Színház

Belső utazások

2010.02.02. 14:48
Ajánlom
Létay Dóra saját írásaiból összeállított Szmájli című előadása február 7-től a Budapesti Kamaraszínház Shure Stúdiójában látható. A színésznővel és a rendezőjével, alkotótársával, Szanitter Dáviddal ültünk le beszélgetni.

- Amikor Dóri megkért, hogy rendezd meg neki az előadást, teljesen egyértelmű volt, hogy elvállalod?

Szanitter Dávid: Régóta érdekel a színház másik oldala is, már főiskolás koromban is volt bennem egy igény, hogy ne csak a színészettel foglalkozzam. Három évvel ezelőtt adódott egy hasonló helyzet, rendeztem egy egyszemélyes darabot, bár, ezt nem is rendezésnek hívom, inkább koordinálásnak, vagy félig külső segítségnek. Tudtam, hogy Dóri nagyon jól ír. Az, hogy ezek az írások nem jók, vagy Dóri olyan irányban gondolkodik, ami nekem nem tetszik, vagy nem értek egyet, az föl sem merült bennem. Látatlanban igent mondtam, biztos voltam benne, hogy olyan anyagon fogunk dolgozni, ami színvonalas, átgondolt és színházilag jól kezelhető. Volt a kezünkben egy csomó írás, amiket elkezdtünk egymás után rakosgatni. Rengeteg ötletünk volt, mindent százféleképpen átbeszéltünk, hiszen nem egy drámai szövegről volt szó, hanem nekünk kellett kitalálni az anyag dramaturgiáját.

- Mindenben egyetértettetek?

SzD: Nem voltak nagy nézetkülönbségek, de persze nem bólogattunk folyamatosan egymásnak. Elsősorban azt szerettem volna, ha Dóri azt csinálná, amit szeretne, legyen az egész olyan, mint amilyen ő maga. De ha valamiről úgy éreztem, hogy máshogy jobb lenne, azt megmondtam. És ő ezt el is várta tőlem.

- Egyáltalán nem gondoltatok arra, hogy mégiscsak dramatizálni kellene ezt az anyagot?

Létay Dóra: Nem tett volna jót az írásoknak, ha mindenáron írtunk volna belőlük egy monodrámát, aminek van konkrét helyszíne, ideje, cselekménye, szereplője, viszonyai... Egész egyszerűen szerettem volna csinálni valamit az írásaimból, ehhez Dávid csatlakozott. És bíztunk egymásban. Mielőtt elkezdtünk próbálni, egy hónapig zenéket hallgattunk, beszélgettünk, képeket néztünk, olvasgattuk a szövegeket. És egyszer csak kiadta magát, hogy színpadilag melyik szöveg érdekes és jó. Bíztunk abban, hogy ha ezekhez a különböző emberi történetekhez, belső utazásokhoz hozzátesszük a színház eszközeit, a fényt, a hangot, a zenét, akkor ez átélhető lesz a nézők számára.

SzD: Ahogy pakolgattuk a szövegeket, kialakult a dolog érzelmi dramaturgiája, lett egy íve; gondolatilag és érzelmileg eljutottunk valahová. És nagyon reméljük, hogy aki ott ül, az megérzi ezt az ívet.

- Fontos volt szem előtt tartani, hogy ezek Dóri szövegei, és nagyjából az ő életéről szólnak, vagy ettől teljesen elvonatkoztattatok?

SzD: A kezdetektől az volt az egyetlen biztos pontunk, hogy ne úgy kezeljük az anyagot, mint egy naplót, egy intim szöveghalmazt.

LD: Az, hogy én írtam le, nem azt jelenti, hogy ez a saját életem lenne. Egyébként pedig, ha megszólítja az embereket, akkor teljesen mindegy, hogy ez kinek az élete. Volt már belőle két előadás, és az volt a legnagyobb élményem, hogy senki nem kérdezte meg, hogy ez vagy az tényleg így történt-e. Inkább elkezdték mesélni a saját édesanyjukhoz való viszonyukat, a saját nyaralásukat, a saját élményeiket, mert eszükbe jutott arról, amit én leírtam. Úgyhogy azt hiszem, az előadásnak sikerült túllépnie a magánügyön.

SzD: Sok apró érzelmi bomba van benne, és mindenki más momentumot érez magáénak. Ha minden néző csak három, négy, öt dolgot elvisz magával, az már nekünk nagyon jó.

- Voltak olyan nézői vélemények, hogy nagyon "csajos" az anyag...

SzD: Nekem semmi bajom nem volt vele, egy pillanatig sem álltam értetlenül a mondatok előtt. A férfi és a női lélek mindenkiben benne van. És egyáltalán nem baj, ha egy férfilélek kap egy nőiesebb színpadi megszólalást. Talán egy másfajta rálátást is szerezhet a másik oldalra...

- A Tháliában volt a bemutató, hogy került most mégis a Shure-ba?

LD: A Tháliában bepróbálhattuk, de a bemutató utánra már nem szólt az együttműködés. Viszont mindenképp szerettem volna tovább játszani, és azonnal a Budapesti Kamaraszínház ugrott be. Ott voltam gyakorlaton, nagyon jó volt a társulat. Nekem ott indult el a színház, ott tanultam meg az alapokat: hogyan kell bejönni a színpadra, hogyan kell egy ruhában megállni, hogyan fessem magam... Az igazgató, Szűcs Miklós nagyon barátságosan fogadott. Megnézte a dvd-t, elolvasta szöveget, tetszett neki, technikailag is passzolt a térbe, úgyhogy azt mondta, mehet. És nagyon jó érzés, hogy a műszak is emlékszik rám. Olyan, mintha nem telt volna el tizennyolc év. Persze, eltelt, és mindenki változott, de mégis, visszacsöppentem arra a helyre, ahonnan indultam, és aminek nagyon sokat köszönhetek.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Zenés színház

Elhunyt Vadász Zsolt, az Operettszínház művésze

A Budapesti Operettszínház egyik legfoglalkoztatottabb művészét 51 éves korában érte a halál június 21-én, adta hírül a Szinház Online.
Vizuál

Öt Donald Sutherland-film, amit látni kell

Filozofikus sci-fi, háborús szatíra, feszült kémjátszma vagy éppen sokkoló erejű horrordráma: Donald Sutherland számtalan műfajban bizonyította rendkívüli tehetségét. Kedvenc filmjeinkkel emlékezünk a kanadai színészlegendára.
Zenés színház

„Brünnhilde szerepe olyan, mintha maratont futnánk” – villáminterjú Iréne Theorinnal

A kiváló svéd szoprán a Budapesti Wagner-napok rendszeresen visszatérő vendége, akit a magyar közönség különösen érzékeny, lelki finomságokra kihegyezett szerepformálása miatt zárt a szívébe. Iréne Theorin egy nappal színpadra lépése előtt válaszolt kérdéseinkre.
Vizuál

Wim Wenders-filmhetet tartanak az Art+ Cinemában

Június 28. és július 2. között a német rendező 1984 és 2000 közötti filmográfiájából öt alkotást lehet majd elcsípni mozivásznon szinkronnal, majd ezek után legfrissebb alkotását, immár felirattal.
Klasszikus

Ifjú versenygyőztesek hangversenye a Pesti Vigadóban

Június 25-én este a Szent István Filharmonikusok fiatal tehetségei mutatkozhatnak be a Pesti Vigadóban. Az eseményen való részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött. 

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Színház interjú

„Arról a pánikról szerettem volna beszélni, amit ma a felnövés jelent” – interjú Kovács D. Dániellel

Az [ESCAPE] – A Donkihóte-projekt című előadás július 5-én debütál a Városmajori Szabadtéri Színpadon, ősztől pedig az Örkény Színház repertoárján lesz látható. A színdarab rendezőjévelegyebek közt a világot jobbá tenni akaró hősökről és a videójátékok stigmatizáltságáról is beszélgettünk.
Színház hír

Bocsárdi László nyerte a legjobb rendező díját az Országos Színházi Találkozón

A kaposvári Csiky Gergely Színházban megrendezett seregszemlén mások mellett Zsigmond Emőke, Karácsony Gergely, if. Vidnyánszky Attila és Tokai Andrea is elismerést vehetett át.
Színház ajánló

Életútinterjúk alapján készül a MáSzínház női sorsokat bemutató előadása

A KÖT-EL-ÉK – „Okos lány, túlteszi magát rajta!” című produkcióban három generáció tesz fel magának kérdéseket identitással, hozott mintákkal, önazonossággal és szabadsággal kapcsolatban.
Színház ajánló

Mit áldozunk fel jól megszokott kényelmünkért? – beszélgetés a Csónak című előadás alkotóival

Presznyakov Oleg & Vlagyimir Csónak, avagy előttünk az özönvíz című kortárs drámája a modern társadalom látleletét is adja. Az előadás rendezőjével, Bocsárdi Lászlóval, valamint két szereplővel, a főszerepben látható László Csabával és a volt feleségét alakító Berekméri Katalinnal beszélgettünk.
Színház interjú

Tompagábor Kornél: „Végtelenül élvezem a színész szabadságát”

Tompa Gáborral, a Kvártélyház Szabadtéri Színház Kft. igazgatójával, aki Tompagábor Kornél néven rendez, többek között az idei kínálatról, a „tompagáborság” mibenlétéről, a nyári esték varázsáról, üveggolyókról, rendezői koncepcióról és a Kvártélyház titkairól beszélgettünk.