Bárdy György 1921. május 21-én született Budapesten, már kisiskolásként tagja volt különböző színjátszó csoportoknak. A Kispesti Református Ifjúsági Egyesület csapatában saját „társulatot” is létrehozott, amelyben játszott és rendezett, előadásaikat a helyi templom kertjében adták elő. Így fedezte fel őt 16 éves korában Várkonyi Zoltán, aki ígéretet tett a fiúnak, hogy leszerződteti.
A meseszerűen induló karriert a világháború törte meg egy időre, ahol Bárdy amatőr pilótaként szolgált, ahogy ő fogalmazott „tevékeny résztvevőként”.
„Háromszor meghaltam abban az időben Ukrajnában”
– mondta szűkszavúan a fronton töltött időszakról, valamint azokról a hadműveletekről, amelyekben lelőtték az általa vezetett gépeket.
Bár túlélte a háborút, a Don-kanyarban szerzett sérüléséből nehezen gyógyult meg. Színészi terveit azonban nem adta fel, és amint lehetősége adódott rá, felkereste Várkonyi Zoltánt. Első szerepét A makrancos hölgyben kapta, Grumioként lépett a színpadra a Petrucchiót játszó Jávor Pál partnereként. Bárdy és Jávor a közös munka során olyan jóban lettek, hogy a színészlegenda még otthont is biztosított fiatal kollégájának a pasaréti villájában.
Moór Marianna és Bárdy György A tettes ismeretlen forgatásán (Fotó/Forrás: Kotnyek Antal / Fortepan)
Bárdy György az első pillanattól közönségkedvenc volt. Drámai ereje és megjelenése azonnal vonzotta a tekinteteket, fanyar humora pedig szinte minden szerepében visszaköszönt. Igényelte a nézői jelenlétet, csak az előadásokon tudott kiteljesedni. Korabeli visszaemlékezések szerint kifejezetten rosszul próbált, jó pár alkalommal merült fel, hogy felbontják vele a szerződést.
„Nagyon büszke vagyok arra, hogy egész életem során a nagy hullámvölgyekből általában talpraestem” – mondta, amikor karrierje beindulni látszott. Nyughatatlan ember volt, folyton vándorolt, számos helyen megfordult: a Magyar Színházat a Művész Színház, a Vígszínház, a Vidám Színpad, a Madách Színház, majd a Nemzeti Színház követte. Úgy tűnt, hogy itt végre otthonra lel, ám a „szocialista erkölcs” megsértésének vádjával egy évad után, 1959-ben kirúgták az intézményből.
A nyomás miatt három évre a pályát is elhagyta, erdészként dolgozott.
Csak az 1963-as évadra tért vissza, a kecskeméti Katona József Színházban állt először színpadra. A következő évadtól visszahívták a Vígszínházhoz, így onnantól ott játszott tovább.
Borbíró Andrea és Bárdy György Az ember tragédiájában (Fotó/Forrás: Hunyady József / Fortepan)
Annak ellenére, hogy jó szívvel gondolt kedvenc szerepeire – a Liliom Ficsurjára, a Madách Színház Rómeó és Júliájának címszerepére (egy anekdota szerint a premier után a kor jellegzetes figurája, Halmai Imre a nyílt utcán le is térdelt elé „Ó, Rómeó, mért vagy te Rómeó?” felkiáltással”), Luciferre és Bicska Maxira –, az előadások után rendszeresen fellépett a Casanova és az Arizona Irodalmi Varietében. Itt még Jávor Pált is kiparodizálta – óriási sikerrel. Kabaréestjein szívesen bújt kitalált karakterek bőrébe is, legismertebb ezek közül Gugyerák Lajos alakja.
A filmes szerepek sem kerülték el, az 1968-as Egri Csillagokban ő játszotta Jumurdzsákot, de feltűnt olyan klasszikusokban is, mint a Valahol Európában, a Ripacsok, A csodacsatár, vagy épp A kőszívű ember fiai.
Egyik utolsó filmes szerepe a Magyar vándorban volt, ahol ismét Jumurdzsák alakját öltötte magára.
Bárdy György Jumurdzsákként (Fotó/Forrás: port.hu)
Olykor televíziós munkákat is vállalt, 1954-ben a labdarúgó-világbajnokság idején híradósként és kommentátorként közvetítette a meccseket.
Munkásságáért már 1958-ban Jászai Mari-díjjal tüntették ki, majd 1983-ban előbb érdemes művész lett, majd megkapta az Ajtay Andor-emlékdíjat. A ’90-es években a Magyar Köztársaság Zászlórendjével és a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjével ismerték el, az ezredfordulón pedig kiváló művész címet adományoztak neki.
A Magyar Filmszemle életműdíja és kispesti díszpolgárrá avatása után még egyszer megkapta Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét a csillaggal, utolsó díját, a Gundel Művészeti Díjat 2008-ban vehette át.
Egy 1978-ban adott interjújában röviden és szatirikusan így összegezte a pályáját:
„Gyilkosságot eddig pontosan 274-szer követtem el… Ezenkívül alakítottam már padot, tengert, reflektort, farkast és peronoszpórát”.
Utoljára az Egy csók és más semmi című előadásban láthatták őt a nézők, a nyilvánosságtól pedig a 90. születésnapjára rendezett vígszínházi köszöntés után vonult vissza végleg.
Bár szakmai elismerésekből és munkából nem szenvedett hiányt, Bárdy magánélete nem volt ilyen sikeres. Igaz, fiatalkorában nagy nőcsábász hírében állt, a szerelem és a családalapítás elkerülte. Ennek ellenére kétszer is megnősült, végül második feleségétől, a nála 32 évvel fiatalabb Lévay Mariannától született egyetlen lánya, Anna. Az akkor 64 éves színész a kislányt az élet nagy ajándékának tartotta, és vallotta, hogy neki köszönheti kifogyhatatlan életkedvét.
Botrányoktól mentes életet élt, nem ivott és nem élt éjszakai életet, szívbetegsége is csak öregkorára alakult ki. Egyik utolsó interjújában, amikor megkérdezték, hogy min változtatna az életében, úgy felelt, hogy „Minden úgy van jól, ahogy történt”. Egy nappal a 92. születésnapja után, egy budapesti kórházban hunyt el.
hírlevél
