanyag kanna barna tartalmát a makulátlanul fehér ágyra.

Úgyhogy aki azt hitte volna, hogy mindaz, amit a színpadon lát, amit a nézőtéren szagként érez, az maga a naturalizmus, csalódhatott, ugyanis Romeo Castellucci a színházi hatáskeltés érdekében vetette be ezeket az eszközöket. És nem csupán a Google adta találatok miatt élhettünk erősen a gyanúperrel, hogy az előadás elején néhány díszítő által bevezetett Gianni Plazzi nem önmagát alakította, hanem színészként karaktert játszott: a tapsrendre jóval fickósabban mozgott egy fizikailag retardált embernél.

Tapasztalatom szerint a közönségnek azon tagjai, akik ezt a helyzetet fiúként vagy lányként apjukkal vagy anyjukkal szemben már kényszerűségből átélték, a „mindezen túl levés" tapasztalatával, hideg személytelenségével nézték és fedezték fel az előadás teatralitásának logikai hibáit. Mert nekik joguk volt ehhez. Míg azokat, akiknek - szerencséjére - nem adatott meg, hogy szülejét ilyen állapotban lássák, még akkor is, ha tökéletesen tudatában voltak a színházi szituációnak, jobban megviselte a kevés, rövid mondatból felépülő történet.

Az, ahogyan az egykor feltehetőleg erős és tiszteletreméltó apa fokozatosan elveszti emberi méltóságát, és mindent, ami az apaszerepével és sztereotípiáival együtt jár. Az, ahogyan a fiú fokozatosan elveszti fiúságát és ebbéli sztereotip alárendeltségét. Az, ahogyan a fiú fokozatos önfeladással kerül közel apjához és fogadja el őt feltételek nélkül. Az, ahogyan egyre világosabbá válik, a fiúé a nagyobb odaadás, az apának „csak" el kell fogadni ezt a mérhetetlen önzetlenséget. A meg nem tapasztalttal, a remélhetőleg elkerülhetővel való szembesülés, az, amilyennek az ember a szülejét és magát nem akarja látni, nagyobb érzelmi csomagot jelent.

A fehér balettszőnyegre épített fehér szobabelső mögül a színpad teljes szélességében Antonello da Messina finom vonású, enigmatikus, szinte derűs tekintetű ifjú Jézusa néz szembe a közönséggel, előtte zajlik a leépülés és méltóságelvesztés. Nem szól hozzá kimondott ima, hiszen tevőlegesen nem tud segíteni. Ugyanakkor ezt a fiúi elhivatottságot csakis valamiféle fanatikus hit magyarázhatja. Egy olyanféle fanatikus hit, aminek anyagi manifesztálódását, a freskót, gyerekek dobálják kézigránátokkal felfegyverkezve.

Ki a bűnös? A hit tekinthető-e bármilyen tettre valós magyarázatnak? Kinek, minek a nevében vesznek rá bennünket, embereket a végletes önfeladásig menő tettekre? Ki a felelős azért, ha a hit zászlaját lobogtató farizeusok teret, hatalmat nyerhetnek? Ki visel gondot irántunk, emberek iránt? Hol válik el a magán- és a közélet? Romeo Castellucci kérdez, és kérdéseket tetet fel velünk is. Még akkor is, ha erős álláspontot képvisel az a gesztus, ahogyan az ipari alpinistákhoz hasonlóan megjelenő, arctalan feketeruhások összefújják fekete festékkel a képet. Még akkor is, ha egy állítással és egy tagadással zárja az előadást. Világítanak a felirarok: You are my shepherd. You are not my shepherd. Nem az Úr, hanem te vagy az én pásztorom. De ki a te, és ki az én? „Hiába fürösztöd önmagadban, / Csak másban moshatod meg arcodat"?

A bombarobbanások, az élesen visító hangok után megnyugtató madárcsicsergéssel zárul az előadás. Az idill azonban csak látszólagos. A kényelmetlenség viszont épp a saját lelki békénk és pontos öndefiníciónk megtalálása érdekében elkerülhetetlen.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Én vagyok az igazmondó a zenekarban

Konrád Györgynek kilencvennégy évesen már nem kell kertelnie. Örökifjú, máig kezébe fogja a brácsát, a hegedűt, és olyan egyszerűséggel beszél a zenéről, hogy öröm hallgatni. A zene mellett egy másik szenvedélye is megmaradt egy életen át, a sport. Mellesleg a hosszú élet titkát is elárulta.
Zenés színház

Liliom hazatalál

Április 26-án mutatja be a Budapesti Operettszínház a Molnár Ferenc színműből készült világhírű musicalt, a Carouselt. Béres Attila rendezővel a Liliom iránti rajongásáról és a készülő előadásról beszélgettünk.
Klasszikus

Fischer Ádám is fellép a Royal Albert Hallban

A holdra szállás 50., Viktória királynő születésének 200., a Proms megalapítója, Henry Wood születésének 150. évfordulójára emlékezik a BBC Proms rendezvénysorozata, amelyen idén először környezetvédelemmel kapcsolatos zeneműveket is műsorra tűztek.
Tánc

Így fog kinézni a kibővített Trafó előtere és kávézója!

A szeptemberben induló évadban új terekkel, kávézóval, pénztárral, ruhatárral várja látogatóit az intézmény. A tavaszi időszakban pedig a Liliom utca felől tudják megközelíteni a házat az érdeklődők.
Jazz/World

Budapesten játszik John McLaughlin, a gitárlegenda

John McLaughlin, olyan zenészóriásokkal játszott együtt, mint Miles Davis, Jimi Hendrix, vagy Jaco Pastorius, az ő nevéhez fűződik az első jazz-rock album, és a szimfonikus zene, a jazz és az indiai zene legelső fúziója. Ezúttal a The 4th Dimension nevű zenekarával lép fel április 20-án.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Színház ajánló

A kirekesztésről szóló előadással járja az ország iskoláit két fiatal színész

Eke Angéla és Bán Bálint Elfog/adsz címmel készített diákoknak szóló vizuális nevelési programot, amelyen keresztül az elfogadás fontosságát hangsúlyozzák.
Színház kult50

„Mindent elölről kell mindig kezdeni” – Fodor Tamás a Kult50-ben

Fodor Tamás, a Stúdió K alapítója A vihar és A székek című előadásban nyújtott alakításáért került be a Fidelio Kult50 című kiadványába. Videónkban a független színház mibenlétéről is beszélt nekünk.
Színház ajánló

Mercedes Benz premier az Esterházy-családdal

Április 13-án magyarországi ősbemutató keretében mutatta be a Vörösmarty Színház Esterházy Péter utolsó drámáját, a Mercedes Benzet Szikora János rendezésében. A történelmi revüt az Esterházy-család tagjai mellett Presser Gábor zeneszerző is megtekintette.
Színház ajánló

Büszkeség és felelősség, mert méltónak kell lenni az ősökhöz

A Magyar Művészeti Akadémia Szó – szín – játék sorozata idén megújult Oberfrank Pál Jászai Mari-díjas színművész, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagjának művészeti vezetésével. A sorozat eddigi eredményeiről és a leendő előadásokról Lesti Árpád kérdezte a Veszprémi Petőfi Színház igazgatóját.
Színház hír

Elhunyt Bács Ferenc színművész

Életének 83. évében, hosszan tartó, súlyos betegség után április 16-án, kedden elhunyt Bács Ferenc Kossuth- és Jászai Mari-díjas, érdemes és kiváló művész, Budapest díszpolgára.