Színház

Bakos Árpád: "Ahol találkozik a Balkán és Közép-Európa"

2014.01.06. 16:02
Ajánlom
Januárban ismét műsorra tűzi az Átrium Film-Színház Az ember komédiáját. A szabadkai Kosztolányi Dezső Színház vendégjátéka a fiatalon elhunyt vajdasági költő, Sziveri János művészsorsát idézi meg. A zsigeri színházi élményt nyújtó produkció zeneszerzőjével, Bakos Árpáddal beszélgettünk.

- Mennyire volt nehéz vagy éppenséggel magától értetődő kapcsolódni Sziveri János életútjához?

-Tulajdonképpen egy véletlen folytán kerültem bele a darabba, mivel akit elsőként felkért Maró (Táborosi Margaréta, a darab rendezője - a szerk.) a zenei közreműködésre, valami oknál fogva visszalépett. Engem csak pár héttel a bemutató előtt hívott fel a rendező - akivel egyébként már korábban is dolgoztam együtt -, hogy volna-e kedvem elvállalni ezt a munkát.

 - Az nagyon kevés idő...

-Valóban, de végül is jó szívvel mondtam rá az igent. Ennek volt egy személyes oka, mivel a nyolcvanas években - amikor lenn voltam az újvidéki egyetemen -, megismerkedtem Sziverivel, így régről hordoztam magamban az ő történetét. A másik része pedig, amiért elvállaltam ezt a felkérést, hogy '93-ban - akkor már ugye Jancsi nem élt - elkészült a Polányi Passió, aminek társszerzője voltam. Már akkor is úgy éreztem, és ez azóta sem változott, hogy nemcsak értem és elfogadom, de szeretem is mindazt, amit Sziveri képviselt. Nos, ilyen előzményekkel mertem belevágni a dologba.

- Feltételezem a rendezőtől szabad kezet kaptál, mivel Sziveri János költeményei amúgy is kijelöltek számodra egy gondolati, zenei ívet.

-Pontosan így van. Sziveri költészete már eleve behatárol egy utat, amit követni lehet, vagy inkább kell. Margaréta azonban tényleg nem kötötte meg a kezem, csak röviden felvázolta, hogy szerinte egy adott jeleneten belül hogyan lenne jó megoldani a zenei részeket, én pedig próbáltam visszaadni azokat a csodálatos hatásokat, amik benne vannak ebben a keresztútban. Hiszen ne feledkezzünk meg arról, hogy a Balkánról beszélünk, vagyis egy közép-európai ízekkel fűszerezett életet mesélünk el. Ezek olyan meghatározó élmények, amelyek lüktetésükben, ritmusukban jelen vannak az előadás zenéjében, éppen úgy, ahogy szerintem azokban a versekben is kitapinthatók, amelyeket annak idején János megírt.

- Mit követeltek meg zenei értelemben Sziveri versei?  

-Az egyértelmű volt, hogy ezek a fajsúlyú versek nem szólalhatnak meg egy szál gitárkísérettel. Számtalan ironikus, vidám megnyilvánulása van Sziverinek, de természetesen nem lehet csak az első olvasatra figyelni, mélyebbre kell nézni. Amikor azt mondta Maró, hogy a fináléban szeretné a Bábelt (Sziveri János nagyhatású verse - a szerk.) megszólaltatni, az bizony sokórányi munkát adott. A Bábel ugyanis nemcsak egy nagyon nagy vers, hanem hosszú is, és aki foglalkozik zenével, pontosan érti, hogy mire gondolok. Nyolc percben kellett ezt a súlyos mondanivalót összesűríteni, ami nem könnyű feladat. Egyébként csak a bemutató után néztem meg azt a felvételt, amin maga Sziveri mondja el a Bábelt, és az volt benne a megrázó, hogy ő is ugyanabban a tempóban, páratlan ritmusban szavalta el, éppen úgy, ahogy mi is kezdjük a verset. Visszakanyarodva a korábbi kérdésedhez, ez is azt igazolja, hogy Sziveri valóban fogta a kezünket, és vezetett minket. A megvalósítás részleteit persze mi dolgoztuk ki, de az általa kijelölt útról egész egyszerűen nem lehetett letérni.

- Mondják, hogy bármekkora súlyt is cipeljen valaki, ha megszólal benne egy dallam, ami továbbviszi, akkor könnyebbnek érzi a terhet. Nekem úgy tűnt, hogy még Sziveri János cseppet sem könnyű művészsorsát is fel lehet oldani a zene erejével.

-A következőt tudom erre mondani: ha a Bábelt végigolvasom, akkor elnyerem a feloldozást, és megtapasztalom a legteljesebb katarzis-élményt, anélkül, hogy egyetlen hangszer is megszólalna. Nagyon bízom benne, hogy ezen nem rontottunk mi ott négyen a stúdióban azzal, hogy zenét tettünk alá.  (A zenei felvétel közreműködői: Jovančić Miroslav - hegedű, Ifj. Kucsera Géza - bariton saxofon és billentyűs hangszerek, Pálfi Ervin - nagybőgő) Egyébként ez a csodálatos Sziveri költészetében, hogy behúzza az embert, emlékeket, erős érzéseket ébresztenek a mondatai.

- Amennyiben meg kellene határozni, hogy milyen zenét komponáltál ehhez az előadáshoz, akkor mit mondanál?

-Nem tudom kategorizálni, de az biztos, hogy mindig igyekszem kiegészíteni a versek hangulatát, és nem megerőszakolni a szövegeket a saját zenei elképzelésemmel. Remélem, hogy ez ennél a darabnál is sikerült. Úgy érzem, hogy azon a keresztúton van ez a zene - amiről korábban is beszéltem -, ahol találkozik a Balkán és Közép-Európa. Ebben a muzsikában fellelhető a balkáni virtus éppúgy, mint a közép-európai szomorúság, és ez a kettő kiegészíti, feloldja egymást. Remélem, hogy ezen a ponton köröz az a néhány hang, amit hozzá tudtam tenni Sziveri verseihez, mivelhogy a zenét mi is ugyanolyan halálosan komolyan vettük, ahogyan ő maga a költeményeit.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Boros Misi: „Minden egyes hangra érdemes odafigyelni”

Nyaralásról, fociról, gyakorlásról kérdeztük Boros Misit, beszélgetésünk során a Bogányi Gergellyel közös Arénakoncert is szóba került.
Zenés színház

Kalocsai Zsuzsa: „A szívünk-lelkünk benne van”

Kalocsai Zsuzsa született díva, igazi primadonna, aki nem csak csodás hangjának, hanem belső eleganciájának, királynői megjelenésének köszönhetően érdemelte ki a Budapesti Operettszínház közönségének szeretetét.
Vizuál

Színekkel keltették új életre Pompeii-t és Herculaneum-ot

Nemcsak a színpompás panelek érdekesek, de a helyszínek is, ahol kiállították őket. Az igazgató szerint mindez remek módja a múlt a jelen összekapcsolásának.
Zenés színház

Peller Károly: „Többet készülünk rá, mint egy gálakoncertre”

Augusztus 3-án és 4-én a budai várban adnak gálakoncertet az Operettszínház művészei. Peller Károly a felkészülés folyamatáról mesélt.
Színház

Keverni nem csak a fakanállal lehet: Marie Curie nem mindennapi élete

Marie Curie története sok szempontból a századforduló és a 20. század története. A radioaktivitás úttörő kutatójának életét feldolgozó monodráma egy egyedülálló tudós történetét meséli el, akinek volt bátorsága szembemenni a hagyományos női szerepkörrel.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Színház interjú

Fenyő Iván: „Úgy éreztem, hogy megszűnt az összetartás”

Idén folytatódik a „legendás” Máté-Horvai osztály előadássorozata a Jurányi Házban, amely most Fenyő Iván életével foglalkozik. Őt kérdezte a Jurányi Latte a főiskolás emlékeiről, illetve arról, miért szállt ki az AlkalMáté Trupp-ból, és vajon játszik-e majd a róla szóló előadásban.
Színház lázár kati

Lázár Katinak ítélték a színikritikusok az idei életműdíjat

A Színházi Kritikusok Céhe nyolcadik alkalommal ismer el életműdíjjal a színházművészet bármely területén kiemelkedőt alkotó, 65 év feletti művészt.
Színház Radioaktív

Keverni nem csak a fakanállal lehet: Marie Curie nem mindennapi élete

Marie Curie története sok szempontból a századforduló és a 20. század története. A radioaktivitás úttörő kutatójának életét feldolgozó monodráma egy egyedülálló tudós történetét meséli el, akinek volt bátorsága szembemenni a hagyományos női szerepkörrel.
Színház interjú

Gyerekek tragédiája – valóságos túszdráma, színházi köntösben

2004-ben a beszláni I. számú iskolát terroristák rohanták le, ezernél is több embert ejtve túszul. A holland Carly Wijs Mi és Ők című kamaradarabja ezen elbeszélhetetlen napok emlékéről szól.
Színház hírek

Ők a Színikritikusok díja várományosai

A Színházi Kritikusok Céhe 39. alkalommal adja át az előző évad legkiemelkedőbb színházi teljesítményeinek járó elismerést szeptemberben.