Színház

Az entrópia másik oldala

2015.02.20. 06:58
Ajánlom
Hogyan és meddig lehet elkísérni valakit, akit egy betegség más emberré, gondoskodásra szoruló, ám sokszor egyenesen ellenséges idegenné változtat? Hol a határ önzés és önfeláldozás között? Az Apa súlyos kérdéseket vet fel, de hiányérzetet is hagy maga után. KRITIKA

Florian Zeller egészen friss (2012-es) darabja egy Alzheimer-kóros apáról és a róla gondoskodni akaró/kényszerülő lányáról a primer történet szintjén nagyjából úgy, azokon a stációkon keresztül halad, ahogy azt bárki, akinek a környezetében volt hasonló beteg, elmondhatná. A kezdeti, alkalmankénti segítéstől az ápolónő keresgélés viszontagságain, majd a kényszerű összeköltözésen és az ezzel járó összes konfliktuson keresztül egy intézetig.

A darab különlegessége, hogy a kívülállók szemszögéhez képest itt nagyrészt a beteg nézőpontjából láthatjuk, hogy éli meg a körülötte lévő világot. De csak nagyrészt: néha egyértelmű, hogy az apa (Lukáts Andor) fejével látunk, olyan szereplőt, aki a darab valóságában nem is létezik, de legalábbis nincs, vagy nem úgy van ott, máskor visszazökkenünk apa és lánya közös valóságába, megint máskor a többiek szemével látjuk őt. Gáspár Ildikó rendezése váltogatja ezeket a nézőpontokat, és ha ez néha okozhat is bizonytalanságot a nézőben, az összbenyomás mégis az, hogy a több szemszögűség az előadás erénye - amihez a bizonytalanság nagyon is hozzátartozhat.

Helyükön vannak a rendezői eszköztárból ehhez használt eszközök is: a vetítés, az árnyjáték. Amivel már nehezebb mit kezdeni, az a térben szétszórt papírgalacsinok folytonos összesöprése és ismételt szétszórása. Miközben világos, hogy mindez az idővel és a betegséggel folytatott, majdhogynem reménytelen harc, a megállíthatatlan entrópia metaforája, didaktikusan hangsúlyos motívummá teszik mindjárt az előadás elején, amikor a lány (Hámori Gabriella) szándékoltan ügyetlen söprögetése egy idő után (szándékoltan?) idegesítővé és hiteltelenné válik. Minderre később műanyagnak látszó, de üveghangon eltörő poharakkal is ráerősítenek.

A díszlet meghatározó részét azonban a színpadot félkörívben átszelő függöny adja. A vajszínű anyagon átszűrődő fények, a láthatatlan, néha csak körvonalaiban sejtett külvilág árnyképei sokkal kevésbé direkt, éppen ezért hatásosabb eszközök. Ahogy haladunk előre a stációkban, úgy nyílnak ki a függöny mögötti terek, miközben ezek a kinyílások valójában nem a külső világba, hanem az életből kifelé, az apa saját, külön világába vezetnek, ahová a lánya már nem mehet utána.

Ahogy a már említett papírsöprögetésben, pohártörésekben, a színészi játékban is érződik némi távolságtartás, különösen az előadás elején, a két főszereplő, Lukáts Andor és Hámori Gabriella kettősében. Mintha már ekkor két, egymás számára idegenné vált ember küszködne egymással. Hámori Gabriella szavaiból, gesztusaiból a kényszerű kötelesség érződik, az apához fűződő érzelmi kötelék azonban nem. Lukáts Andor játékából később eltűnik ez a távolságtartás, és éppen úgy rátalál a karakter rémült, gyermeki esendőségére, mint a nővérrel kokettáló, öreguras jovialitásra vagy a betegségből fakadó önző, kíméletlen hangra. Egy olyan apát formál meg, akit lehet szeretni és utálni, megsajnálni és menekülni tőle, megérteni, ahogy a betegség démonai egyre inkább bezárják a saját világába, és a világos pillanataiból meglátni, hogy milyen lehetett, amikor még az a másik, időközben elveszett önmaga volt. Hámori Gabriellánál, ha a mértéke csökken is, végig megmarad ez a távolság, és nem is nagyon lehet eldönteni, hogy a karaktere a rendezői szándék miatt marad érzelmileg távol az apától, vagy színészileg nem tudja megteremteni a közelséget. Átjön a lány kétségbeesett erőlködése, a saját életéért való küzdelme, a megbántottsága, amikor az apja folyton a - balesetben meghalt - testvérét emlegeti, az azonban nem világos, hogy érzelmileg hogyan viszonyul ehhez az apához.

Bohoczki Sára karikatúraszerű nővért formál, aki hol odaadó figyelemmel fordul a beteg felé, hol groteszk táncban tör ki. Makranczi Zalán a lány társának szerepében a helyzet megértése és a türelemvesztés között ingadozik. Lázár Kati (az apa képzeteiben élő lányként és nővérként is) nagyon természetesen van a helyén, ahogy Molnár Gusztáv is a (képzelt vagy nem képzelt) férfiak szerepében. Esetükben nem merülnek fel nézői kétségek, de remélhető, hogy ahogy távolodunk a bemutató időpontjától, ezek a kétségek másoknál is csökkennek majd.

Az Orlai Produkció nem először vállalkozik arra, hogy a könnyed, szórakoztató előadások mellett súlyos témáknak is színpadot adjon, gondoljunk csak a tavaly bemutatott, rákos betegekről szóló Happy Endingre. Kérdés, hogy mit adhat hozzá egy olyan előadás, mint az Apa, a figyelemfelhíváson, a különböző szempontok, utak mérlegelésén és - nem utolsó sorban - a színházi élményen túl mindahhoz, amit az ilyen helyzetekről tudunk vagy tudni vélünk? Amivel ez az előadás túl tud mutatni a konkrét betegségen, az minden bizonnyal sajátos nézőpontjában rejlik. Megpróbálni a másik fejével gondolkodni, és úgy nézni rá a saját helyzeteinkre, kapcsolatainkra, a másik igazságára - kortól és kórtól független hiánycikk az életünkben.   

Programkereső

Legnépszerűbb

Könyv

Minden olvasója úgy érzi, róla szól – az Utas és holdvilág kultusza

Több mint 80 évvel megjelenése után az Utas és holdvilág népszerűbb, mint valaha. Nagy sikerű rádiójáték és színpadi előadás született belőle, nemsokára pedig film is készül. Utánajártunk a kultregény titkának.
Klasszikus

Takács-Nagy Gábor és Kovács János kapta meg a Cziffra Fesztivál életműdíját

Vasárnap este, a Cziffra Fesztivál gálakoncertjén átadták a rendezvény díjait. Fiatal tehetségek és
Könyv

Elhunyt Csukás István

Süsü, Pom-pom és a Nagy Ho-ho-ho-horgász alkotója 83 éves volt.
Klasszikus

Újabb ősbemutatóval vár a Régizene Fesztivál a Müpában

Február 28. és március 8. között várja közönségét a Régizene Fesztivál, amelyen A Felvilágosodás Korának Zenekara, Rohmann Ditta, a Purcell Kórus és az Orfeo Zenekar egyaránt fellép.
Zenés színház

A milánói Scala is bezár a koronavírus miatt

Pánikhangulat van Olaszországban, miután száz fölé emelkedett a koronavírussal fertőzöttek száma. Operaházak is bezárnak, a velencei karnevált félbeszakították.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Színház hír

Testi vágyak és lelki kötődések a Pinceszínházban

A pillanatnyi testi vonzódást és a több évtizedre szóló lelki kötődés a témája a Pinceszínház két tavaszi bemutatójának.
Színház jordán tamás

Jordán Tamás a Nemzet Színésze

Kedden délután közel egy órás tanácskozás után hozták meg döntésüket a Nemzet Színészei: Andorai Péter helyére Jordán Tamás választották meg.
Színház hír

Három alkotás szerzői kaptak idén Kortárs Magyar Dráma-díjat

Székely Csaba, Schwechtje Mihály, valamint Hajdu Szabolcs és Török-Illyés Orsolya szövegét díjazták a Radnóti Zsuzsa által alapított elismeréssel.
Színház interjú

„Ha Csukás-mesét olvasunk, újra gyerekké válunk”

Zsurzs Kati 2014-ben állította színpadra Gombóc Artúr történetét a Játékszínben. A színpadi változatot maga a szerző, Csukás István készítette el, aki többször találkozott az alkotókkal is. Zsurzs Kati emlékezett vissza a 83 éves korában elhunyt nagy mesemondóra.
Színház portré

Az örök Elektra – 170 éve született Jászai Mari

Ő volt Laborfalvi Róza utódja, Gertrudis és Elektra legendás megformálója. Százhetven éve, 1850. február 24-én született Jászai Mari, a legnagyobb magyar tragika, a Nemzeti Színház örökös tagja.