A Nobel-díjas Samuel Beckettnek a Godot-ra várva című színmű hozta meg a világhírt annak ellenére, hogy az első bemutatói (Párizsban, Londonban és New Yorkban) vegyes fogadtatásban részesültek. Ez mégis termékenynek bizonyult, hiszen később Beckett számos színművet, hang- és tévéjátékot jegyzett, amelyeket gyakran ő is rendezett.
A játszma vége az ötvenes-hatvanas években született franciául, mert Beckett úgy vélte, hogy a francia nyelv használata mélyebb, alaposabb gondolkodásra ösztönzi, amely révén kifejezésmódja is sallangmentesebbé válik. A drámát 1957. április 1-jén mutatták be Londonban – a szerző maga fordította le angolra –, és még ugyanebben a hónapban a párizsi premierre is sor került, azonos szereposztásban.
Beckettet játszani színésztréning. A tér és az eszközök adottak. A szerzői instrukciók látszólag kevés teret hagynak, de a lehetőségek száma éppen ezért végtelen. Beckett a levegővételeket is beírta, de a jellegét nem határozta meg. A folyamatosan ismétlődő, elsőre értelmetlennek tűnő párbeszéd Zsótér olvasatában inkább hiperrealista, mint abszurd
– nyilatkozta Major Erik a szombathelyi előadás kapcsán.
A dráma dialógusai olyan erőteljes víziókat idéznek, amelyek nemcsak hogy a múlt századi irodalom csúcsteljesítményei, de borzongatóan rímelnek mindennapjaink megalkuvásaira is. Éppen ezért a „semmi ágán” egyensúlyozó antihősöket látva előbb-utóbb kénytelen vagyunk feltenni magunknak a legelemibb kérdést: van-e élet a halál előtt?
A Weöres Sándor Színház előadása idén májusban debütált Nagy-Bakonyi Boglárka, Major Erik – akit a Szkéné közönsége a Woyzeckből is ismerhet – Szerémi Zoltán és Németh Judit szereplésével.
A rendező, Zsótér Sándor jól összeszokott csapattal érkezett a színházhoz, ám a szerepkörök határai ezúttal elhalványodtak: Beckett drámájának fordításán Ungár Júlia dramaturg és a látványvilágért felelő Ambrus Mária egyaránt dolgozott.
Az előadás további különlegessége, hogy a környezettudatosság jegyében készült díszlet markánsan eltávolodik a korábbi darabértelmezésektől: a szereplők itt nem egy világvégi, szürke bunkerben találják magukat.
„Ambrus Mária narancssárga, majdnem napfényben úszó színpadképet teremtett a műanyag építkezési járófelületekből, amelyek körbeveszik az egész teret, a mennyezetet, az oldalfalakat, a padlót borítják. (…)
Fényűző életterek az egymástól elszakított, de örökké összetartozó két öregnek. Elpusztul a világ? Sok a halál? Szolgalélekkel engedelmeskedünk a képességtelen zsarnoknak? Na és? Ha ilyen, akkor nem szomorkodhatunk.
– írta Józsa Ágnes a Criticai Lapokban.
Az előadás utoljára Szkéné Színházban látható.
Samuel Beckett: A játszma vége
Helyszín: Szkéné Színház
Időpont: 2021. október 12. 18:00 és 21:00
Online jegyvásárlás a Szkéné weboldalán.
Fejléckép: A játszma vége előadásfotó (forrás: Szkéné Színház)