„Ez a kép akkor készült Őze Lajosról, amikor már nem tudott válaszolni a mentőtiszt kérdéseire sem. Utána rögtön mentőhelikoptert hívtak, vitték kórházba Budapestre, s nem sokkal később meghalt. Ez a lelki trauma felzaklatta, hihetetlenül megviselte a stábot. Bacsó Péter – az Őze család jóváhagyásával – újraforgatta a jeleneteket Jordán Tamással.
Őze Lajos utolsó filmje lett volna a Hány az óra, Vekker úr?, de már nem tudta befejezni
– mesélte a Fideliónak Kende Tamás.
Őze Lajos és a Hány az óra, Vekker úr? című játékfilm aggódó stábja, az utolsó felvétel Őze Lajosról (Kőszeg 1984. október) (Fotó/Forrás: Kende Tamás)
Hozzátette: „A stábban a felvételek előtt is mindannyian tudtuk, hogy már nagyon beteg Őze. Bacsó Péternek – aki beszélt is a színész kezelőorvosával – komoly dilemmája volt. Érezte a felelősség súlyát. Ha a forgatás előtt mégiscsak lecseréli Őze Lajost, akkor talán még rosszabbat tesz ezzel neki, hiszen még el akarta játszani Weiszkopf órás szerepét, és megígérte a rendezőnek, hogy menni fog.
Őzét a saját ígérete is életben tartotta.
De azt is felmérte Bacsó, hogy rendkívül nehéz forgatás vár rá, és a tragédia bármikor bekövetkezhet. Mindenki szeretettel vette körül Őze Lajost. Vigyáztunk rá. A mellette lévő hotelszobában lakott Vaszary Béla, a mentős, aki végig vele volt. Napról napra a szemünk előtt lett egyre gyengébb Őze Lajos.
Őze Lajos a Hány az óra, Vekker úr? című, Bacsó Péter rendezte játékfilm egyik jelenetében, 1984 (Fotó/Forrás: Kende Tamás)
A memóriája ugyanakkor hibátlan volt, még ilyen állapotban is gyorsan tanulta a szövegét. Csak bámultuk, mire képes még így is. De aztán feladta a szervezete. Kivételesen kegyetlen pillanatok tanúi voltak:
egy óriási művész szinte a kamerák előtt búcsúzott az élettől.
Halálos betegen is fegyelmezetten, odaadással dolgozott, a csodával határosan.”
Őze Lajos és Melis György a Hány az óra, Vekker úr? című, Bacsó Péter rendezte játékfilm egyik jelenetében, 1984 (Fotó/Forrás: Kende Tamás)
Kende Tamás fotókiállítást is rendezett Őze Lajos születésének ötvenedik évfordulójára, 1985 áprilisában a Vörös Csillag moziban (ma a Grand Hotel Royal bálterme). A tárlat címe – Egy színjátékos órái – nemcsak a „Vekker úrra” utal, hanem arra is, hogy Őze saját magát „színjátékosnak” nevezte. Tíz fotográfustól száz nagyméretű kép alkotta a kiállítást, amelyet Kállai Ferenc nyitott meg.
Kállai Ferenc az Őze Lajosról rendezett kiállítás megnyitóján a Vörös Csillag moziban, 1985 (Fotó/Forrás: Kende Tamás)
Dokumentumfilmet is szerkesztett Őzéről Kende Tamás. S hogy mi fogta meg őt annyira a színészben, hogy többször is emléket állított neki? Kende Tamás így válaszolt: „Szerintem nem becsülték meg őt eléggé a művészeti díjakkal. Például posztumusz kapott Kossuth-díjat.
Megragadott a magánya is, miközben zseniális színész volt.
És épp a zsenialitása miatt fotózni is nagyon hálás volt – annyira kifejező tudott lenni a mimikája, a gesztusa. És ha a fotós elkapja azt a bizonyos pillanatot, örülhet neki. Őze ehhez fantasztikus alany volt. És hozzá köt érzelmileg az is, hogy én fotografálhattam őt utoljára, ami egy örök kapocs köztünk.”
Őze Áron a Fidelio oldalán emlékezik meg édesapjáról, Őze Lajosról, halálának negyvenedik évfordulóján:
Kapcsolódó
Érzelmes vallomás az én Apukámról – Őze Áron megemlékezése Őze Lajosról
Őze Lajos Kossuth-díjas színművész negyven évvel ezelőtt halt meg, ezen a napon. A Fidelio felkérésére Őze Áron Jászai Mari-díjas színművész, rendező, a dunaújvárosi Bartók Színház igazgatója emlékezik meg Édesapjáról.
hírlevél
