Színház

„Az erőszak nem olyan dolog, amivel haknizik az ember”

Jó kérdés beszélgetéssorozat
Ezzel a mondattal világította meg Veiszer Alinda az abúzust átélők hallgatásának okát. A Jó kérdés, a Magyar Színházi Társaság és a Színház folyóirat sorozata márciusban a színházi erőszak témáját járta körül. A beszélgetés, amelynek vendégei dr. Bánki György pszichiáter, publicista, Létay Dóra színművész és Máté Gábor színművész, rendező, színházigazgató, egyetemi tanár voltak, nem csupán és nem is elsősorban a #metoo-ról, hanem a hatalmi helyzetekről, egészségtelen szituációkról szólt.

A beszélgetést Veiszer Alinda két aktuális hírrel, Marton László veszprémi Tartuffe-rendezésével és KERO lovasszínházi felkérésével kezdte, és azt próbálta megtudni, a vendégek mit gondolnak arról, hogy újra rendezhetnek azok, akiket szexuális erőszakkal vádoltak meg, illetve volt-e tágabban, rendszerszinten értelmezhető következménye az eseményeknek.

Máté Gábor többször is leszögezte, az erőszak mindennemű formáját elítéli, a bűnt pedig felelősségre vonásnak kell követni. Annak a lehetőségét azonban nyitva hagyta, hogy az adott illető bűnhődés után, megbánást tanúsítva, az elkövetett bűnt meg nem ismételve munkába álljon, és tehetségét használva dolgozzon. A Katona József Színház igazgatója ugyanakkor hozzátette, nemcsak azok az emberek kerülnek ilyenkor reflektorfénybe, akik elkövetők vagy gyanúsítottak voltak, „hanem azok is, akik szoros hozzátartozók, tehát bűnhődik az illető felesége, gyerekei, testvérei, az anyja, az apja.

Nagyon sok olyan árnyrészlete van ennek a kérdésnek, amire soha nem szoktunk gondolni.

EDV_6639_-154537.jpg

Veiszer Alinda, Máté Gábor, Létay Dóra és dr. Bánki György (Fotó/Forrás: Éder Vera)

Létay Dóra úgy vélte, a téma sem a színházon belüli, sem a színházon kívüli esetekben – a beszélgetésben példaként felmerült Kiss László úszóedző vagy Sipos Pál televíziós szerkesztő kapcsán – nem lett megfelelően kibeszélve.

A moderátor Emma Thompson döntéséről is kérdezte vendégeit. Mint ismeretes, a színésznőt egy rajzfilm szinkronszerepére kérték fel, ő viszont arra hivatkozva, hogy a producer zaklatási botrányba keveredett, a zéró tolerancia jegyében kategorikusan nemet mondott. Létay Dóra szintén kategorikusan fogalmazott: igazat adott az angol színésznőnek. A József Attila Színház művésze egyértelműen nemet mondott volna, ha neki a Tartuffe-ben Marton László szerepet kínál, ugyanakkor nem ítéli el azokat a kollégáit, aki játszanak az előadásban.

Bánki György pszichiáterként a konkrétumok felől az általános felé próbálta elvinni a beszélgetést, és a jelenségekre próbált rávilágítani: „Nagyon a nevekre mentünk rá, ami elhomályosít, mert olyan, mintha egy erdőben egyetlen fát nézegetnénk. Ezek hasonló történetek, de nagyon különböznek is, nem lehet analógiába hozni őket. Az érzéseink hasonlíthatnak: kettősség van bennünk, mert valamiért tiszteljük a személyt, a tett viszont felháborít. De minden történetet külön kell megvizsgálnunk” – figyelmeztetett, hozzátéve, hogy rengeteg olyan abúzus és hatalommal való visszaélés történik a hétköznapokban, ami nem éri el a nyilvánosság szintjét.

Veiszer Alinda a közeg felelősségét és feladatát próbálta boncolgatni annak tükrében, hogy míg Angliában vagy Németországban etikai kódexet, viselkedési normát dolgoznak ki, nálunk elmarad az alapelvek lefektetése. Máté Gábor szerint a színház másképp működik, egy próbafolyamat másféle érzelmi állapotot jelent, mintsem egy pontrendszerrel értékelhető szituációt vagy működési mechanizmust. Bánki György szerint mindenképp különbséget kell tenni bizonyos csoportszintű folyamatok és a bántalmazó helyzetek között, de azt is megjegyezte, hogy a dolgok „csúszkálhatnak”, a fokozatok felismerése és azonosítása nehéz, ez az, amit szocializációnkban nem tanulunk meg. A pszichiáter kiemelte, nem csupán alrendszereket kell vizsgálnunk, hanem a társadalmi berendezkedés egészét.

EDV_6712_-154534.jpg

Létay Dóra és dr. Bánki György (Fotó/Forrás: Éder Vera)

Veiszer Alinda a markáns kiállásokat, definíciókat hiányolta: „Ha az egészen szélsőséges helyzetekkel nem tudunk mit kezdeni, hogyan tudnánk azt meghatározni,

hol kezdődik a bántalmazás vagy az agresszió?

– tette fel a kérdést, és a vendégekkel az színész–rendező munkakapcsolat határait kereste. Egzakt definíciót nem találtak, de személyes példákkal megpróbálták ezt a határt meghúzni. Máté Gábor elmondta, kizárólag barátságos légkörben tud dolgozni, ami nem jelenti azt, hogy nem emeli fel a hangját vagy nem kiabál, de ezt ok nélkül sosem teszi. Bánki György ezzel megengedő volt: „Ha van egy helyzet, amikor azért üvölt a rendező, mert kritikus a helyzet, vagy meg kell fékezni egy destruktív folyamatot, vagy egyszerűen konfliktus van, az üvöltés nem megbocsáthatatlan.” Azt viszont kikötötte: egészen másról van szó, ha valakit bántalmazó, bosszúálló, megalázó helyzetek során visznek végig, és felvázolta a nyíltan abuzív működéseket és a rejtettebb hatalomgyakorlási formákat.

Létay Dóra saját tapasztalatai mellett négy kollégájától származó, általa gyűjtött és a beszélgetésen felolvasott személyes történetekkel is példázta a színházi erőszak különböző megjelenései formáit.

A színésznő számára a kölcsönös tisztelet, az elismerés, a megbecsülés kulcsszavak.

„Azt nagyon határozottan érzi minden színész, ha a rendező megbecsüli, elfogadja, komolyan veszi. Ebbe a színházban sok minden, egymás között akár az anyázás is belefér időnként, ha a rendező, aki a közös munkára kiválasztott bennünket, alapvetően respektál, tisztel. Ezt érezni lehet, erre nincs pontrendszerem. Ha az elfogadás, a komolyan vétel, a tisztelet kölcsönös, akkor sok minden belefér. Tudjuk, hogy a 10-től 2-ig tartó próba egy szenvedélyes, szélsőséges, váratlan dolgokkal teli helyzet, amikor az idegrendszerünk a topon van, ráadásul az anyag, amivel foglalkozunk, sokszor felzaklató, nehéz, bonyolult. Ilyenkor összecsaphatnak az indulatok, de azt a végén mindig föl kell oldani.”

EDV_6733_-154534.jpg

Máté Gábor és Létay Dóra (Fotó/Forrás: Éder Vera)

„A színház idegmunka, általában nagyon fel vagyunk zaklatva egy próbán, és a konfliktust keressük. Ilyenkor élesíti az ember a saját idegrendszerét, és oda hevíti, hogy megkeresse saját határait, miközben a másik is ugyanezt teszi. Bizonyos értelemben természetes az összeütközés. Általában a színészek ezt megszokták, és jól kezelik. Ez rutin, meg kell tanulni, hogy a munka része. Ha ezt valaki hazaviszi, és még másnap is hordozza, nem tud dolgozni. Meg kell tanulni ebben létezni. Azért is nagyon nehéz erről a mi szakmánkban beszélni, mert annyira része az életünknek” – tette hozzá Máté Gábor.

A Weinstein-botrány kapcsán Hollywoodban a fizetéskülönbségek is előkerültek. Máté Gábor úgy vélte, Magyarországon ez nem volt jellemző a múltban, és nem jellemző a jelenben sem: „Én filmes ügyekben nyeretlen vagyok, így azt nem tudom, de azt konkrétan tudom, hogy nálunk ez a színházban nem szempont. És nemcsak azért, mert én vagyok az igazgató, hanem mert sosem volt az. A belső megítélés, a kitüntetések számítanak, vagy az, hogy kire hogyan reagál a közönség.” Máté Gábor azt tapasztalta,

a színházban a színésznőkkel külön figyelemmel bánnak, és lehet, hogy vannak gyanúsan erőszakos cselekmények, de a nők rendkívüli előnyöket élveznek.

Ebben nem értettek egyet Létay Dórával, aki szerint nem gyakori, hogy más színházak a színésznőkre figyelnek, pályájuk alakítására különös gondot fordítanak.

EDV_6653_-154535.jpg

Gulyás Dénes a nézőtéren (Fotó/Forrás: Éder Vera)

A téma nagy érdeklődést keltett, a beszélgetés Jó kérdés másfél évadának legnagyobb számú közönsége előtt zajlott. A hozzászólók között volt Gulyás Dénes, aki saját operaénekesi és -rendezői tapasztalatait osztotta meg, valamint Rihay-Kovács Zita, a Független Előadó-művészeti Szövetség ügyvezető titkára, aki a FESZ mindekmentoda.hu projektjét, illetve a német színházi szövetség által elfogadott magatartási kódex alapelveit ismertette.

A Jó kérdés következő beszélgetésére április 15-én kerül sor. A téma: Minden gyerek jusson el színházba – de hova és mire? A vendégek: Hoffer Károly bábszínész, bábrendező, a Budapest Bábszínház tagja; Pogány Judit színművész, az Örkény Színház tagja; Vidovszky György rendező, a Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház tagja.

A Jó kérdés támogatói az NKA és az MMA.

Programkereső

Legnépszerűbb

Könyv

Minden olvasója úgy érzi, róla szól – az Utas és holdvilág kultusza

Több mint 80 évvel megjelenése után az Utas és holdvilág népszerűbb, mint valaha. Nagy sikerű rádiójáték és színpadi előadás született belőle, nemsokára pedig film is készül. Utánajártunk a kultregény titkának.
Könyv

Elhunyt Csukás István

Süsü, Pom-pom és a Nagy Ho-ho-ho-horgász alkotója 83 éves volt.
Vizuál

A Netflix hozza Sophia Loren új filmjét

A Netflix vásárolta meg az Előttem az élet című világhírű regényből, Sophia Loren főszereplésével készülő új produkció forgalmazási jogait.
Klasszikus

Takács-Nagy Gábor és Kovács János kapta meg a Cziffra Fesztivál életműdíját

Vasárnap este, a Cziffra Fesztivál gálakoncertjén átadták a rendezvény díjait. Fiatal tehetségek és
Klasszikus

Újabb ősbemutatóval vár a Régizene Fesztivál a Müpában

Február 28. és március 8. között várja közönségét a Régizene Fesztivál, amelyen A Felvilágosodás Korának Zenekara, Rohmann Ditta, a Purcell Kórus és az Orfeo Zenekar egyaránt fellép.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Színház portré

Az örök Elektra – 170 éve született Jászai Mari

Ő volt Laborfalvi Róza utódja, Gertrudis és Elektra legendás megformálója. Százhetven éve, 1850. február 24-én született Jászai Mari, a legnagyobb magyar tragika, a Nemzeti Színház örökös tagja.
Színház interjú

„Lámpagyújtogató vagyok” – Interjú Spolarics Andreával

Decemberben elnyerte a legjobb epizodistáknak járó Aase-díjat, ő Kocsma Jenny a Koldusoperában, szívügye a tanítás, legközelebb az Aliz! c. ifjúsági előadásban láthatjuk Spolarics Andreát, a Budaörsi Latinovits Színház alapító tagját.
Színház magazin

Hogyan lett nagy író Bereményi Géza?

Mitől lesz valaki nagyformátumú író? Van rá recept? Vagy ez egy eleve elrendelés? Bereményi Géza esetében a legnagyobb játékos, maga az élet determinálta a sikert. Vagy a Teleki téri piac. Önmagáról, az Eldorádóról mesélt Huszárik Katának a JaSzalonban.
Színház interjú

„Érződik a darabon, hogy színész írta” – Interjú Brasch Bencével

Zach Braff fekete komédiáját, a Minden nagyon jó lesz című darabot tűzi műsorra az Átrium. Idegenek az éjszakában, egy elhagyott tengerparti nyaralóban. Poénos bemondásoktól, egymás zrikálásától jutnak el odáig, hogy színt valljanak magukról. A harmincötödik szülinapján végzetes lépésre készülő „házigazda” szerepét Brasch Bence alakítja.
Színház hír

Házastársi pingpong a Belvárosi Színházban

Stefan Vögel fordulatokban gazdag párkapcsolati vígjátéka Rába Roland rendezésében, Debreczeny Csaba, Szávai Viktória, Mészáros Máté és Járó Zsuzsa előadásában látható február 19-től.