Színház

Az átkozott technokrata tragédiája

2016.01.11. 10:48
Ajánlom
A régi görögök meg a mai mélyen megalapozott klasszikus műveltségű felnőtt és a felkészült jótanuló ifjú nézők számára a Labdakidák családi viszonyai és azok következményei nyilvánvalóak voltak és vannak, de Burgtheaterben nem hagyják magukra azokat a bécsi középiskolásokat sem, akik szűk két óra alatt akarják megúszni a kötelező tananyagot.

A sötétségből egyetlen fénypászmában sétál a színpad mélyéből előre, majd át a nézőtéren fekete öltönyben, fekete kalapban, napszemüvegben a fehér szakállas Teiresziasz (Martin Schwab). Komótosan jön, de minden lépésének súlya van. Leonard Cohen The Future-ét énekli. Szophoklészhez képest a dalszöveg tele van anakronizmusokkal, képességeinél és munkakörénél fogva ugyanakkor egy jóstól a berlini fal, Hirosima, Sztálin, Charlie Manson, Jézus meg a Biblia említése nem lehet meglepő. Mindentlátása két sorban összefoglalható az elkövetkezendőkre, Antigoné sorsára és a világ folyására vonatkozóan is: „I've seen the future, brother: / it is murder”. A színpad egy kifutóban folytatódik le a nézőtérre, és távozik ugyanolyan enigmatikusan, ahogy érkezett.

Ebbe a felszínen nyugodt, valójában azonban kavargó erőtérbe – amelynek mi is részesei vagyunk – lép be a halott Polüneikészt cipelő, szinte meztelen Antigoné (Aenne Schwarz). Színek nincsenek ebben a képben, a lámpák kivonnak mindent, csak a szürke és a fekete árnyalatai maradnak. Furcsa gyász ez, a fájdalom és a veszteségtudat mellett leginkább az agresszióig fokozott nyughatatlanság formájában felszínre törő féktelen dühben sűrül. Mindazt, ami ide vezetett, a rendező, Jette Steckel állóképekben villantja fel. A kimerevített koreográfiák – szintén a világításnak köszönhetően (tervezte: Peter Bandl) – a szépia legsárgább árnyalatában látszanak, amitől megtelnek balsejtelemmel. (Más kérdés, hogy a díszletet képező falon a 80 lámpa egyidőbeni felvillanása a nézőtér felé talán nem a legpraktikusabb döntés a szem fiziológiai reakcióinak ismeretében.)

Antigone - Burgtheater

Antigone - Burgtheater (Fotó/Forrás: Georg Soulek)

Titokzatos Florian Lösche díszlete a hagyományos lámpafallal, ami méreteiben megképzi a thébai palotát, alkalmas börtönnek, szét tud válni, monumentális akadállyá alakul, ha pedig úgy (nem) esik rá a fény, eltűnik a semmiben. Az atmoszférateremtést erősen segíti – és nem csupán ebben a szekvenciában – az eklektikus zene, ami a tizenéveseknek különösen élményszerűvé teszik az előadást. Az illusztráció szikráját sem találni Anja Plaschg (Soap&Skin) downtempós, jórészt klasszikus gyökerekből táplálkozó, kissé experimentális kompozícióiban, köztük a hangkulisszaként használt, a zsöllyéből, a proszcéniumpáholyokból, az erkélyről, a színfalakon kívülről élőben megszólaló kórusművekben, illetve Anton Spielmann (1000 Robota) erőteljes rockszámaiban. Jette Steckl nem csupán rendezőként, de pedagógusként is jól indít: sokféle hatással bombáz, alkotótársaival sok apró csodát teremt, az előadás erős audiovizualitása azonnal beszippant.

Az üres pátosztól megszabadított, valódi, zsigeri érzelmekkel telített, a lendületet végig megtartó dráma pedig a hatalomról szól, fókuszában Kreónnal (Joachim Meyerhoff formátumos alakítása). Aki maga az őserő, inas, szép férfi, aki képes eltörni puszta kézzel egy lándzsát. Oidipusz ellen van egyértelműen, de öntudata, pragmatizmusa vonzó, és úgy tűnik, a népet komolyan veszi, a kormányzásban partnernek tekinti. Maga sem érti, miért hozzák láncra verve Antigonét. Erősen megöleli – nem egyértelmű a rendezői szándék, hogy rokoni ölelés-e ez, vagy annál többről van-e szó –, a lány félelmében bepisil. Kreón a hírnököt vonja felelősségre. S miközben Antigoné az íratlan törvényekre hivatkozik a már említett harcos agresszióval, a koronát lelökve Kreón fejéről, a hatalom jelképét leköpve, a gyáva népről megvetően szólva, a félmeztelen király nadrágot vesz fel. A rang megköveteli a külsőségeket.

Antigone - Burgtheater

Antigone - Burgtheater (Fotó/Forrás: Georg Soulek)

Ha mellé is állunk Antigonénak, mert együttérzésünk egyértelműen az övé, módszere és hangneme azonnal taszítóvá is teszi. Így nem lehet, így nem szabad, ennyire kontrollálatlanul nem érhet el eredményt. És nem állunk Haimón (Mirco Kreibich) mellé sem, akinek hangja fokozatosan jön meg, és ahogy hergeli magát, mániákussága egyre ellenszenvesebb. Kreónnak nekimegy, az apa ellenáll egy darabig, majd egyetlen mozdulattal a földre löki a fiút.

Antigone - Burgtheater

Antigone - Burgtheater (Fotó/Forrás: Georg Soulek)

A középnemzedék államberendezkedése a hübrisz ellenére mégiscsak egyfajta megszokáson – hogy konszenzuson vagy kompromisszumon, az tulajdonképpen mindegy –, bevett rutinon és a kritika tudomásul nem vételén alapszik. A fiatalok számára ez tarthatatlan, vállalhatatlan. Ami rendben is van, különösen akkor, ha a morális igazság az ő oldalukon áll. Ellenszenvüket, változásigényüket, forradalmi gondolataikat és jogos indulataikat nem tartják kordában. Eddig még szimpatikus is lehetne az álláspont, ugyanakkor azzal, hogy elfogadható alternatívát nem kínálnak, stratégiájukat kizárólag az ellentmondásra építik, a köz számára veszélyessé, az állam ellenségévé válnak. (Iszménéről – Mavie Hörbiger – nem tudunk meg eleget, hogy biztosan kijelenthessük, végül ki mellé tenne le a voksát.) Kreón pedig a rendet akarja fenntartani. Börtönbe záratott Antigonéval, magától eltaszított Haimónnal, ignorált Teiresziásszal. Mindenáron. Fekete öltönyben. Tökéletes vezetőként. Higgadtan, megingathatatlanul.

De nem megrendíthetetlenül.

Bár vérbűnt valóban nem vesz magára, a keze mégis véres lesz. Miután nejlonszatyorban megkapja Haimón szívét, megelevenedik előttünk mindaz, ami Antigoné börtönében történt. Ahogy a lány felakasztotta magát, a fiú pedig a kötélen lógó testet kezével felfelé nyomva akarja életben tartani. A küzdelem, a szó szerinti élet-halál harc kimenetele előre megjósolható. Aztán Haimón egy óvatlan mozdulattal lekapja Kreón fejéről a koronát, azzal vágja el saját torkát. A szülő, aki előtt lett öngyilkos saját gyereke, transzba kerül az őrülettől, úgy táncol, vadul, esetlenül, esendően.

Antigone - Burgtheater

Antigone - Burgtheater (Fotó/Forrás: Georg Soulek)

Az öltönyt azonban makulátlanra tisztítva-vasalva vissza kell vennie. Uralkodni akart, uralkodásra is termett, és/de kihívta maga ellen a sorsot. Ebből a játszmából nem kerülhetett ki győztesen, mert emberként nem mindenható. S erre nem Eurüdiké, hanem mi, a feloltott nézőtéri lámpák fényében ülők, a modern poliszlakók vagyunk a tanúk. Hogy aztán tanulunk-e a példából? Kérdés, hány politikus jár a Burgtheaterbe.

Ugyancsak a Burgtheaterben látható a John Gabriel Borkman, amelyet Simon Stone rendező minden pátosztól mentesen vitte színre. Erről szóló kritikánkat itt olvashatja el.

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

Így buliztak régen a sztárok az Oscaron

Közeledik az idei Oscar díjátadó, felkészülésnek megmutatjuk, ki kivel mulatott vagy épp sutyorgott a szünetekben az ötvenes évektől a kilencvenesig. Galéria!
Vizuál

Bálványozta a közönség, bolondokházában végezte – 175 éve született Munkácsy Mihály

Stílusát romantikus realizmusnak nevezik, amelyre nem hatottak lényegesen a modern festészeti irányzatok. Első sikerét 1869-ben aratta Az ásító inas című képpel, amelynek témáját saját korábbi életéből vette.
Plusz

Új remény – Művészek a rákkal küzdő magyar kajakosért

A Fidelio kezdeményezésére művészek is segítik Tóth Róbert ifjúsági Európa- és többszörös magyar bajnok kajakos gyógykezelését. Már felajánlotta segítségét Miklósa Erika, Polyák Lilla, Náray Erika és Józan László. A Fidelio örömmel fogadja a további művész támogatókat!
Klasszikus

Hogyan hangzik Jerikó lerombolása a zene nyelvén? Händel a Zeneakadémián

Händel a barokk kor monumentális komponistája, zenéjének fensége máig megőrizte fényét. A Joshua viszont még hozzá képest is grandiózus.
Zenés színház

Egy piszok erős nő az arab világban – A víg özvegy Dubajban

Állva tapsolta a közönség az Operettszínház A víg özvegy című előadását Dubajban, ahol három alkalommal látható Szabó Máté rendezése ezekben a napokban. Az alkotókat még az első előadás előtt sikerült utolérnünk.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Színház magazin

A társulat kérdéseiről – a közös ügyektől a közügyekig

A Jó kérdés, a Magyar Színházi Társaság és a Színház folyóirat sorozatának vendégei februárban a társulatról beszélgettek. A meghívottak, Kováts Adél, Göttinger Pál és Molnár Áron tapasztalatainak, nézőpontjainak megismeréséből és helyenkénti ütköztetéséből izgalmas kép rajzolódott ki a társulatokat illető lehetőségekről, külső és belső elvárásokról.
Színház ajánló

Mennyiért szülnél, anyuci? – új bemutató a FÉMben

Miklós Zsófiával és Kolnai Kovács Gergellyel a főszerepben mutatta be a FÉM Cziczó Attila Fém című abszurd drámáját: Miről álmodik a fiatal? Hírnévről, vagy családról?
Színház premier

Nyakunkon a hurok – Hazai ősbemutatóra készül az Orlai Produkciós Iroda

Bagossy László az Orlai Produkciós Iroda színészeivel állítja színpadra Kerékgyártó István szövegét, amely a szerző Puzzle című darabjából és a Hurok című regényből állt össze. A bemutatót február 23-án tartják a Jurányi Házban.
Színház ajánló

Vígjáték vagy dráma: A pillangók még mindig szabadok a József Attila Színház Stúdiójában

Nagy érdeklődés övezi a hazánkban kevéssé ismert Broadway sikerszerző, Leonard Gershe darabját a József Attila Színházban.
Színház ajánló

Az öldöklés istene - Házaspárbaj az Átriumban

Yasmina Reza világhírű komédiája leleplező őszinteséggel beszél a kispolgári álszentségről, és arról, hogy mindannyiunkban mennyi sérelem, előítélet és düh kavarog.