Színház

Az élet ismétlődő körei Háy János új darabjában

A lány, aki hozott lélekből dolgozott
2018.10.08. 16:35
Ajánlom
Népmeséhez illő a cím: A lány, aki hozott lélekből dolgozott. A mese pedig a mintakövetésről, az életsztereotípiáktól való elszakadás lehetetlenségről szól. Példázat azokról a körökről, amelyek fogva tartanak, amelyekből nincs szabadulás.

Nem éppen izgalmas tér: zöld mezőn három szék. Kettőn többnyire ülnek. Jobb oldalt egy férfi, közép felé, kissé hátrébb egy nő. Középkorúak, láthatóan értelmiségiek. A férfin öltöny, a nőn nyári ruha. Tőlük balra, kicsit előrébb valamivel fiatalabb férfi bőrdzsekiben, széke neki is van, de ő inkább álldogál. Jól látható, hogy azok ketten valahogy összetartoznak, a harmadik kívülálló. Ondraschek Péter díszlete olyan, mint egy delfi jóslat. Mindent elmond, mégis csak utólag válik érthetővé.

h3-144352.jpg

Kovács Krisztián, Moldvai Kiss Andrea , Mucsi Zoltán - A lány, aki hozott lélekből dolgozott (Fotó/Forrás: Puskel Zsolt / PORT.hu)

Az idősebb férfi pszichológus, a fiatalabb rendőr. Egy öngyilkosság hátterét szeretnék feltárni, mindegyik a maga szakmája szerint. Az egyik a lelki, a másik a ténybeli hátterét. Ezért faggatják az asszonyt. Mindez azonban csak keret, mondhatnám azt is, hogy ürügy.

Alkalom ahhoz, hogy a szerző, Háy János formába öntse mindazt, ami a házasságról, illetve az emberi párkapcsolatokról fölgyülemlett benne.

Rendőri szempontból hasznavehető tény nem sok derül ki, annál több elemzést hallhatunk a köznapi élet lelki folyamatairól. Önelemző, minden tettüket, szavukat, döntésüket, gondolatukat reflektáló értelmiségieket látunk. És nemcsak figyelik magukat, de azt is tudják, hogy a megfigyelés befolyásolja, megváltoztatja a megfigyelés tárgyát. Önveszélyes foglalatosság tehát. Kiváltképp, ha kiindulása és végeredménye lényegében azonos: megtudjuk, hogy mindnyájan mintákat követünk, azt másoljuk, amit szüleinktől láttunk, bármennyire szeretnénk is hibáikat elkerülni, végül csak megismételjük azokat. A tragédiák elkerülhetetlenek. Ezt a tételt a szerző igen leleményesen és következetesen igyekszik bizonyítani. Időről időre megjeleníti azokat az élethelyzeteket, amelyekről hősei beszélnek, a mintákat és másolataikat. Az asszony saját anyjává változik, a pszichológus pedig eljátssza azokat a férfiakat, akikkel az asszony kapcsolatba került. Az apját, a férjét és a szeretőjét, illetve szeretőit.

h7-163433.jpg

Moldvai Kiss Andrea, Mucsi Zoltán - A lány, aki hozott lélekből dolgozott (Fotó/Forrás: Puskel Zsolt / PORT.hu)

Bonyolult, de világos, jól átlátható rendszer bontakozik ki, amely maga is leképezi, igazolja, szemlélteti, amit a szerző tudtunkra akar adni, illetve belénk akar sulykolni: a látszólagos különbségek mögötti azonosságokat. A jellemekét, a helyzetekét, a történetekét. Amelyek szükségszerűen megismétlődnek. A mintakövetés paradoxona, hogy akkor is követjük elődeinket, ha el akarunk szakadni tőlük, ha meg akarjuk tagadni őket, ha minden igyekezetünkkel azon vagyunk, hogy mások legyünk, másként éljünk. Mindegy, hogy az anya elmondja-e, vagy éppen titkolni igyekszik, amit megtapasztalt, amit megtudott az életről, így sem, úgy sem kerülhetjük el, hogy ugyanoda jussunk. A szükségszerű mintakövetés az önbeteljesítő jóslatok módján működik, a sors elől menekülve is csak beteljesítjük azt.

A színházi élményhez elengedhetetlen izgalom, feszültség szellemi, intellektuális természetű.

Nem a cselekmény izgalmas, hanem a gondolkodás folyamata. A szövegfolyam drámaisága nem elsősorban a beszélők érveinek összeakaszkodásából fakad, sokkal inkább abból a szellemi-lelki erőfeszítésből táplálkozik, amit folytonosan sugall a szereplők magatartása, humora pedig a paradoxonokban való gondolkodásból, ami pedig nyilvánvalóan jön a kiinduló tétel paradox voltából. Minden gondolatmenet önellentmondásba torkollik, mint ahogyan minden emberi törekvés végeredményben az ellenkezőjére fordul. A szeretet gyűlöletté válik, a nyugalom irritál, az izgalmakat nem bírjuk elviselni. Mindez legalább annyira mulatságos, mint amilyen tragikus.

Hiszen amit látunk, hallunk, amit a dialógusokból megtudunk csak egy végtelen folyamat, egy vég nélkül ismétlődő körforgás egyetlen kanyarja. Egyetlen menet az örökös és lényege szerint mindig azonosan zajló küzdelemből, küszködésből. Az asszony addig kutatja, keresi az öngyilkosságok okát, míg maga is menekül az életből.

h1-144352.jpg

Moldvai Kiss Andrea , Mucsi Zoltán - A lány, aki hozott lélekből dolgozott (Fotó/Forrás: Puskel Zsolt / PORT.hu)

Szabó Máté rendezésének talán legfontosabb erénye, amit nem tesz. Nem próbálja meg a közismert színházi előítéletek és beidegzések szerint statikusnak, tehát unalmasnak képzelt alapszituációt ötletekkel, rátétekkel, fölösleges mozgásokkal tupírozni, dúsítani, felhabosítani. Csak annyi mozgást alkalmaz, amennyit a szöveg enged, illetve megkövetel. A szöveg életre keltését a színészi játékra bízza.

A szereposztással tulajdonképpen az előadás minden lényegi kérdését eldöntötte.

Mucsi Zoltán Háy szövegeinek specialistája, szakértője. A Nehéz és A Halottember – mindkettő Bérczes László rendezésében – legalábbis ezt bizonyítja. Az önmarcangoló értelmiségi kínlódások, tépelődések, rágódások széles skáláját képes megmutatni, miközben ezeknek a nyavalygásoknak önsajnáló, nárcisztikus oldalát is érezteti. A mostani darab pszichiátere kicsit más, bár alapjában hasonló. Az előbbi értelmiségi öntudatos, mondhatni öntelt változata. Büszke arra, hogy túlteszi magát a kételyein. Azonosul a feladatával, bár nemigen hisz benne. A többi férfit pedig, akit megjelenít, a lélekgyógyász értelmezésében adja. Nem változik át látványosan, inkább csak szerepjátékkal segít a lelki bajaival hozzá forduló páciensnek a történések felidézésében.

h2-144352.jpg

Kovács Krisztián - A lány, aki hozott lélekből dolgozott (Fotó/Forrás: Puskel Zsolt / PORT.hu)

Moldvai Kiss Andrea félénk, visszahúzódásra hajlamos, talán kissé életidegen, ha nem életképtelen asszonyt alakít, aki mégis kénytelen élni. De szinte mindent, amivel az élet jár, szenvedéssel teli feladatként él meg. Kényszeredetten alkalmazkodik a helyzetekhez, amelyekbe az élet sodorja. Kelletlenül, de követi a mintákat. Mást nem tehet, mást nem is képes tenni. Kovács Krisztián nyomozóként jelentékeny értetlenséggel, ámuló rácsodálkozással szemléli, hallgatja, olykor kommentálja a rendőri szemmel átláthatatlan, rendőri észjárással értelmezhetetlen, megfoghatatlan, intézkedésre teljességgel alkalmatlan történéseket. Ő lenne a norma, a mérce, az ellenpélda? Inkább rezonőr, szemtanú, aki éppoly tehetetlen, mint a tragédia elszenvedői.

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Plusz

Cate Blanchett Virág Emesétől tanult zongorázni a Tár című filmhez

A színésznő egy fiktív női karmestert alakít a Todd Field által rendezett életrajzi filmben. A figura életre keltéséhez karmesteri és zongoratanulmányokat is folytatott, ez utóbbit Virág Emese segítségével.
Plusz

Szabó T. Anna: „Elkötelezem magam az irodalommal. Mindörökké.”

Egy 1988-ból származó naplórészletet osztott meg néhány nappal ezelőtt közösségi oldalán Szabó T. Anna költő.
Klasszikus

Egyik húzza a másikat – Almási Miklós bejegyzése

Valami titkos versenyfélének tűnhet az a csoporthatás, ahogy a klasszikus zene korszakos alakjai egymás mellett és által jutottak el a csúcsig. Almási Miklós Széchenyi-díjas esztéta, filozófus, esszéíró vendégcikke.
Plusz

Hátborzongatóan szép történet áll Bereményi Géza legnépszerűbb dalszövege mögött

A Kossuth-díjas művészt egy rádióműsorban kérdezték halhatatlanságról és a Nagy utazás című számáról, válaszul azonban az egyik legkedveltebb Cseh Tamás-dal, a Csönded vagyok keletkezésének történetét osztotta meg, amelynek versszakaiban valójában párbeszédet folytat egy elhunyt fiúval.
Klasszikus

Pozsonyban díjazták a Magyar Rádió Gyermekkórusát

A Pozsonyban megrendezett nemzetközi kórusversenyen 16 éven aluli kategóriában a legmagasabb minősítést kapta a Magyar Rádió Gyermekkórusa, akik Walter Judit és Dinyés Soma karnagyok vezényletével adták elő műsorukat.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Színház kritika

Gellért-hegyi rémálmok – kritika Az Imádkozó című előadásról

Radioaktív jövőben hasadnak a sorsok Pintér Béla huszonkilencedik, legújabb előadásában. Maguk a szereplők húzzák a talpalávalót a nihil komédiájához. Megnyugtató, hogy ez csak egy rémálom, és még felébredünk.  
Színház hír

Márkó Eszter rendező kapta a Gyulai Várszínház nívódíját

A Tündöklő Jeromos rendezéséért odaítélt elismerést Elek Tibor, a Gyulai Várszínház igazgatója és Gyula polgármestere, dr. Görgényi Ernő adta át a Nemzeti Színházban, a november 30-i előadás után.
Színház ajánló

Mai figurákkal tart tükröt elénk Brasch Bence első rendezése az Átriumban

Az idén 10 éves Átrium szeptemberben mutatta be a Bálna című darabot, mely Ágoston Katalin, Debreczeny Csaba, Kovács Máté, Szinetár Dóra, Tornyi Ildikó és Sas Zoltán egyetemi hallgató szereplésével látható a Margit körúti teátrumban.
Színház interjú

A színház kritizál, a művész lázad – Beszélgetés Peller Károllyal a Latabárné fia kapcsán

Latabár Kálmán születésének százhuszadik, színpadra lépésének századik évfordulójak a tiszteletére rendhagyó monodrámával állt elő a Spinoza Színház. Peller Károly 39 év eseményeit eleveníti meg hét jelenetben: egyszemélyes színházat varázsol a Spinoza picinyke színpadára, és társrendezőként is jegyzi A Latabárné fiát.
Színház ajánló

Deficit – Csurka István darabja a Vigadóban

December 5-én, a Pesti Vigadó Sinkovits Imre Kamaraszínpadán tekinthetjük meg a Zentai Magyar Kamaraszínpad vendégelőadását, a Kossuth- és Jászai Mari-díjas Szilágyi Tibor rendezésében.