A Népszava úgy tudja, hogy Rátóti Zoltán behívatta, majd egy egyoldalú, indoklás nélküli felmondást adott át Karsai Györgynek, és amikor a vezető magyarázatot kért, megtagadta azt. Karsai 1996 óta tanított az SZFE-n, 2004-ben került a Doktori Iskola élére. Rátóti Zoltán 2020-as érkezése óta folyamatos konfliktusban állt az intézmény új vezetőségével a hallgatók és az autonómia védelmében, és nyíltan vállalta, hogy ellenzi az egyetem modellváltását. A viták egy része a nyilvánosság előtt zajlott, Vidnyánszky Attila az ATV Egyenes beszéd című műsorában például kizárólagosnak és kirekesztőnek jellemezte Karsai gondolkodását a személyével kapcsolatban. Akkor az SZFE Doktori Tanácsa közleményben tiltakozott a Nemzeti Színház igazgatójának beszédmódja ellen.

Rátóti Zoltán döntése után nem sokkal az egyetem egy rövid bejegyzést tett közzé honlapján, amelyben tájékoztatják az olvasókat a munkaviszony megszüntetéséről, és jó egészséget, valamint szakmai sikereket kívánnak Karsainak.

A menesztés hírére többen reagáltak, nyílt levelet címezve Rátóti Zoltánnak.

Az SZFE Doktori Iskolájának hallgatói és doktorjelöltjei értetlenségüket fejezték ki a döntés kapcsán, hangsúlyozva, hogy az sem a hallgatók, sem az intézmény érdekeit nem szolgálja.

– írják, jelezve, hogy az egyetlen jó döntésnek a határozat visszavonását tartják.

A Színházi Kritikusok Céhe is állást foglalt az ügyben, méltatlannak és elfogadhatatlannak tartva Rátóti Zoltán intézkedését, továbbá mind jogilag, mind emberileg megkérdőjelezik azt. Közleményükben emlékeztetnek rá, hogy Karsai György korábban egyértelműen politikai alapú támadások céltáblájává vált, és felhívják a figyelmet, hogy ha a döntés mögött is ilyen ok áll, akkor az törvény- és Alaptörvény-ellenes.

„Szolidaritásunkat fejezzük ki tagtársunkkal, Karsai Györggyel, és ezúton is köszönjük neki mindazt, amit az elmúlt évtizedekben a magyar színházi szakma előremeneteléért tett, úgy hallgatóinak oktatásával, mint tudásának megosztásával megannyi előadásán, beavatószínházi eseményén, publikációi révén” – zárják rövid állásfoglalásukat.

Az Átrium egyedüli színházként nyilvánított véleményt a menesztés kapcsán, nehezményezve, hogy az a közeg, amit „színházi szakmának” nevez a közvélemény, szó nélkül megy el az elbocsátás mellett. Véleményük szerint egyrészt a jelenség azzal magyarázható, hogy egyrészt a szakma egyik fele egyetért vele, másrészt viszont sokan félelemből hallgatnak. Nem tudhatják ugyanis, hogy véleménynyilvánításuk milyen hatással lenne a megélhetésükre, a támogatások folyósítására, vagy akár a státuszukra.

Az Átrium a közlemény második felében a „színházi szakmát” szólította meg, és tette fel a kérdést, hogy ők mit tennének, ha hasonló helyzetben találnák magukat, mint most a Doktori Iskola vezetője.

„Sajnos felesleges várni bármilyen kollektív »szakmai« állásfoglalásra, mert a »szakmát« megosztották és leszalámizták: mint olyan, nem létezik” – vonták le a konklúziót, hozzátéve, hogy valójában csak érdekek mentén szerveződő csoportok vannak, amin belül nincs valódi szövetség. „Szóval, bár semmi foganatja nem lesz, annyit szeretnénk mondani, hogy ez úton tiltakozunk, és szolidaritásunkat fejezzük ki Dr. Karsai Györggyel” – zárják soraikat.

– véli Vasvári Csaba színművész, aki rövid, de indulatos kommentárt intézett Rátóti Zoltánhoz, tudatva az SZFE vezetőségével, hogy nemcsak Karsai Györggyel, hanem mindennel kapcsolatban elszámolással tartoznak a szakmának.

Ehhez a gondolathoz csatlakozott Gábor György filozófus, az MTA Filozófiai Kutatóintézetének volt tudományos főmunkatársa, az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára, aki szerint Rátóti saját magát alázta meg a döntéssel.

„Ha egy szakmájában kiválóan teljesítő, magasan kvalifikált, valóban pótolhatatlan szakembert utcára tesznek ócska kis akarnokok, az ne csak a családnak, a barátoknak, a szakmabélieknek fájjon, hanem fájjon végre az egész országnak” – hívja fel a figyelmet Gábor, aki az új vezetőség érkezéséig maga is az SZFE Doktori Tanácsának tagja volt.

Karsai György egy korábbi diákja, Simányi Zsuzsanna fizikai színházrendező-koreográfus is megszólalt. Simányi mélységesen felháborítónak, arcátlannak és erkölcstelennek tartja azt a módot, amivel tanárát elmozdították a Doktori Iskola éléről, totális szolidaritást vállalva Karsaival, megosztva néhány személyes emlékét is.

„Hatalmas veszteségnek tartom, hogy az elkövetkező színházi generációkat megfosztották a vele való találkozás lehetőségétől.” – írta a rendező-koreográfus.

A történteket Mohácsi János sem hagyta szó nélkül, A kirúgóemberről címmel osztva meg gondolatait a közösségi oldalán. Ebben egy emlékét idéti fel, amikor Rátóti Zoltán irányítása alatt dolgozott, majd nem sokkal később már az igazgatói irodából sétált ki abban a tudatban, hogy továbbiakban Rátóti nem akar vele együtt dolgozni, sőt meg is akarta magyarázni.

Pedig – tanulva a garnitúrától, amellyel annyira rokonszenvezik, hogy egy közülük – hazudhatott volna valami elegánsat, pusztán azért, hogy olybá tűnjék, embernek tartja a kirúgott Karsai Györgyöt” – fűzte tovább a szót, monológját egy Eörsi-anekdotával zárva,

Karsai február 15-én tölti be a 70. életévét, ekkor – ahogy Gábor György fel is hívta rá a figyelmet bejegyzésében – nyugdíjba vonult volna.

Fejléckép: Karsai György (forrás: Színház- és Filmművészeti Egyetem / Facebook)