Az 1952-ben alapított intézmény a magyar színházi múltat idéző írásos dokumentumok mellett egyedüli módon azokat a tárgyi és képi emlékeket is felkutatta és megőrizte, amelyek közvetlenebb kapcsolatot jelentenek elmúlt színházi előadásokkal, alkotókkal és korszakokkal.
Az évforduló alkalmából bemutatják, hogy milyen alkotások, tárgyak, dokumentumok kerültek be elsőként a gyűjteménybe.
A november 3-án indított többrészes sorozatukban az intézeten belül működő különböző tárak első szerzeményeit tekinthetik meg az érdeklődők.
Az OSZMI hetvenéves múltjáról szóló részletes írás Betekintő – színházi blog című sorozatukban olvasható. Mint Gajdó Tamás színháztörténész írja, a magyar színművészet hagyományainak felkutatására és tudományos feldolgozására 1952 novemberében alapították meg az Országos Színháztörténeti Múzeumot. Az intézmény igazgatójává Hont Ferencet nevezték ki. A múzeum célkitűzése az volt, hogy
megismertesse a kortársakat a magyar színjátszás múltjával, ezzel segítse az alkotók munkáját, és a színházért rajongó közönségnek a régmúlt idők színjátszását bemutassa.
A gyűjteményt szinte a semmiből kellett létrehozni, de az itt dolgozó szakemberek – Cenner Mihály, Staud Géza, Dömötör Tekla – személye, valamint az 1952. február 12-én megnyílt Bajor Gizi Színészmúzeum ide vonzotta a magyar színháztörténet becses emlékeit és dokumentumait.
A gyűjteményépítést Gobbi Hilda, a Bajor Gizi Múzeum alapítója is segítette
– idézi fel Gajdó Tamás.
Az első állandó kiállítás – A magyar színészet hősi harca – 1954. december 28-án nyílt meg a Krisztina körúti épületben, és az első hivatásos magyar színtársulat megalakulásától kezdve a vándorszínészet korszakán keresztül a Nemzeti Színház történetét és kezdeti éveit mutatta be. Az intézmény 1991-től a múzeumi tevékenységet is hangsúlyozó Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet néven működik. Az alapítóokirat szerint országos gyűjtőkörű szakmúzeum, állandó kiállítóhelye a Bajor Gizi Színészmúzeum.
Az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet első műtárgyát 1952. november 24-én leltározta be a korabeli munkatárs. A Novelly Antal ajándékaként bekerült, 13,1 x 9,6 centiméteres, a Münchenben kiadott „Modern mesterek galériája” sorozatban megjelent fényképen Kéméndy Jenő (1860-1925) Párbaj című festménye látható. Kéméndy a századforduló és a 20. század első évtizedeinek kiemelkedő jelmez- és díszlettervezője, szcenikusa volt, aki számos színpadi találmánnyal – pl. reptetőszerkezettel, tűzokádó sárkánnyal – kápráztatta el a korabeli nézőket, elsősorban a Nemzeti Színház és az Operaház színpadán – olvasható az OSZMI Facebook-oldalán.
Fejléckép: Kéméndy Jenő (1860-1925) Párbaj (Forrás/Fotó: Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet Facebook-oldala)
hírlevél
