Az örökségek körül forog Molnár Gusztáv élete

Egy megörökölt gyermekorvosi praxis ügyintézése közben egy sokkal nagyobb örökségre derül fény a borsodi kis faluban, ahol a hagyományos értékek, mint tisztesség vagy emberség, érvénytelenek. Vajon mit választanánk, ha gyermekeinkre egy kétes jövő várna a szintén bizonytalan, ámde reménnyel teli külföld helyett? Az örökség ezen a szinten nem más, mint a gyerekkereskedelem. A darab egyik nagy átváltozója Molnár Gusztáv, aki a sértett és mellőzött testvér mellet még három másik szerep bőrébe is bújuk a közel két óra alatt. Erről és jelenlegi szakmai kihívásairól beszélgettünk.

Korábban volt egy kis bizonytalanság a darab címe körül, végül Az örökség mellett döntöttetek. Miért?

Az elmúlt években többször készültünk saját bemutatóval az általam vezetett Terminál Workhouse nevű társulattal, minden alkalommal hatalmas kihívás volt jó címet találni az előadásainknak. Az egyszerű címek a jók, amelyek felkeltik az emberek figyelmét, és találóan foglalják össze az előadás mondanivalóját is. Schwechtje Mihály darabjában csak színészként működtem közre az előadásban, és szerencsére Misiéknek sikerült egy jó címet találniuk: találó és pontos megnevezés. Ugyanolyan sokrétű, mint az előadás, amely több szempontból járja körül a mai magyarországi vidéki élet társadalmi és szociális problémáit.

Mi marad utánunk, ha képtelenek vagyunk a döntéseink súlyát mérlegelni, és vállalni az ezzel járó felelőséget?

Polgár Csaba, Schwechtje Mihály és Molnár Gusztáv Az örökség című előadás olvasópróbáján (Fotó/Forrás: Jurányi Ház)

Ahogy a darab előzményeként tavaly bemutatott két film, ez az előadás is komoly társadalmi és morális kérdéseket feszeget a mai Magyarországról. Egy Németországból hazatérő fiú, édesanyja halálával örökségül a magyar vidék (Borsod) gyógyításra váró betegeit kapja meg. Az örökségi ügyek intézése közben szembesül azzal, hogy a hagyományos értékek mennyire érvénytelenek. Mi fogott meg ebben a darabban?

A lehetőség. A lehetősége annak, hogy egy kis közösség életét bemutatva, az egész ország helyzetére reflektáljon elgondolkoztató, és nem bántó módon. Számos alkalommal hangoztattam már a színházi hitvallásomat: a színháznak sosem szabad állítania, mert abban az esetben didaktikussá válik, és megfoszt az asszociáció szabadságától, és ezáltal falat emel az előadás és a néző közé. Sajnos egyre több ilyen előadás készül az országban.

Mennyire érzel párhuzamot a darab és a saját életed között? Te is bejártad a magad útját: felvidéki kisfaluból Budapestre kerültél és színész lettél.

Az előadás két testvérről szól, akik ugyanabban a kis faluban születtek. De az egyikük lehetőséget kap, hogy a fővárosban nőjön fel, majd Németországban orvos lesz. A másik gyerek ellenben otthon marad, és szerény lehetőségeit tekintve otthon is nő fel.

Elég időt töltöttem otthon Szlovákiában, egy kis faluban ahhoz, hogy tudjam mitől jó ilyen környezetben felnőni, viszont megvolt a lehetőségem mást is csinálni az életben, megtapasztalhattam mindkét életet és bizton állítom, mindkettőnek vannak szépségei és nehézségei is.

Molnár Gusztáv és Polgár Csaba Az örökség című előadásban (Fotó/Forrás: Gulyás Dóra)

Az előadásban nem csupán testvért, de polgármestert, rendőrt és egy helyi kisebbségi szerepet is játszol. Mekkora kihívás a számodra, hogy közel másfél óra alatt gyakorlatilag 10 percenként kell egy másik szerep bőrébe bújni?

Jól eljátszani egy szerepet minden alkalommal nagy kihívás, de egyszerre mindig csak egy szerepet játszom. A próbafolyamatok alatt ismerem meg a figurákat, és megpróbálok az ő fejükkel gondolkozni. Ennél a darabnál ez abban más, hogy négyszer futok neki az este folyamán, a négy szerep miatt, tehát négyszer nagyobb esélyem van elrontani.

A rendezői koncepció, és maga a darab is sokszor improvizációkra épül. Izgalmasnak találod ezt a fajta munkamódszert?

Egy előre megírt darabnál az elemzés a munka legizgalmasabb folyamata: megtalálni a finomságokat a darabon belül, illetve egy koncepció keretein belül a saját felfogásunk szerint színpadra állítani.  Az improvizációkból összeálló előadás esetében pedig a sok, felmerülő ötletből az adott darabot leginkább szolgálókat megtalálni a nehéz. Gyakran dobunk ki mondatokat vagy akár egész jeleneteket és figurákat, amelyeket a munka során megszerettünk, mert nem a megfelelő irányba viszi az előadást.

Kadét Bertalan és Polgár Csaba Az örökség című előadásban (Fotó/Forrás: Bartha Máté)

Szláven szerepét játszod a Drága örökösök című tévésorozatban, miként egyeztethető össze a színházi próbafolyamat a forgatással?

Sokkal inkább az a kérdés, hogy miként egyeztethető össze ez a kettő bármi mással? Jelenleg a forgatások és próbák teszik ki a hétköznapjaim nagy részét. Emellett egy hatéves fiú apukája vagyok, aki éppen iskolába készül. Ez így együtt pedig már lefedi a napjaim szinte száz százalékát. De nem panaszkodom, mert minden feladatot szeretek és élvezettel csinálok. Persze legjobban apa szeretek lenni!

Kell-e egyáltalán egy színésznek a két lehetőség, színház és forgatás közül választania?

Eddig is színészként dolgoztam: nagyjából 80 színházi és 30 filmes munkán vagyok már túl az életem során. A Drága örökösök pedig országos ismertséget hozott a számomra. A korábbi forgatásaim ezzel ellentétben csak pár naposak voltak. Az elmúlt három hónap során, amióta ezt a sorozatot forgatom, rengeteget tanultam szakmailag is és – ha kicsiben is – belekóstolhattam a közszereplői létbe, ami egy teljesen újfajta kihívás elé állított. Úgy érzem több lehetőségem van megmutatni, milyen igazából Molnár Gusztáv. Jelenleg csak abban vagyok biztos, hogy jó felé mennek a dolgaim. Van egy csodás családom, és nagyon szeretem a munkáimat. Ennél többet 32 évesen nem akarhat senki.

Forrás: Szabad Tér Színház, Fejléckép: Molnár Gusztáv (Fotó: Gulyás Dóra)