Az alábbi cikk szponzorált tartalom, nem a Fidelio szerkesztőségének tagjai írták.
Az árverésen az ördögi szám ezen az estén is a párizsi Operaház csillárját rejtette, amely a történet szerint rejtélyes módon zuhant a nézők közé egy zajos sikert hozó premieren.
Egyszerű baleset vagy a titokzatos Fantom mesteri bosszúja áll az eset mögött?
Az előadás magyarországi premierjére 2003. május 31-én került sor, és mint korábban a Macskák esetében, a művet ezúttal is non-replicaként állította színpadra Szirtes Tamás. Az operai igényességgel megírt darabhoz Vágó Nelly tervezett jelmezeket, illetve Kentaur álmodott monumentális díszletet.
Az est során az alkotók archív felvételeken idézték meg a kezdeteket, valamint az elmúlt két évtized meghatározó fordulópontjait, megemlékezve azokról az művészekről is, akik már nem lehetnek köztük: Vágó Nellyről, Seregi Lászlóról, Veszelinov Andrásról, Lesznek Tiborról, Pelle Erzsébetről, Várady Viktóriáról, Horesnyi Lászlóról, Lippai Lászlóról és Springer Mártáról. Az éppen New Yorkban tartózkodó Andrew Lloyd Webber is üzent a jubileum alkalmából, gratulálva a 900. előadáshoz, valamint arra biztatva az alkotókat, hogy folytassák az ezredikig és tovább.
Az Operaház Fantomja 900. előadása a Madách Színházban (Fotó/Forrás: Jardek Szabina / Madách Színház)
A titokzatos Fantom pártfogoltjaként felbukkanó kóristalány szerepében a darab első felében Krassy Renáta lépett színpadra, aki a jubileum estéjén még úgy tudta, hogy a másnapi előadáson búcsúzik Christine Daae figurájától, ám Szirtes Tamás elköszönés helyett felkérte őt a folytatásra. Partnere ezúttal Posta Victor volt, aki bár nem a kezdetek óta ölti magára a címszereplő alakját, neve mégis egybeforrt a karakterrel.
Az első komoly fordulópontot a történetben a lány elrablása jelenti, a ciszternába érkezés pedig a darab egyik legismertebb dalával, Az éj zenéjével párosul.
Az alkotók is meglátták a jelenetben rejlő lehetőségeket,
így hamarosan Posta Victorhoz az eredeti szereplőgárda két Fantomja, Csengeri Attila és Sasvári Sándor is csatlakozott. A fináléban a dal még egyszer elhangzott, ekkor már a másik két Christine, Fonyó Barbara és Mahó Andrea is bekapcsolódott a gyönyörű áriába.
Az előadás alatt azonban – leszámítva néhány pillanatot, amikor mindhárom Fantom látható volt – csak a stafétabotot adták át egymásnak a színészek, az első felvonás további részében Fonyó Barbara igyekezett szabadulni Csengeri Attila fogságából. Míg Posta Victor inkább a Fantom őrült-zseni mivoltát hangsúlyozta, addig Csengeri Attila titokzatos figurája a hűvös elegancia híve volt. Christine is mintha egy pillanatra visszaváltozott volna egy szárnyait bontogató, a szerelemben még kissé tapasztalatlan lánnyá, akinek egy szörnyű tragédia, az édesapja halála nyomja a vállát.
Éppen ezért nem volt könnyű dolga a választottját játszó Homonnay Zsoltnak, akinek mindkét nőhöz úgy kellett kapcsolódnia, hogy a közöttük lévő lángoló szerelmet végig hitelesen prezentálja. Homonnay, az őt váltó kollégájával, Solti Ádámmal azonban mégis megtalálta azt a pillanatot, amivel az este folyamán emlékezetessé tudta tenni Raoult.
Az Operaház Fantomja 900. előadása a Madách Színházban (Fotó/Forrás: Jardek Szabina / Madách Színház)
A darab zárójelenetei Mahó Andreának és Sasvári Sándornak jutottak. A régi szereplők mellett a jubileumi előadáson új Monsieur Andrét is avatott a Madách Színház, ezen az estén lépett ugyanis először színpadra a szerepben Sánta László, aki ezután Barát Attilával váltva játssza majd a szórakozott igazgatót.
Társuk – a másik direktor, Monsieur Firmin – személyében Weil Róbert és Galbenisz Tomasz látható, akikkel együtt igyekeznek rendet tenni abban a káoszban, amit a Fantom jelenléte eredményez, és fogadják a titokzatos, vörös borítékban érkező utasításokat. „Aláírás: O. F. Ki az ördög ez?” – kérdezik az első levelek érkezésekor, azonban hamar rájönnek, hogy ha nem hódolnak be a titokzatos lénynek,
a katasztrófa minden képzeletet felülmúl majd.
Ezt pedig nem engedhetik meg, hiszen primadonnájuk, Carlotta Giudicelli (Röser Orsolya / Sáfár Mónika), valamint a sztárénekesük, Umberto Piangi (Derzsi György / Sándor Dávid) éppen távozni készül az operától a sorozatos megaláztatások miatt.
De hogy mi lesz az ő sorsuk? Az ugyanolyan homályba vész, mint az, hogy hová tűnt a Fantom, aki után nem maradt más, csak egy szál vörös rózsa és egy fehér maszk, amely elrejt mindent, ami rút.
Fejléckép: Az Operaház Fantomja 900. előadása a Madách Színházban (Fotó/Forrás: Jardek Szabina / Madách Színház)
hírlevél
