Színház

Az élet ismétlődő körei Háy János új darabjában

A lány, aki hozott lélekből dolgozott
2018.10.08. 16:35
Ajánlom
Népmeséhez illő a cím: A lány, aki hozott lélekből dolgozott. A mese pedig a mintakövetésről, az életsztereotípiáktól való elszakadás lehetetlenségről szól. Példázat azokról a körökről, amelyek fogva tartanak, amelyekből nincs szabadulás.

Nem éppen izgalmas tér: zöld mezőn három szék. Kettőn többnyire ülnek. Jobb oldalt egy férfi, közép felé, kissé hátrébb egy nő. Középkorúak, láthatóan értelmiségiek. A férfin öltöny, a nőn nyári ruha. Tőlük balra, kicsit előrébb valamivel fiatalabb férfi bőrdzsekiben, széke neki is van, de ő inkább álldogál. Jól látható, hogy azok ketten valahogy összetartoznak, a harmadik kívülálló. Ondraschek Péter díszlete olyan, mint egy delfi jóslat. Mindent elmond, mégis csak utólag válik érthetővé.

h3-144352.jpg

Kovács Krisztián, Moldvai Kiss Andrea , Mucsi Zoltán - A lány, aki hozott lélekből dolgozott (Fotó/Forrás: Puskel Zsolt / PORT.hu)

Az idősebb férfi pszichológus, a fiatalabb rendőr. Egy öngyilkosság hátterét szeretnék feltárni, mindegyik a maga szakmája szerint. Az egyik a lelki, a másik a ténybeli hátterét. Ezért faggatják az asszonyt. Mindez azonban csak keret, mondhatnám azt is, hogy ürügy.

Alkalom ahhoz, hogy a szerző, Háy János formába öntse mindazt, ami a házasságról, illetve az emberi párkapcsolatokról fölgyülemlett benne.

Rendőri szempontból hasznavehető tény nem sok derül ki, annál több elemzést hallhatunk a köznapi élet lelki folyamatairól. Önelemző, minden tettüket, szavukat, döntésüket, gondolatukat reflektáló értelmiségieket látunk. És nemcsak figyelik magukat, de azt is tudják, hogy a megfigyelés befolyásolja, megváltoztatja a megfigyelés tárgyát. Önveszélyes foglalatosság tehát. Kiváltképp, ha kiindulása és végeredménye lényegében azonos: megtudjuk, hogy mindnyájan mintákat követünk, azt másoljuk, amit szüleinktől láttunk, bármennyire szeretnénk is hibáikat elkerülni, végül csak megismételjük azokat. A tragédiák elkerülhetetlenek. Ezt a tételt a szerző igen leleményesen és következetesen igyekszik bizonyítani. Időről időre megjeleníti azokat az élethelyzeteket, amelyekről hősei beszélnek, a mintákat és másolataikat. Az asszony saját anyjává változik, a pszichológus pedig eljátssza azokat a férfiakat, akikkel az asszony kapcsolatba került. Az apját, a férjét és a szeretőjét, illetve szeretőit.

h7-163433.jpg

Moldvai Kiss Andrea, Mucsi Zoltán - A lány, aki hozott lélekből dolgozott (Fotó/Forrás: Puskel Zsolt / PORT.hu)

Bonyolult, de világos, jól átlátható rendszer bontakozik ki, amely maga is leképezi, igazolja, szemlélteti, amit a szerző tudtunkra akar adni, illetve belénk akar sulykolni: a látszólagos különbségek mögötti azonosságokat. A jellemekét, a helyzetekét, a történetekét. Amelyek szükségszerűen megismétlődnek. A mintakövetés paradoxona, hogy akkor is követjük elődeinket, ha el akarunk szakadni tőlük, ha meg akarjuk tagadni őket, ha minden igyekezetünkkel azon vagyunk, hogy mások legyünk, másként éljünk. Mindegy, hogy az anya elmondja-e, vagy éppen titkolni igyekszik, amit megtapasztalt, amit megtudott az életről, így sem, úgy sem kerülhetjük el, hogy ugyanoda jussunk. A szükségszerű mintakövetés az önbeteljesítő jóslatok módján működik, a sors elől menekülve is csak beteljesítjük azt.

A színházi élményhez elengedhetetlen izgalom, feszültség szellemi, intellektuális természetű.

Nem a cselekmény izgalmas, hanem a gondolkodás folyamata. A szövegfolyam drámaisága nem elsősorban a beszélők érveinek összeakaszkodásából fakad, sokkal inkább abból a szellemi-lelki erőfeszítésből táplálkozik, amit folytonosan sugall a szereplők magatartása, humora pedig a paradoxonokban való gondolkodásból, ami pedig nyilvánvalóan jön a kiinduló tétel paradox voltából. Minden gondolatmenet önellentmondásba torkollik, mint ahogyan minden emberi törekvés végeredményben az ellenkezőjére fordul. A szeretet gyűlöletté válik, a nyugalom irritál, az izgalmakat nem bírjuk elviselni. Mindez legalább annyira mulatságos, mint amilyen tragikus.

Hiszen amit látunk, hallunk, amit a dialógusokból megtudunk csak egy végtelen folyamat, egy vég nélkül ismétlődő körforgás egyetlen kanyarja. Egyetlen menet az örökös és lényege szerint mindig azonosan zajló küzdelemből, küszködésből. Az asszony addig kutatja, keresi az öngyilkosságok okát, míg maga is menekül az életből.

h1-144352.jpg

Moldvai Kiss Andrea , Mucsi Zoltán - A lány, aki hozott lélekből dolgozott (Fotó/Forrás: Puskel Zsolt / PORT.hu)

Szabó Máté rendezésének talán legfontosabb erénye, amit nem tesz. Nem próbálja meg a közismert színházi előítéletek és beidegzések szerint statikusnak, tehát unalmasnak képzelt alapszituációt ötletekkel, rátétekkel, fölösleges mozgásokkal tupírozni, dúsítani, felhabosítani. Csak annyi mozgást alkalmaz, amennyit a szöveg enged, illetve megkövetel. A szöveg életre keltését a színészi játékra bízza.

A szereposztással tulajdonképpen az előadás minden lényegi kérdését eldöntötte.

Mucsi Zoltán Háy szövegeinek specialistája, szakértője. A Nehéz és A Halottember – mindkettő Bérczes László rendezésében – legalábbis ezt bizonyítja. Az önmarcangoló értelmiségi kínlódások, tépelődések, rágódások széles skáláját képes megmutatni, miközben ezeknek a nyavalygásoknak önsajnáló, nárcisztikus oldalát is érezteti. A mostani darab pszichiátere kicsit más, bár alapjában hasonló. Az előbbi értelmiségi öntudatos, mondhatni öntelt változata. Büszke arra, hogy túlteszi magát a kételyein. Azonosul a feladatával, bár nemigen hisz benne. A többi férfit pedig, akit megjelenít, a lélekgyógyász értelmezésében adja. Nem változik át látványosan, inkább csak szerepjátékkal segít a lelki bajaival hozzá forduló páciensnek a történések felidézésében.

h2-144352.jpg

Kovács Krisztián - A lány, aki hozott lélekből dolgozott (Fotó/Forrás: Puskel Zsolt / PORT.hu)

Moldvai Kiss Andrea félénk, visszahúzódásra hajlamos, talán kissé életidegen, ha nem életképtelen asszonyt alakít, aki mégis kénytelen élni. De szinte mindent, amivel az élet jár, szenvedéssel teli feladatként él meg. Kényszeredetten alkalmazkodik a helyzetekhez, amelyekbe az élet sodorja. Kelletlenül, de követi a mintákat. Mást nem tehet, mást nem is képes tenni. Kovács Krisztián nyomozóként jelentékeny értetlenséggel, ámuló rácsodálkozással szemléli, hallgatja, olykor kommentálja a rendőri szemmel átláthatatlan, rendőri észjárással értelmezhetetlen, megfoghatatlan, intézkedésre teljességgel alkalmatlan történéseket. Ő lenne a norma, a mérce, az ellenpélda? Inkább rezonőr, szemtanú, aki éppoly tehetetlen, mint a tragédia elszenvedői.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

„Egy karmesternek szüksége van lábra, amin áll”

Felnőtt egy generáció, amely saját bőrén tapasztalhatta meg, mi is Wagner művészetében a téboly és a bűvölet – köszönhetően Fischer Ádámnak.
Színház

Nincsenek skatulyái – Simon Zoltán

A fiatal színművész éveken át vizilabdázott, férfias testalkata, erős egyénisége mégis skatulyázás nélkül teszi lehetővé számára különböző figurák megformálását a színpadon.
Vizuál

Libanoni Oscar-jelölt film, új Sorrentino, Pawlikowski és Farhadi - kezdődnek a Mozinet Filmnapok

Enyedi Ildikó, Nemes Jeles László, Paulo Sorrentino, Asghar Farhadi, Pawel Pawlikowski, Penélope Cruz, Javier Bardem - néhány név azok közül a művészek közül, akiknek filmjeit megcsodálhatjuk a 8. Mozinet Filmnapok vetítésein, szombattól kedd estig országszerte az art mozik hálózatában.
Színház

Irina elszáll – interjú Szakács Hajnalkával

Az idei POSZT-on Szakács Hajnalka kapta a Fidelio által támogatott Legjobb 30 év alatti színésznek járó díjat, Irina megformálásáért a debreceni Csokonai Színház Három nővér című előadásában. A fiatal színésznőt az új évadban már Tatabányán, a Jászai Mari Színházban láthatjuk.
Színház

„Megismertem, mik a határaim” – Zoltán Áron

Úgy véli, minden fiatal színésznek hasznára válna, ha néhány évet egy vidéki színháznál töltene el. Jelenleg a Vígszínház társulatát erősíti, ahol jobbnál jobb szerepek találták meg.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Színház interjú

Irina elszáll – interjú Szakács Hajnalkával

Az idei POSZT-on Szakács Hajnalka kapta a Fidelio által támogatott Legjobb 30 év alatti színésznek járó díjat, Irina megformálásáért a debreceni Csokonai Színház Három nővér című előadásában. A fiatal színésznőt az új évadban már Tatabányán, a Jászai Mari Színházban láthatjuk.
Színház portré

„Megismertem, mik a határaim” – Zoltán Áron

Úgy véli, minden fiatal színésznek hasznára válna, ha néhány évet egy vidéki színháznál töltene el. Jelenleg a Vígszínház társulatát erősíti, ahol jobbnál jobb szerepek találták meg.
Színház kult50

Nem provokál, mégis provokatív – Fekete Ádám

Az a fajta művészi és emberi szabadság az alapja ma is minden munkájának, amit a Táp Színháznál tanult. Fekete Ádám a KULT50-ben megjelent portréja.
Színház portré

Nincsenek skatulyái – Simon Zoltán

A fiatal színművész éveken át vizilabdázott, férfias testalkata, erős egyénisége mégis skatulyázás nélkül teszi lehetővé számára különböző figurák megformálását a színpadon.
Színház portré

„Ha nincs színház, nincs élet” – Mészáros Blanka

Különleges érzékenységgel nyúl szerepeihez, egyedi kisugárzása és magas színvonalú teljesítménye kiemelik pályatársai közül Mészáros Blankát.