Színház

Balkáni illúzióvesztések

2009.04.14. 18:15
Ajánlom
A hős és a csokoládékatona. Ez a furcsa című, kevésbé ismert Shaw-darab a Katona József Színház legújabb bemutatója, parádés szereposztásban. Balkáni vígjáték, balkáni zenével. Jónak ígérkezik. A rendező, Máté Gábor osztotta meg velem elképzeléseit és kételyeit a bemutató előtt két héttel.

Fidelio Est: Nem egy agyonjátszott darab, pedig több mint száz éve íródott... Hogyan talált rá?

Máté Gábor: A színház tavaly ősszel elhunyt dramaturgjának, Fodor Gézának ez volt az egyik kedves darabja. Én nem ismertem, ő ajánlotta, amikor szerepeket kerestünk néhány színésznek. Megtetszett, és elkezdtünk gondolkodni a zenés változatán.

FE: Csak megtetszett, vagy azonnal bele is szeretett?

MG: A beleszeretés nagyon ritka. Sokszor csak megérzem a lehetőségeket, az értékeit, a játszhatóságát, hogy jól kiosztható - ezek nagyon fontos szempontok. Shaw pedig olyan szerző, akivel általában szívesen foglalkoznék, aztán mindig megrettenek. Velem ez közel húsz éve így van. Mindig elolvasok egy adag Shaw-darabot, hogy csak kéne már csinálni belőle valamit... Sokszor éreztem, hogy kell vele foglalkozni, de valahogy mindig meghátráltam, vagy nagyon porosnak tűnt, vagy nem volt elég ambícióm... Ez meg beletalált. Kiderült, hogy van is egy operettváltozata, ami nagyon jó muzsika, Oscar Strauss írta, de úgy gondoltuk, nem lenne szerencsés, ha a Katona színészei operettet énekelnének, mert úgy tűnhet, gúnyolódunk a műfajon. Aztán kiderült az is, hogy az operett librettója jóval gyengébb, mint az eredeti mű. Akkor határoztuk el, hogy balkáni zenét íratunk hozzá. Monori Andrással már dolgoztam, ismertem őt. A verseket Várady Szabolcs írta, úgyhogy tulajdonképpen egy új színdarab született.

FE: Az egyhetes netnaplója idején még csak a próbafolyamat elején jártak. Az írásaiból kétkedést és bizonytalanságot olvastam. Azóta megnyugodott valamelyest?

MG: A kételyek nem csökkennek, hanem nőnek a vége felé... Aztán eljön a pillanat, amikor nyilvánvalóvá válik, hogy úgy kell lennie, ahogy van. De még mindig vannak megoldatlanságok. Úgy képzeltem például, hogy a zenekar állandóan változtatja majd a helyét, de ezt nem lehet megcsinálni. Ráadásul a zenészek sem mindig érnek rá, így már kettő helyett is van beugró. Nálam meg valahogy nem mindegy: nem csak az számít, hogy a hangszer és a zene ugyanaz. Én úgy tervezek egy előadást, hogy az utolsó szögnek is olyannak kell lenni, amilyennek látni szeretném. Rengeteg dolgom lesz még most az utolsó két hétben, hogy a végső formáját elnyerje az előadás. Van, amit többedszerre találok ki máshogy, mert tudom, hogy úgy nem lehet, ahogy eredetileg szerettem volna. Emögött persze anyagi természetű dolgok állnak. Például nem tarthatom itt a zenekart az egész próbafolyamat alatt, mert nagyon drága lenne. Nehéz ez egy olyan színházban, amelyik ehhez nem szokott hozzá. Ez egy másik műfaj.

FE: De A talizmán is ilyesmi volt!

MG: Ott sokkal egyszerűbb volt a helyzet, mert egyrészt maga a zeneszerző ült a zongora mögött, másrészt csak két zenészt kellett egyeztetni. Most meg ötöt. A balkáni zenéhez kell ennyi, különben nem szólal meg.

FE: Mennyire lesz realista a játékmód? A karakterekbe beleférne egy elemelt, szinte bábszerű stílus is.

MG: Nem gondolom, hogy teljesen reálisan kell játszani, nem lesz mindig olyan érzésünk, hogy négy fal között vagyunk. Viszont szeretném, ha hús-vér emberek mozognának a színpadon, mert maga a történet nagyon átélhető és emberi. Semmiképp sem szeretném, hogy kitalációnak vagy paródiának tűnjön. Ezzel együtt azonban mégsem lesz teljesen realista, főleg a látványvilágot illetően. Látunk majd egy kis bolgár hálószobát, ami terveim szerint mozogni fog, úgy, mintha egy kis ékszerdobozt látnánk egy elég nagy üres térben.

FE: Azon túl, hogy jól játszható, jól kiosztható, mi fogta meg ennyire ebben a darabban? Miért érzi, hogy ennyi, szinte megoldhatatlannak látszó probléma ellenére mégiscsak van vele dolga, ráadásul éppen most?

MG: Egyrészt érdekel a története. A történet a bolgár-szerb határon játszódik, ahol háború dúl, és úgy gondoltam, hogy ennek ma egészen más jelentése van Magyarországon, mint régen lehetett. Ez ma nem egy mesebeli közeg, hanem egy igazi, számunkra is közeli dolog. Másrészt pedig egy olyan illúzióvesztésről szól, ami minden ember sajátja. Mindenki átmegy azokon a tapasztalásokon, amiken a főbb szereplők. Elképzelték valamilyennek az életüket, valamiben nagyon hittek, de az élet átírta az egészet, és kiderült, hogy nincs minden úgy, ahogy megálmodták. Fontos darabról van szó. És közben egy jó vígjáték, nemes anyag. Jó vele dolgozni.

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

Fenyő Iván: „Úgy éreztem, hogy megszűnt az összetartás”

Idén folytatódik a „legendás” Máté-Horvai osztály előadássorozata a Jurányi Házban, amely most Fenyő Iván életével foglalkozik. Őt kérdezte a Jurányi Latte a főiskolás emlékeiről, illetve arról, miért szállt ki az AlkalMáté Trupp-ból, és vajon játszik-e majd a róla szóló előadásban.
Zenés színház

Oszvald Marika: „Semmi ok az aggodalomra, jó idők járnak az operettre”

A Halhatatlanok Társulatának tagja, Kossuth- és Jászai-díjas, és cigánykerekeiről azok is ismerik, akik nem járnak operettbe. Oszvald Marika a budavári gálakoncertről, és arról is beszélt, hogy kell-e félteni az operett műfaját.
Klasszikus

Ők a King’s Singers új tagjai

A következő évtől Edward Button kontratenor és Nick Ashby basszbariton a legendás énekegyüttes új tagjaiként állnak színpadra.
Klasszikus

Molnár Anna rangos kortárs zenei fesztiválon énekel Darmstadtban

A magyar énekesnő Eötvös Péter és Balogh Máté műveit adja elő az Internationale Freienkurse für Neue Musik fesztiválon.
Plusz

A balatonfüredi Anna-bál mítosza és a valóság

Szombaton 193. alkalommal rendezik meg a balatonfüredi Anna-bált, aminek névadó kisasszonyát lehet, hogy nem is Annának hívták.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Színház premier

2039-ben sem lesz könnyebb az élet

Négy generáció különös sorsát bemutató, kortárs családdráma kerül színpadra a Hatszín Teátrumban, tele bűnökkel, pokollá vált házasságokkal és egy elhallgatott örökséggel. A Majd, ha az eső eláll című előadás premierjét augusztus 10-én tartják.
Színház interjú

Fenyő Iván: „Úgy éreztem, hogy megszűnt az összetartás”

Idén folytatódik a „legendás” Máté-Horvai osztály előadássorozata a Jurányi Házban, amely most Fenyő Iván életével foglalkozik. Őt kérdezte a Jurányi Latte a főiskolás emlékeiről, illetve arról, miért szállt ki az AlkalMáté Trupp-ból, és vajon játszik-e majd a róla szóló előadásban.
Színház lázár kati

Lázár Katinak ítélték a színikritikusok az idei életműdíjat

A Színházi Kritikusok Céhe nyolcadik alkalommal ismer el életműdíjjal a színházművészet bármely területén kiemelkedőt alkotó, 65 év feletti művészt.
Színház Radioaktív

Keverni nem csak a fakanállal lehet: Marie Curie nem mindennapi élete

Marie Curie története sok szempontból a századforduló és a 20. század története. A radioaktivitás úttörő kutatójának életét feldolgozó monodráma egy egyedülálló tudós történetét meséli el, akinek volt bátorsága szembemenni a hagyományos női szerepkörrel.
Színház interjú

Gyerekek tragédiája – valóságos túszdráma, színházi köntösben

2004-ben a beszláni I. számú iskolát terroristák rohanták le, ezernél is több embert ejtve túszul. A holland Carly Wijs Mi és Ők című kamaradarabja ezen elbeszélhetetlen napok emlékéről szól.