Pályája során Benedek Miklós összesen húsz évet töltött a Nemzeti Színházban, 1969-től tizennégy évet, 2003-tól pedig még hatot. Az interjúban ennek kapcsán elmondta, hogy sokat tanult a Nemzetiben, de az igazi terepe a Vígszínház lett volna, ahová hívta is Várkonyi Zoltán igazgató, de Benedek nem élt a lehetőséggel, pedig vendégként nagy sikerei voltak ott.
A Nemzeti Színház Schwajda György rendezte A vihar-előadásban Prosperót alakította, amely kapcsán felidézte: „A bemutató után az engem addig nagyon szerető kritikusok megírták, hogy Prospero borzasztó, nem is értik, hogy taníthatok a főiskolán, és hogy jön ahhoz Schwajda, hogy ezt megrendezze. Évekkel később találkoztam az egyik kritikussal – akivel addig jó barátságban voltunk, de onnantól kiírtam a noteszből –, aki elmondta, hogy megírta a kritikát, majd a főkritikus átíratta, mondván ezt a darabot nem lehet dicsérni. Ez így történt.
Az igazat mondom, én nem hazudtam soha.
Ha megkérdezik a véleményemet, akkor megmondom, hogy ne haragudj, ez nekem nem tetszik” – vallotta meg Benedek, aki arról is szólt, hogy a Nemzetiből Alföldi Róbert igazgatása idején kellett távoznia. Ennek kapcsán megjegyezte: „Erről mindig diplomatikusan beszéltem. Ha valakit megsértek, nem tudok aludni, és még akkor is, ha igazam van, felhívom, hogy beszéljük meg. Ő ezt soha nem tette meg.”
Benedek Miklós 1972-ben (Fotó/Forrás: Kádas Tibor / Fortepan)
A Nemzeti Színészei közé szeptemberben, Balázsovits Lajos helyére lépett, aki az osztálytársa volt. Mint elmesélte, jó barátok voltak, ám később pályájuk más irányba vitte őket. Később, miután leváltották a Játékszín éléről, Balázsovits felhívta Benedeket: „Elmesélte, hogy milyen beteg, kiderült, hogy ugyanaz a bajunk. Akkor nekem még nem volt ilyen erős a COPD-m. Onnantól kezdve csak gyógyszerekről, lélegeztetőgépekről, doktorokról beszélgettünk. Hullámzó kapcsolatunk volt.
Ő a negyedik az osztályunkból, aki meghalt. Nem mondom, hogy nem félek."
A Katona József Színházból húsz év társulati tagság után távozott. Mint mondta, azért, mert elmúlt, mint egy szerelem. „Az első hét év eufórikus hangulatban telt el. Miután Székely Gábor távozott, még egy darabig jó volt, aztán egyre csökkent a lelkesedésem. Évekig gondolkoztam rajta, mindig húztam, halasztottam. Mégis csak egy jó színház, hová menjek innen? Aztán eldöntöttem, hogy szabadúszó leszek. Szakmai nyugdíjba mentem.”
Benedek Miklós (Fotó/Forrás: Eöri Szabó Zsolt / Nemzeti Színház)
Benedek Miklós eddig közel százötven szerepet játszott el, emellett majdnem negyven darabot rendezett – idézi fel az interjú. Jelenleg az Orlai Produkció Hárman a padon című előadásában látható, valamint a Vígszínházban, ahol újra műsorra kerül a Játék a kastélyban, amiben lassan százhetvenedszer alakítja Turait, az írót. „Az kemény dió lesz. Ott van az asztalomon a példány. Minden nap simogatom, tanulom” – mondta a színművész, aki régebben nagyon sokat járt színházba, évi hetven-nyolcvan előadást nézett meg, ma viszont már nem jár. „Abbahagytam, mert olyan sok rosszat láttam – jegyezte meg. – Fölösleges meztelenséget, trágárságot. Már nem akarok dühöngeni. És amikor átírták Molnár Ferenc és Szép Ernő darabjait!
Inkább itthon, ebben az elefántcsonttoronyban élek, gondolkodom, olvasok.”
A teljes beszélgetés itt olvasható.
Szerző: Ozsda Erika, forrás: Nemzeti Színház
Fejléckép: Benedek Miklós a Hárman a padon című előadásban (forrás: Orlai Produkció)
hírlevél
