Színház

Bánk bán: Szúnyogok és szőnyeg nélkül

2012.06.12. 07:15
Ajánlom
Egyik szemünk nevet, hiszen Katona József drámájához unortodox módon közelítve végre transzparenssé válhatna, hányféle "tündéri lánc" van e bonyolult viszonyrendszerben, a másik azonban sír, mert nem kapunk nagyszabású víziót.

Van három dráma - Katona József: Bánk bán, Madách Imre: Az ember tragédiája, Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde -, amire valaha valaki ráragasztotta a "nemzeti klasszikus" címkét, s ezzel jórészt vélt, mint valós elvárásokat támasztott a mindenkori színrevivők elé. Legelső esztétikai igényként a szépséget és az írói szándékhoz való hűséget követelik hangos szóval a puristák, a többnyire olyanok, akik még ha olvasták is e műveket, a költői erő melletti eszmei-filozófiai mondanivalóból keveset bírnának értelmezni, de a magyar és világirodalmi kontextusba helyezéssel nehézségeik akadnának, a színház társadalmi, valóságra reflektáló funkcióját pedig nem is ismerik el. Ilyen alkotók - persze, hasonszőrű nézőik kívánalmaival tökéletes összhangban - természetesen nem a mának szóló kérdések felvetésével foglalatoskodnak. Nos, nekik egyáltalán nem ajánlom, hogy megnézzék a Kecskeméti Katona József Színház Ruszt József Kamaraszínházában a Bánk bánt.

Mert ők Szabó Borbála szövegét nagy valószínűséggel blaszfémiának fogják tartani. (Pedig ha tudnák, hogy Illyés Gyula is beavatkozott Katona eredetijébe...) Szó se róla, kell némi idő, míg a fülünk rááll a mai élő állapot szerinti magyar nyelvre fordított szövegre, hiszen talán még a fentebb említett félműveltek is tudnak idézni egy-két sort - valamelyik művéltségi vetélkedőnek köszönhetően -, de ez az alapállás mindenképp segítené azt, hogy a történetet, a konfliktusokat pontosabban értelmezhessük. (És akkor még a kötelezőkkel kínlódó középiskolásokról nem is volt szó.)

Nem vagyok teljesen bizonyos abban, hogy a "szépet" és/vagy "nemzetit" követelők észreveszik, hogy az előadást a dráma végével kezdi Bagó Bertalan rendező. Katona ötödik szakaszát - a halott királyné teteme fölötti gyászt - dél-amerikai szappanoperák módjára túljátszatja, a színészekkel hangsúlyozottan megjelenítteti a dohszagú pátoszt. Ehhez passzolóan a ruhák kvázi-korhűek, a férfiakon magyarosan hosszú a haj, pödrődnek a bajszok, minden megvan, ami elő van irányozva. A fekete háttér előtt, rendkívül szűk játéksávban előadott végeredmény egy hozzáállás (és nem a dráma) paródiája. A fekete panelek lebontása mögül elénk kerülő, kétszintes, négyosztatú, szélesre szabdalt szalagokkal lezárt díszletelemeket alig tartalmazó - dézsa, trón, dívány, asztal, körötte szék és pad - fehér térben visszatér az eredeti időrend, szereplőink visszafiatalodnak, a nemzetféltők szmokingban, súlyos aranyláncokkal (díszlet és jelmez: Vereckei Rita) a kocsmafilozófia színvonalán békétlenkednek. A rendezői pofátlanság előbbi netovábbja azonban nem folytatódik.

Fontos súlyt kap a magánéleti szál, de széttartóak a figurák. Ezen a nyelven érthető, mik a láthatatlan - régebben: tündéri - láncok, ugyanakkor Melinda (Zeck Juli) kezdeti viselkedése, ami ha nem is frivol, de mindenképp azt mutatja, nőiségének és az ebben rejlő erőnek teljes tudatában van, ebbe a puzzle-ba nehezen illeszthető későbbi őrülete. Bánk (Fazakas Géza) tiszta tekintetű, de rettenetesen naiv katonaember, valahonnan a végekről érkező, aki nem dühből felhorgadó, mint inkább hosszan ébredező, a magánéletet tekintve is téblábolón helyzetfelismerő férj, illetve közéletbe véletlenül betévedt, az államférfiúságban magát kényelmetlenül érző férfi. Gertrudis (Danyi Judit) indítékait magyarázza a tiszta pragmatizmus, és az is nyilvánvaló, a középkorú s annál idősebb magyar férfiak - hangsúly minden szón - önérzete nem tűri, hogy egy fiatal külföldi nő döntéseit elismerjék, hogy maguk fölöttinek elfogadják, következésképp szüksége van egy ismerősre, egy rokonra, akivel ha más nem is, de a vérségi kötelék összetartja. Ottó (Orth Péter) kisfiú, a cinikus kívülálló, a nagystílűséget sikerrel elhitető, valójában piti látszatmachinátor Biberach (Szemenyei János) bábja. Még egy társadalom peremére keveredett pitiáner stiklist, azaz Tiborcot (Kiss Jenő) is képesek elviselni a felsőbb körökben, ha betéved, mert itt minden pártban véd- és dacszövetség van, ellentéteiket a közös ellenség miatt időlegesen félreteszik, így (is) fonják össze a politika és a privát szféra szálait. A békétlenek alkoholista tablója csodálatos példája a hangos melldöngetésnek s az üresen kongó szóvirágoknak, a megvezethető bólogatóknak, az akcentus, az artikulációs hiba, a rájuk kövült dagály súlytalanná teszi őket, pedig színfalakon kívüli, való életbeli megfelelőik arctalan masszája távol áll a komolyan vehetetlen veszélytelentől.

Karcos lemezről szól a nemzeti opera nyitányként és zárásként is. (Nem az ős-, hanem a slágeresebbik változat.) Az az ember érzése, hogy a tagadás szellemének gesztusával induló előadás megretten a felismert analógiáktól, az ív hirtelen megszakad. Tudjuk, sajgó sebét felejti Bánk. Talán azért, mert nem túl mély.

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Dolhai Attila: „Egészséges versengés van bennünk”

Hagyomány és újítás jegyében rendezik meg hatodik alkalommal a nagy sikerű Palotakoncerteket a budai Vár gyönyörű díszletében. Bemutatjuk a húsz szólistát: elsőként az Operettszínház jól ismert és szeretett bonvivánját, Dolhai Attilát kérdeztük.
Könyv

Depressziós? Olvasson krimit!

Természetesen senkit nem arra buzdítunk, hogy a szakember segítsége vagy esetleg a gyógyszeres kezelés helyett essen neki az Agatha Christie-összesnek, mert mire a végére ér, kutya baj. Annyit azonban kutatások nélkül is állíthatunk, hogy egy jó könyv fel tudja dobni az ember napját.
Klasszikus

Mozart zenéje enyhíti az epilepszia tüneteit

Egy friss kutatás szerint öt perc Mozart-muzsika is hozzájárulhat a betegek jobb közérzetéhez. Mindez azért is fontos, mert nem mindenkinek segítenek a drága gyógyszerek.
Vizuál

Már biztos: mozifilm lesz a Downton Abbey-ből

Hosszú találgatás után most megerősítették, hogy filmváltozat készül az angol sorozatból. A hírek szerint az eredeti szereplőgárda tagjai is visszatérnek.
Zenés színház

Frankó Tünde: „Kedves pikantériát ad...”

Egy művésznek az a legfontosabb, hogy a törekvéseiben a színháza partner legyen - állítja Frankó Tünde. A Palotakoncertek fellépőit bemutató sorozatunkban a népszerű primadonna válaszolt kérdéseinkre.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Színház hírek

Ők a Színikritikusok díja várományosai

A Színházi Kritikusok Céhe 39. alkalommal adja át az előző évad legkiemelkedőbb színházi teljesítményeinek járó elismerést szeptemberben.
Színház magyar színház

Az Operettszínház és a Magyar Színház vezetésére írtak ki pályázatot

A kiírások szerint mindkét pályázat nyertese 2019. február 1-jétől öt évig töltheti be a vezetői pozíciót.
Színház etikett

Focimeccset néztek telefonon egy színdarab közben – a színészek felháborodtak

A két angol hölgyet nem akadályozták a színpadon zajló események abban, hogy megtudják, ki nyerte a büntetőpárbajt. A színészek a Twitteren fakadtak ki a bunkó nézők miatt.
Színház szavazás

Döntsön a Kaszás Attila-díj sorsáról!

Az idei jelöltek: Farkas Ignác, Nagy Csongor Zsolt és Varga Klári. A közönség augusztus 24-én éjfélig szavazhat a három színművészre.
Színház fesztivál

Csak érzed, hogy jó, és itt a helyed – Megérkezett az idei Katlan-himnusz

Immár tizenegyedik alkalommal rúghatjuk le a cipőnket és adhatjuk át magunkat a változatos, emberarcú és nyitott Ördögkatlan Fesztiválnak július 31. és augusztus 4. között.