Igazán nehéz dolgom van, ha a Szkéné Színház új premierjét akarom ajánlani, ugyanis a kezem megkötve: nem árulhatom el pontosan mi történik, kivel történik, hiszen a játék lényege, hogy az egyik szereplő ott, a nézők szeme láttára szembesül a cselekménnyel, az instrukciókkal, a feladattal. A Mondd, hogy Tölgy azon előadások közé tartozik, amit nagyon nehéz kiverni a fejünkből. Emiatt igyekszem a puszta tények mentén felhívni a figyelmet erre a nem mindennapi előadásra.
A Mondd, hogy Tölgy gyökerei az angol színházi szcénából erednek. Tim Crouch, az elismert brit színész, alkotó azért hozta létre ezt a darabot, hogy a mindenkori Vendégművész ösztöneire hasson, a színház esszenciáját mutathassa meg. Tim Crouch húsz év alatt több mint négyszázszor játszotta el az előadás Hipnotizőrének szerepét Londonban, és szerte a világban.
Jelenet a Mondd, hogy Tölgyből, a Vendégművész kitakarásával (Fotó/Forrás: Fauszt Anna / Szkéné Színház)
Magyarországon az állandó színész (s egyben az An Oak Tree magyarra fordítója) Bodor Géza, aki tisztában van a játékkal, a Vendég viszont mélyvízbe kerül, csak a Hipnotizőrben bízhat. Pásztor Edina rendezése jó terepet biztosít a végletekig fokozható játéknak, ahol mi magunk is furcsa helyzetbe kerülünk: egyszerre akarjuk a színházat, az illúziót és egyszerre jövünk zavarba tőle, hogy aztán visszhangozzon fejünkben a mondat:
„Amikor azt mondom, aludj, újra szabad vagy”
Mivel felrúgnám a szabályokat és megfosztanám az élménytől a jövőbeni közönséget, csak pár kósza gondolatot idézek föl, amelyek az exkluzív előbemutató alatt és után motoszkáltak a fejemben: Mitől válik humorossá egy kínos helyzet, és mitől kínossá egy humoros helyzet? A színjátszás felszabadít vagy kizsigerel? Miért a világ legfontosabb tulajdonsága az önirónia?
De ezek csak az én kérdésim, érdemes mindenkinek megkeresni a magáét.
A Mondd, hogy Tölgy december 6-tól látható a Szkéné Színházban >>>
Fejléckép: Jelenet a Mondd, hogy Tölgyből, a Vendégművész kitakarásával (fotó / forrás: Mészáros Áron / Szkéné Színház)
hírlevél
