A sorozat általában havi egy alkalmat jelent, amelynek során a világ számos színházában illetve mozijában a londonival egyidejűleg látható egy, a National Theatre repertoárján szereplő előadás, igényes képi és kiváló hangi minőségben. Az élő közvetítés mindannyiszor gondosan előkészített magyar nyelvű feliratozást kap. 

A kulturális határok lebomlása izgalmas, jól érezhető korjelenség, amelyben a számos helyszínen egyidejűen megélt művészi élmény egyre nagyobb szerepet játszik. Az NTLive komoly lehetőség arra, hogy a magyar közönség megismerje és nyomon kövesse a nagy múltú, és máig méltán világhírű angol színházi kultúra egy reprezentáns együttesének művészi munkáját, ami különösen fontos esélynek tűnik annak tudatában, hogy egyre nehezebb színházi előadást utaztatni, sőt, ennek reménye is egyre csekélyebb a belátható jövőben.

Önmagán túlmutató esemény lehet tehát a magyar színházi életben, hogy nézőink egyszerre követhetik az előadást a londoni közönséggel és mindazokkal, akik világszerte részt vesznek az NTLive közvetítésein: Svédországtól Máltáig, Dél-Afrikától Új-Zélandig mintegy huszonkét országban, hétszáz helyszínen egy időben. Az előadások angol nyelven, magyar felirattal láthatók.

2012. október 11-én egy ősbemutatót közvetítenek, Stephen Beresford: A Haussman család utolsó sarja című drámáját. A produkció szereplői Rory Kinnear, Isabella Laughland, Helen McCrory, Matthew Marsh, Julie Walters, rendezője Howard Davies. 

A korosodó, ám még energiával teli hajdani hippi, a felső tízezer köréből kihulló Judy Haussman lelkiekben még mindig az 1960-as évekhez kötődik, miközben lepusztuló otthonában él Dél-Anglia tengerpartján. Egy kisebb műtétje után váratlanul meglátogatja két gyereke: folyton veszekedő lánya, Libby, aki alig várja örökségét; valamint homoszexuális fia, az egykori kábítószerfüggő, a kétségbeejtő anyagi helyzetben lévő Nick. Megjelenik még Judy minden helyzetet jól átlátó unokája, Summer, valamint a helyi orvos, Peter, végül egy zavaros lelkű kamaszfiú, Daniel, aki a család elhanyagolt úszómedencéjét tisztítja. A generációk összejövetelének apropóján felszínre jönnek sérelmeik. A teljes érzelmi és fizikai káoszban mintha a Cseresznyéskert  tehetetlen családját látnánk. Az egyszerre humoros és érzelmes darab őszintén beszél egy család széteséséről, és nem hallgatja el azt sem, hogy a 60-as évek forradalmárai milyen károkat okoztak saját utódaiknak. 

A főszerepben Anglia egyik legnépszerűbb és legsokoldalúbb színésznőjét, Julie Walterst látjuk, aki elnyerte a BAFTA, a Golden Globe és az Olivier-díjakat, a mozirajongók pedig a Rita többet akar, a Mamma Mia! és a Harry Potter-filmekből emlékezhetnek rá.  A gyerekeit játszó Rory Kinnear Hamlet-alakításáért a londoni Nemzeti Színházban nemrégiben elnyerte az Evening Standard című napilap legjobb színésznek járó díját, Helen McCroryt pedig az utóbbi időben A királynő és a Martin Scorsese rendezte A leleményes Hugo című filmekben láthattuk.

2012. november 1-jén William Shakespeare: Athéni Timonját közvetítik. Akiket láthatunk: Martin Chamberlain, Jason Cheater, Stavros Demetraki, Paul Dodds, Deborah Findlay, Ciaran McMenamin, Simon Russell Beale, Nick Sampson, a rendező pedig Nicholas Hytner. 

Simon Russell Beale játssza a főszerepet Shakespeare és Thomas Middleton furcsa meséjében, amely a pusztulásról és a rombolásról szól. A befolyásos emberek vagyonos barátja, a művészetek támogatója, a hivalkodó, és talpnyalókkal körülsereglett Timon túlságosan is nagylelkűen és vadul költekezve hamar feléli minden vagyonát, ám biztosítja barátait, hogy nem fogja őket cserbenhagyni. Amikor felkeresi üzlettársait, azok segítség helyett átlátszó indokkal megtagadják a támogatást. Ekkor barátai elhagyják Timont. Mikor rádöbben, hogy nincstelenné és magányossá vált, addigi válogatás nélküli bizalma és szeretete gyűlöletbe fordul át. Timon visszavonul a szószerinti és érzelmi pusztaságba, gyökereken élve és átkokat szórva a morálisan lezüllött Athénre.

Simon Russell Beale-t az Independent kritikusa nemrégiben generációja legjobb színpadi színészének nevezte. A londoni Nemzetiben a közelmúltban a következő darabokban játszott:  London Assurance, Sok hűhó semmiért és John Hodge Olivier-díjra felterjesztett új darabja, a  Collaborators (Kollaboránsok), amelyben Sztálint alakította. (Az előadásról szóló kritikánk ide kattintva olvasható.)