A harmincas években, amikor Zilahy ezt a darabot írta, még nem volt jellemző a válás. A konfliktusokat a felek igyekeztek elsimítani. Itt viszont szinte minden szereplő összeütközésbe kerül egymással, a problémák végül feloldhatatlan ellentétekké válnak. Ez a lassú hanyatlás, az erősnek hitt kötelékek meglazulása, végül szakadása erőteljesen megjelenik a szereplők játékában.
A darab ennek ellenére nincs híján a humornak sem.
Zilahy úgy építette fel ezt a művet, hogy az elején a néző úgy érezheti, egy blőd vígjátékba csöppent. A komikus helyzetek mögött lassan megjelennek a problémák, de a humor marad, sőt: az abszurd határáig emelkedik a hangulat. Elnézve a szürreális jókedvet, érezhető, hogy ebből a magasságból törvényszerű a mélybe zuhanni.
A darabot Csiszár Imre rendezte, akinek különleges képessége van arra, hogy a karaktereket kibontsa, és tökéletesen felépítve mélységében ábrázolja őket.
Fejléckép: jelenet az előadásból (forrás: Újszínház)
Támogatott tartalom.
hírlevél
