Színház

Balkáni illúzióvesztések

2009.04.14. 18:15
Ajánlom
A hős és a csokoládékatona. Ez a furcsa című, kevésbé ismert Shaw-darab a Katona József Színház legújabb bemutatója, parádés szereposztásban. Balkáni vígjáték, balkáni zenével. Jónak ígérkezik. A rendező, Máté Gábor osztotta meg velem elképzeléseit és kételyeit a bemutató előtt két héttel.

Fidelio Est: Nem egy agyonjátszott darab, pedig több mint száz éve íródott... Hogyan talált rá?

Máté Gábor: A színház tavaly ősszel elhunyt dramaturgjának, Fodor Gézának ez volt az egyik kedves darabja. Én nem ismertem, ő ajánlotta, amikor szerepeket kerestünk néhány színésznek. Megtetszett, és elkezdtünk gondolkodni a zenés változatán.

FE: Csak megtetszett, vagy azonnal bele is szeretett?

MG: A beleszeretés nagyon ritka. Sokszor csak megérzem a lehetőségeket, az értékeit, a játszhatóságát, hogy jól kiosztható - ezek nagyon fontos szempontok. Shaw pedig olyan szerző, akivel általában szívesen foglalkoznék, aztán mindig megrettenek. Velem ez közel húsz éve így van. Mindig elolvasok egy adag Shaw-darabot, hogy csak kéne már csinálni belőle valamit... Sokszor éreztem, hogy kell vele foglalkozni, de valahogy mindig meghátráltam, vagy nagyon porosnak tűnt, vagy nem volt elég ambícióm... Ez meg beletalált. Kiderült, hogy van is egy operettváltozata, ami nagyon jó muzsika, Oscar Strauss írta, de úgy gondoltuk, nem lenne szerencsés, ha a Katona színészei operettet énekelnének, mert úgy tűnhet, gúnyolódunk a műfajon. Aztán kiderült az is, hogy az operett librettója jóval gyengébb, mint az eredeti mű. Akkor határoztuk el, hogy balkáni zenét íratunk hozzá. Monori Andrással már dolgoztam, ismertem őt. A verseket Várady Szabolcs írta, úgyhogy tulajdonképpen egy új színdarab született.

FE: Az egyhetes netnaplója idején még csak a próbafolyamat elején jártak. Az írásaiból kétkedést és bizonytalanságot olvastam. Azóta megnyugodott valamelyest?

MG: A kételyek nem csökkennek, hanem nőnek a vége felé... Aztán eljön a pillanat, amikor nyilvánvalóvá válik, hogy úgy kell lennie, ahogy van. De még mindig vannak megoldatlanságok. Úgy képzeltem például, hogy a zenekar állandóan változtatja majd a helyét, de ezt nem lehet megcsinálni. Ráadásul a zenészek sem mindig érnek rá, így már kettő helyett is van beugró. Nálam meg valahogy nem mindegy: nem csak az számít, hogy a hangszer és a zene ugyanaz. Én úgy tervezek egy előadást, hogy az utolsó szögnek is olyannak kell lenni, amilyennek látni szeretném. Rengeteg dolgom lesz még most az utolsó két hétben, hogy a végső formáját elnyerje az előadás. Van, amit többedszerre találok ki máshogy, mert tudom, hogy úgy nem lehet, ahogy eredetileg szerettem volna. Emögött persze anyagi természetű dolgok állnak. Például nem tarthatom itt a zenekart az egész próbafolyamat alatt, mert nagyon drága lenne. Nehéz ez egy olyan színházban, amelyik ehhez nem szokott hozzá. Ez egy másik műfaj.

FE: De A talizmán is ilyesmi volt!

MG: Ott sokkal egyszerűbb volt a helyzet, mert egyrészt maga a zeneszerző ült a zongora mögött, másrészt csak két zenészt kellett egyeztetni. Most meg ötöt. A balkáni zenéhez kell ennyi, különben nem szólal meg.

FE: Mennyire lesz realista a játékmód? A karakterekbe beleférne egy elemelt, szinte bábszerű stílus is.

MG: Nem gondolom, hogy teljesen reálisan kell játszani, nem lesz mindig olyan érzésünk, hogy négy fal között vagyunk. Viszont szeretném, ha hús-vér emberek mozognának a színpadon, mert maga a történet nagyon átélhető és emberi. Semmiképp sem szeretném, hogy kitalációnak vagy paródiának tűnjön. Ezzel együtt azonban mégsem lesz teljesen realista, főleg a látványvilágot illetően. Látunk majd egy kis bolgár hálószobát, ami terveim szerint mozogni fog, úgy, mintha egy kis ékszerdobozt látnánk egy elég nagy üres térben.

FE: Azon túl, hogy jól játszható, jól kiosztható, mi fogta meg ennyire ebben a darabban? Miért érzi, hogy ennyi, szinte megoldhatatlannak látszó probléma ellenére mégiscsak van vele dolga, ráadásul éppen most?

MG: Egyrészt érdekel a története. A történet a bolgár-szerb határon játszódik, ahol háború dúl, és úgy gondoltam, hogy ennek ma egészen más jelentése van Magyarországon, mint régen lehetett. Ez ma nem egy mesebeli közeg, hanem egy igazi, számunkra is közeli dolog. Másrészt pedig egy olyan illúzióvesztésről szól, ami minden ember sajátja. Mindenki átmegy azokon a tapasztalásokon, amiken a főbb szereplők. Elképzelték valamilyennek az életüket, valamiben nagyon hittek, de az élet átírta az egészet, és kiderült, hogy nincs minden úgy, ahogy megálmodták. Fontos darabról van szó. És közben egy jó vígjáték, nemes anyag. Jó vele dolgozni.

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Vizuál

A metronóm kérlelhetetlensége – megnéztük az Ennio Morricone-filmet

Egy monumentális életműhöz monumentális portré illik: Giuseppe Tornatore dokumentumfilmje a maga két és fél órájával töményen, sűrítve mutatja meg, miért is lehet kizárólag szuperlatívuszokban beszélni Ennio Morriconéról.
Tánc

Eltáncolt fájdalom – Frida Kahlóról készít előadást Duda Éva

Eleonora Accalai főszereplésével mutat be Frida Kahlo életéről és művészetéről szóló előadást a Duda Éva Társulat. A FRIDA, az élet múzsája című, látványszínházi produkció bemutatóját december 7-én tartják a Nemzeti Táncszínházban.
Színház

Szakítópróba három hangra – Őze Áron rendezésében jön a Válásguru a Rózsavölgyi Szalonban

A francia Tristan Petitgirard által jegyzett darabot december 15-én mutatja be a Rózsavölgyi Szalon. Őze Áron rendezésében színpadra lép Ullmann Mónika, Brasch Bence és Józan László.
Plusz

Polgári engedetlenségbe kezdtek a Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakgimnázium tanárai is

„Felháborít az a megalázás, elhallgattatás és megfélemlítés, amit azoktól a politikai vezetőktől kell elviselnem, akik helyettem, felettem, nélkülem döntenek” – jelentették ki a gimnázium oktatói, akik úgy fogalmaztak, diákjaik iránt érzett szeretetük miatt álltak bele ebbe a küzdelembe.
Vizuál

A magyar származású festő, akinek a képe a francia elnök dolgozószobájában lóg – Kamaratárlat nyílt Hantai Simon munkáiból

A Hantai, Klee és más absztrakciók című kiállítás a világhírű, magyar származású festő munkái mellett az őt inspiráló alkotók műveit is bemutatja a Szépművészeti Múzeum.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Színház pille tamás

Színpadra állítják a Meseország mindenkié című mesekönyvet

A 2020-ban megjelent könyv színpadi feldolgozását 2023 márciusában mutatja be Bécsben a SVUNG – Bécsi Magyar Színház, számolt be róla a Színház Online.
Színház ajánló

A gyáva – A kábítószer-függőségről láthatunk előadást a Csokonaiban

Hátborzongatóan őszinte hangvételben mutatja be egy fiatal kábítószerfüggő fiú gondolatait a Nézőművészeti Kft. és a Manna Kulturális Egyesület közös, díjat nyert előadása, A gyáva. A Scherer Péter rendezte produkciót december 14-én láthatja a közönség a XV. kerületi Csokonai Művelődési Házban.
Színház ajánló

Újramesélt Találkozás – Fullajtár Andreával a főszerepben érkezik Nádas darabja az eSzínházra

December 8-ától láthatjuk az eSzínház felületén a Katona új előadását, amely Nádas Péter és Vidovszky László Találkozás című darabjából született. A készítők a film nyelvén mutatják be az ötvenes évek diktatúrájában játszódó történetet, amelyben a zene és a dráma elválaszthatatlan egységet alkot.
Színház ajánló

Bosch világát idézi a Vígszínház új bemutatója – jön a Szeget szeggel Rudolf Péter rendezésében

Shakespeare utolsó, cseppet sem felhőtlen vígjátékát tűzi műsorra a Vígszínház Rudolf Péter rendezésében. A főbb szerepekben Kőszegi Ákos, Stohl András, Seress Zoltán, Balázsovits Edit, Wunderlich József és Márkus Luca lép színpadra.
Színház hír

Színház háború idején – ukrán drámaírók művei az Átrium színpadán

A háború alatt született ukrán színdarabokból rendeznek felolvasószínházi eseményt december 15-én az Átriumban. A projekttel a szervezők szeretnék kifejezni szolidaritásunkat Ukrajnával, az ukrajnai emberekkel és az ukrán színházi alkotókkal.