- A hírek szerint A nagy négyes egyik előadásán vetette fel az ötletet Benedek Miklós: legközelebb játsszák el együtt az Aranytó című darabot.

- A színdarabban felteszik az utolsó nagy fellépésükre készülő operaénekesek a kérdést: mihez kezdenek, mit fognak csinálni az után? A szereplők nem adnak erre választ, ám Miklós (Benedek Miklós – a szerk.)civilben megtette: „eljátsszuk az Aranytavat!”. Látta a filmváltozatot a televízióban, említette nekem is, szerinte mennyire nekünk való a mű. Megnézte Orlai Tibor is, megtetszett neki, elkérte a szövegkönyvet és a játszási jogot.

Benedek Miklós és Vári Éva az Aranytóban (Fotó/Forrás: Forrás: Orlai Produkciós Iroda)

- A játékhagyomány szerint általában megbecsült idős művészek kapnak lehetőséget a házaspár megformálásra. Színészi jutalomjáték ez?

- Létezik egy tréfás mondás:

ha valaki nem hal meg idejében, az megöregszik.

Ha egy színtársulatnak van két megbecsült, idősebb női és férfi tagja, akik még meg tudnak tanulni ilyen sok szöveget, számukra szokták elővenni a darabot. Nem akarom hasonlítani magunkat hozzájuk, nagyon nagynevű elődök formálták meg előttünk a szerepeket: hazai színpadon Tolnay Klári és Mensáros László, a mozivásznon Katharine Hepburn és Henry Fonda.

- Jelentenek ezek az előzmények bármiféle nyomást önök számára?

- Ezzel egyáltalán nem szabad foglalkoznunk, a színész görcsöl elég sok minden más miatt. Magam nem tudtam volna eljátszani egyetlen szerepemet sem a pályám során, ha azon gondolkoztam volna, ki és hogyan alakította előttem.

Mindent eljátszottak és fognak is utánunk,

a Hamletet Laurence Olivier után is be szokták mutatni. Ha egy színészre ráoszt a rendező vagy az igazgató egy szerepet, azt gondolja, neki való, képes eljátszani. Mi kimegyünk a színpadra és kiderül, valóban így van-e.

- Az Aranytó esetében mi volt a legnagyobb kihívás?

- El kellett döntenünk, milyennek ábrázoljuk ezt a két embert. A nőt, Ethelt is többféleképpen meg lehet közelíteni. Aggódhat folyamatosan a férje egészségügyi állapota miatt, de veheti természetesnek is azt, úgy, hogy egyáltalán nem reagál a párja panaszkodásaira. Inkább folyton sétálni, horgászni küldi. Mi ezt az irányt választottuk, nem akartuk már a darab elején a végét játszani.

Vári Éva az Aranytóban (Fotó/Forrás: Forrás: Orlai Produkciós Iroda)

- Ez a házaspár utolsó nyara a tónál?

- Lehetséges. Az elmúlt pár évben mindig ezzel a gondolattal érkeztek a nyaralóba. A darab szerint ez már a 48. szezonjuk ott. A férj azonban most fogalmaz legkonkrétabban az elmúlásról. A feleségnek az a feladata, hogy minden ezzel kapcsolatos kijelentést hárítson.

- Mi lehet a titka ennek a nagyon hosszú házasságnak?

- Ha 48 éve kitartanak egymás mellett, nagyon erős kapocs kell, hogy legyen közöttük. Feltézetem, nagy szerelemmel kezdődött a kapcsolatuk, ami az évek folyamán átalakult mély, emberi szeretetté. Mindig megértették és segítették egymást. Olyannyira, hogy közben nem jutott elég figyelmük a lányukra, aki emiatt szemrehányást is tesz nekik. Az apa mindig maximalista volt vele, nem vette észre, a lány mit szeretne. Kevés dicséretet kapott tőle. Az önbizalomhiány és megfelelési kényszer rányomta a bélyegét a kapcsolatukra. Sok családban előfordul ez. Azt tapasztalom magam körül is, folyton és túlságosan meg akarunk felelni mindenkinek. Ehelyett azt kellene mondanunk: „én ilyen vagyok, ilyennek fogadjatok el!” Bennem is sokáig munkált a megfelelési kényszer,

sokat görcsöltem, kinek hogy tetszik, amit csinálok.

Ahogy múltak az évek, rájöttem, nem tudok mindenkinek megfelelni. Ehelyett azt tűztem ki magam elé, hogy mindig kihozzam magamból az aznapi maximumot. Valakinek ez kevés, másnak elég, és talán akad olyan is, akinek sok.

- Mennyit változtat a kisgyerek a házaspár életén?

- Csodálatos élmény, amikor váratlanul betoppan az életükbe a kisfiú. Eleinte szorong a feleség amiatt, hogy halálra fogja majd idegesíteni a férjét, kiderül azonban, hogy a férj boldog, mert behozhatja mindazt, amit a lányával elmulasztott. Van valaki, akit taníthat, akinek példát mutathat. És persze a gyerek is sok mindent megváltoztat a férfiban. Valóban odafigyelve hallgatja meg azt, amit mond. Belátja, hogy időnként a gyereknek is igaza van. Tud időnként bocsánatot kérni, amit előtte nem gyakran tett meg. Mindehhez egy kiskamasz szükséges, akinek a gondolkozásában akadnak már felnőttes vonások is. Egy ennél kisebb gyerek – véleményem szerint – halálra idegesítené.

- Nyernek plusz éveket azáltal, hogy megérkezett a családba?

- Feltétlenül. A darab végén úgy búcsúznak, jövő nyáron újra eljönnek együtt a tóra horgászni. Új életcélt nyernek az idősek a gyerekkel, aki egy év múlva még nagyobb lesz, még értelmesebb, még több mindent meg lehet mutatni majd neki a világból. Ez bizonyára meghosszabbítja a férfi életét is.

- Mi lehet a bája a darabnak, amiért ennyire sikeres? Harminc nyelvre lefordították, negyven országban játszották, több filmváltozat készült belőle.

- Úgy tudom, mostanában épp többfelé újra előveszik a művet, sőt terveznek musicalt is készíteni belőle. Mondtam is Miklósnak, majd előadjuk azt is. (Nevet.) Idős emberekről nem igazán szokás darabot írni. Erre a korosztályra általában legyintenek már, nem csak a drámaírók, hanem általában az életben is.

Nem kedvelem, amikor bizonyos kor után a férfiakat lebácsizzák, a nőket pedig lenénizik.

Az írók nem kényeztetik el se a nézőket, se a színészeket azzal, hogy darabot írnak idős emberekről. Az Aranytó minden korosztálynak szól, nem csak az érintetteknek, hanem a középkorúaknak és a fiataloknak is, hiszen később ők is megöregszenek majd.

- Kevés ehhez hasonló darab van, amely ezt a korosztályt állítja főszerepbe.

- Nem igazán találni a világirodalomban olyan darabot, amelyben nagyobb szerep jut az időseknek. Közel kell hozni, be kell mutatni a nézőknek ezt az életszakaszt is. Még az is megeshet, hogy ekkor talál valakire rá egy nagy szerelem.

- Erről szól a Kései találkozás című darab.

- Pontosan. Ezen a kettőn kívül viszont nekem nem is jut eszembe több színdarab, amelynek idősek az főszereplői. Pedig tapasztalom, a nézőket érdekli a téma, nyáron sokfelé jártunk az előadással, mondhatom,

nem udvarias, hanem igazi tapsot kaptunk mindenhol.

A fiút játszó két kamasztól, akik felváltva játsszák a szerepet, pedig úgy búcsúztunk el a szünet idejére, ne nőjenek sokat az októberi kőszínházi bemutatóig, mert kereshetünk újabb gyerekszereplőket helyettük. (Nevet.)

Forrás: Orlai Produkciós Iroda