Színház

Bánk bán kimegy a doberdói harctérre

2012.07.09. 08:48
Ajánlom
Bocsárdi László és a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház nem szokott elkapkodva darabokhoz nyúlni. A Bánk bánt színpadra vinni nem egy a repertoárt bővítő akciók közül – amiként a Bánk bán nem egy a mindig játszandó klasszikusok közül sem.

Katona József közel kétszáz éves darabja egyszerre kihívás, ünnep és mélységes frusztráció. Tonnás súlyokként vonszolja a magyar irodalomtörténetet, kultúrtörténetet, politikatörténetet, miközben önmagában magyarság-teszt, hazafiság-mérce és még sok egyéb. Kolonc, hogy az opera miatt is mindenki ismerni véli a művet, és a focihoz hasonlatosan, ha már látta, utána nagyon ért hozzá, és előre tudja, milyennek is kellett volna lennie annak, amit éppen látott. (Kivéve persze a középiskolásokat, akiknek feltehetően az adott Bánk bán lesz az egyetlen viszonyítási pont, ami szintén életveszélyes.) Nem szokták tehát jó ok nélkül elővenni - legalábbis magukra adó társulatok nem.

Bocsárdi László és a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház nem szokott elkapkodva darabokhoz nyúlni. Évek óta magas minőségű, Románia-szerte és külföldön is elismert együttes játszik Sepsiszentgyörgyön. Igazgató-rendezőjük idén UNITER-díjas, s rendezései közül több készült Budapesten is. A minőség és a megfontoltság mellett a harmadik komponenst szinte szükségtelen említeni: mi "anyaországiakként" is éppen eleget ütközünk, vagy éppen kevernek kéretlenül konfliktusba saját identitásunkkal. Erdélyben mindennek még nagyobb a jelentősége, dörgő közhelyek, öblögető szólamok nélkül is. Az ottlakóknak naponta kell saját életükben mindezt mérlegelni, nyelvi-kulturális közegük kettőssége között ingázni. Nyitottabban bár, de saját hagyományaikat - mely nem szükségképpen néptánc, hanem például családtörténet - sem feladva.

A sepsiszentgyörgyi Bánknak sok tehertétele és sok titka van tehát. Külön érdekesség még, hogy Bocsárdi László másodszor rugaszkodik neki. Tizenkét évvel ezelőtt Zsámbékon, a templomrom tövében többek közt román színészek közreműködésével is már megrendezte. Gertrudist Maia Morgenstern, a kortárs színjátszás egyik legnagyobb alakja alakította: óhatatlanul róla szólt minden. Idegensége valódi idegenség volt, tört magyarja nem erőlködés, hanem igazán tört magyar beszéd. A személyes viszonyok, a karakterek súlya, az idegenség magánya és a nőiesség vonzása volt a játék szervező központja.

Most másról van szó, s ez az újragondolás teszi még komolyabbá a kísérletet. Nemcsak interjúkból, beszélgetésekből, hanem konkrétan, becsületes nyíltságú műfajmegjelölés alapján a színlapról tudni, hogy ez a változat valóban kísérlet. A darab alcímében a társulat jelöli: "színpadi tanulmány Katona József drámája nyomán". És tényleg: sokfelé lehet még haladni ebből a nagyszabású, képi-hangi világának komponáltságából, szövegmondásának mintegy akusztikus matériát létrehozó mivoltából. Sokszor gondolunk az elhíresült címre: "magánbűnök - közerkölcsök". Ez fordítódik át ebben a teret teljesen bejátszó előadásban, ahol láthatóan mindenki része a „köznek", a főszereplők viszont kinagyítódnak, magányuk a fekete-fehér árnyékképekkel, a világítás fókuszálásával még nyilvánvalóbbá válik. Staffázs nélküli kamaradráma zajlik a végtelenített térben (Bartha József munkája). Az első felvonás filmvászon előtt  pereg, a második egy néhány fokból álló lépcsősoron - valamint a nézőtér különböző pontjain, ahol egy torony is áll, amolyan magasles, ahol Könczei Árpád zenéjét Fazakas Albert cimbalmozza, hideglelősen érvényesen, a zenével újabb drámai teret nyitva meg.

Az eredeti szöveget használják, ez üdítő a mostani átírások idején, s hogy követhető, az Czegő Csongor gondosan ollózó dramaturgiai munkájának is köszönhető. Erős mondatok maradnak bent, s hívják fel magukra a figyelmet - s a néhány "slágerszöveg" elmaradása inkább csak jót tesz. Ebbe a már-már abszurdan éleslátó és költői Katona József-i szöveg-korpuszba gond nélkül simul bele akár Ady, akár József Attila, az Altatótól kezdve az "azám - hazám" rímjátékáig.

Bánk bán és a békétlenek. Mély, megrendült, naivitásig tiszta és monomániás gondolkodás az egyik oldalon - s a hőzöngéstől a valódi sérelmekig húzódó regiszterek a másikon. A tisztázhatatlanság zajong. Ez, az egyik fő konfliktus itt redukción megy át. A békétlenek burleszkig vitt tipródása eltűnik (eleve bizarr már a kezdetektől, hogy Katona magyar lázadozói többségükben spanyolok). Gyakorlatilag Petur itt maga van. Szakács László erős kisugárzású, "sűrű" színész, egy évvel ezelőtti Shylockjának hatalmas energiája és sértettsége kopírozódik erre az alakra: most inkább jól szabott öltönyt viselő üzletember, aki a nyilvánosságnak is folytonosan üzen, sérelmei összekeverednek érzelemből és érdekből, generációs különbségekből és haszonvesztésből is. A nyilvánosság és a belső szféra nehéz egyeztetése, a külvilágnak szánt ikonikus képek Petur és Gertrudis alakjában ruhákkal is, színpadképileg pedig négy mikrofonnal is megerősíttetnek. Időnként a "direktben ütős" szövegek kihangosulnak, a mondanivaló egyszerre lesz érzelmileg és a publicitást is keresően fontos. Gertrudis nagyhatalmú kemény üzletasszony. Szigorú és vannak elvei, de ezek - ahogy talán az előadás mostani egésze ezt az állapotot közvetíti - különböznek más hátterű emberek másféle elveitől. Gajzágó Zsuzsa érdessége maximálisan következetes.

A kisvárdai színházi fesztivál három díját is elnyerte az előadás. Ebből kettő színészi díj. Nagyon megérdemelten. Pálffy Tibor Biberachja földre rántó, több nyelven hablatyoló arcátlan cselszövő. Már nem ügyel a látszatra sem: lop, amit lát. Ő is csonkolt szöveggel, szituációkkal áll előttünk, de a színészi jelenlét és a talányos ruha (piszkos a nadrágja vagy különleges mintázatú - nehéz távolabbról eldönteni) erős kisugárzású. Hasonlóképpen a címszereplő, Mátray László alakítása átragyog az értékválság szülte káoszon. Látszólag alig van játszanivalója: döbbenetből, tekintetből, fájdalomból, van összeszőve. Igazi hit, elemezni képtelen primér érzelmek tartják össze a figurát. Amikor Gertrudis előveszi a Szentkoronát - megint terhelt szimbólum - a maga tárgyi valóságában, ehhez lesz Bánknak tragikusan köze. Saját véres ingével tisztogatja Gertrudis ráfreccsent vérétől.

A lemetszésekhez visszatérve: Ottó figurája az idősödő főpapé, s egy testi hiba "odaajándékozása" révén egyértelműen  szánandó figura lesz, mintegy Melinda szemszögéből láttatva őt. (Pál-Ferenczi Gyöngyi és Kolcsár József finom és visszafogott alakításai ezek.)

Jelenlegi változatában a legradikálisabb vágás Endre király hazaérkezésének elmaradása. Ez nyilván nem az eredeti terv, hiszen a színlapon még ott a neve, s érdekes kettőzéssel a Tiborcot játszó Nemes Levente alakította volna. Talán később, a további érlelés adja meg ezt a választ. Egyelőre pontosan nem tudni, ki is Tiborc. Mindenesetre fényképezi a dús büféasztalt, és műanyag székre telepedve közvetlenül beszélget Bánkkal.

Keretes az előadás. A "Ha kimegyek a doberdói harctérre" kezdetű katonanótát dünnyögi a kezdéskor egy szép öreg férfi egy közeli felvételen, a filmvászonról (Nemes Levente arcéle), s Bánk őrületében is ezt énekli, mikor az első világháborús dokumentumfilm-képek peregnek, s az árkosi fúvószenekar fújja ugyanezt a nótát döbbenetes fináléként. Ad töprengenivalót ez a konkrét történelmi idősík. Mi vezetett ide? Saját hazafiságunk mikor, hol kapott végletes sebet? A 13. századtól hogyan vezet a 21. századi helyzetekhez út? Miért hangsúlyos ez a dal, ez a csatamező? A hangulat, ez a megrázó kép egyelőre felülírja az értelmezési kísérletek szakmai aprómunkáját, és egy kiváló előadás élményével és kíváncsian a továbbiakra enged tovább.

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

Meghalt Andy Vajna

A filmipari kormánybiztos hosszú betegség után hunyt el.
Zenés színház

Sonya Yoncheva: „Mernünk kell élni a lehetőségekkel”

Mimì, Violetta, Tosca vagy Médeia – az operairodalom legjelentősebb női szerepeit énekli a világ legnagyobb színpadain, osztatlan sikerrel. Az Opera idei tematikus évadához kapcsolódó Olasz Estély sztárvendége a Maria Callas utódjaként is emlegetett bolgár szoprán, Sonya Yoncheva.
Klasszikus

Ez a nagybőgő elfér egy kézitáskában

A nagybőgősnek soha nem könnyű dolog az utazás, ezen segít a TravelBass nevű olasz cég. Persze egy kis trükk van a dologban.
Plusz

Megépítették a hangszereket, amiket Bosch a Gyönyörök kertjén ábrázolt

És kiderült, hogy pokolian szólnak. Nem véletlenül, hiszen az 1500 táján készült triptichon Pokol szárnyán találhatóak.
Zenés színház

Signor Crescendo

Százötven éve hunyt el Gioachino Rossini. Ebből az alkalomból felavatták a zeneszerző mellszobrát a korszerűsítés alatt és állványok mögött álló Operaházban, ahol a dalszínház énekesei kedvenc áriáik előadásával tisztelegtek az olasz mester előtt.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Színház díj

Radnóti Zsuzsa kortárs magyar dráma-díjat alapított

A Kossuth-díjas dramaturg – Örkény István özvegye, életművének gondozója – kortárs magyar dráma-díjat alapított, amelynek első átadóünnepsége a Rózsavölgyi Szalonban lesz február végén.
Színház ajánló

Pepita Oroszlán és a FÉM

A FÉM elsősorban színházi közösség, de maga a kulturális tér ennél sokkal többre hivatott. Ameddig kitart lelkesedésünk, minden alkalmat megragadunk arra, hogy nem csak a dráma, hanem szinte valamennyi művészeti ág otthonra leljen nálunk.
Színház kritika

Liliom mint intellektuális művész – ifj. Vidnyánszky Attila rendezése a Vígben

A Vígszínház hatalmas színpadát is szinte szétfeszítő, óriási díszletben mutatták be Molnár Ferenc emblematikus darabját, a Liliomot. A kisemberek szinte elvesznek a térben, de tragédiájuk elemi erővel tör át a rivaldán.
Színház józsef attila színház

Így ünnepelték Láng József színművész 85. születésnapját

A József Attila Színház a Feketeszárú cseresznye január 10-i előadásán ünnepelte mindenki Dodi bácsiját.
Színház ajánló

Suttogók a FÉMben

A FÉM több lábon áll, hiszen a színház mellett a zene, a képzőművészet szinte ugyanolyan hangsúllyal szerepel a kulturális tér kihasználásában. Ám a legfontosabb, maga a színház is két részre tagolódik: egyrészt a FÉM saját, repertoár előadásaira, s az igencsak színes felhozatalt képviselő vendégelőadások produkcióira.