Tulajdonképpen csaknem minden a keretjáték elhagyása mellett szól A kaukázusi krétakör előadásában, a Budapest Bábszínházban. Egyfelől nagy rövidítési lehetőség, másfelől mostanában amúgy is kevéssé látszik időszerűnek a két szovjet kolhoz második világháború végi vitája egy völgy fölött. Bertolt Brecht népi gyökerű közösségi társadalom illúzióját, utópiáját építette bele a keretjátékba, ahol az ősi kínai (és bibliai) példázatnak az eljátszásával szemléltetik a vagyoni vita értelmetlenségét. Ez ma éppoly kevéssé aktuális, mint a háborúra, a fasiszták kiűzésére tett utalások voltak a darab születése idején. Csak így meg kicsit a levegőben lebeg, indokolatlan marad, miért is kell végignéznünk a kínai krétakör példázat kaukázusi változatát.
De Brecht legalább olyan „nagy ravasz” volt, mint Shakespeare William (Cseh Tamás és Bereményi Géza dala szerint). A példázatba emberi sorsot, emberi drámát csomagolt, amelyet sok stációból álló kalandsorozatként, önmagában is érdekes és tanulságos eseménysort tesz színpadra. Gruse vándorlása a csecsemő herceggel akkor is izgalmas és szívhez szóló történet, ha nem példáz semmit – természetesen a jóság és a gonoszság, a szeretet és a közömbösség, a humánum és az elidegenítő érzéketlenség örök ellentétén, harcán túl. Így végül nem is olyan nagyon hiányzik a keret, kiváltképp annak, aki nem is tud róla.
A darab egyébként kifejezetten bábszínpadra való, az igaz embereket a hamisaktól, a jókat a gonoszaktól látványosan meg lehet különböztetni azzal, hogy csak az igazak, a jók mutatják az arcukat, a többiek álcázzák magukat. Bár álcájuk szükségképpen nagyon is árulkodó, Mátravölgyi Ákos embernyi bebújós bábjai karikatúra élességgel mutatják meg jellemük lényegét. Sőt, olykor állati lényegét: az udvari orvosok hatalmas csőrükkel ragadozó madarakra hasonlítanak, Gruse bátyja és hájas felesége disznónak is elmenne. De a maszk olykor a jellemnélküliséget, a puszta, arctalan funkciót jelzi, egy katonának a feje sem látszik ki az egyensapka alól, egy másiknak orráig ér a sisakja.
Az egyenruhák a huszadik századra utalnak, a maoista Kína katonás szellemét idézik emlékezetünkbe. Menczel Róbert díszlete inkább csak háttér, de egyértelműen mutatja a hierarchizált világot: sötét fal előtt folyik a tényleges cselekmény, rajta többnyire nyílások jelzik a helyeket, ahová Gruse megérkezik, ahonnan továbbindul.
A történelem egy szinttel följebb, az urak, a hercegi család szintjén folyik,
már amikor folyik, tudniillik hatalomváltás idézi elő azokat a rendkívüli eseményeket, amelyek végül a krétakörös igazságszolgáltatáshoz vezetnek. És persze ugyanezek a zavaros viszonyok idézik elő, hogy az ügy a különös bíró Acdak elé kerül.
A darab, a történet rétegzettségét Vidovszky György rendezésében a játéktechnika is sokféleképpen kiemeli: a színész hol egészen eltűnik a maszkban, a bábban, hol kikandikál mögüle, a játszott alak jellemétől, illetve funkciójától függően, de kisebb, marionett bábokkal is játszanak. A sokféle stílus, technika alkalmazása összhangban van a szerzői szándékkal, megfelel annak a közlendőnek, amit a darab hordoz, egyezik azzal a világképpel, amit a szöveg is sugall. A rendező ügyesen, és aránylag következetesen használja ki a bábszínház különféle ábrázolási lehetőségeit, stilizációs szintjeit. A naturális valószerűségtől a legelvontabb elnagyolásig, az érzékletes megjelenítéstől, az átélt játéktól a reflektált, a sokat emlegetett brechti V-effektet, az elidegenítést szolgáló, értelmező gondolatiságig.
A bábszínészek gyakorlottan közlekednek a kétféle játékmód között, miközben báboznak, ha kell, átélnek, ha kell, jeleznek, ha kell, ironizálnak, ha kell, oktatólag magyaráznak.
Báb és maszk nélkül jelenik meg természetesen Gruse és vőlegénye, szerelme, Szimon Csacsava Acdak, a furcsa bíró és az énekes. Spiegl Anna egész lényével megfelel az egyszerű lelkű és okos, kényszerhelyzetben találékony és áldozatkész cselédlánynak. Nem játszik, azonos a szereppel, amelyet másképp nem is nagyon lehet és érdemes előadni. A vőlegényét alakító Horváth Márk e. h. lényegében ugyanez, csak sokkal kevesebb feladattal, lehetőséggel. A narrátorrá változtatott énekest jó gondolat volt a derűs, játékosan kisfiús Szolár Tiborra bízni, nemcsak azért, mert néha a menekített gyermeket is játszhatja, de így a mese játékossága, elemeltsége is különös hangsúlyt kap. Acdakhoz pedig különösen súlyos, jelentékeny színészegyéniség kell. Nem egyszerűen jó színész, hanem erős, eredeti személyiség. Ez Mészáros Máté. Testére szabott a szerep, fizikai súlya éppúgy megvan hozzá, mint viselkedésének eredetisége, humorának agresszivitása. Léhasága világnézeti természetű, vélemény a világról, az emberről, az emberiségről.
Cinizmusa, amoralitása morálfilozófiai állásfoglalás.
Szellemi függetlenség, belső szabadság kifejeződése. Értelmetlen ügyekben, amilyen a legtöbb emberi viszály, marakodás, korrupt. Hiszen mindegy, kinek van igaza. Gruse ügyében viszont a lényeg szerint ítél. A lényeg pedig paradox: a gyerek annak jár, aki neveli, szereti, nem annak, aki, bár megszülte, de csak az örökségére pályázik.