- Honnan jött a Janikában való részvételed ötlete? Megkerestek Gizi szerepével, vagy már korábban is volt arról szó, hogy elkészítitek az előadást?
- Ez egy szép, és voltaképpen igen romantikus történet, ugyanis Honti György, az előadás rendezője tizennégy éves korom óta barátom, egy gimnáziumba jártunk. Először tizenöt évvel ezelőtt vetődött fel, hogy csináljuk meg ezt a darabot, amiben én játszanám Janikát. Próbálkozott is Gyuri, de akkor úgy tűnt, ez a hajó elment. Most pedig egyszer csak Karinthy Márton úgy döntött, mégiscsak "felszállhatunk", így végül létrejöhetett az előadás.
- Érzed, hogy egy klasszikussá nemesedett vígjátékban szerepelsz?
- Amikor az ember elkezd próbálni egy szerepet, egyáltalán nem gondolkodik azon, hogy ez egy klasszikussá nemesedett vígjáték-e. Sokkal inkább annak a szerepnek az igazságai, vágyai, szenvedélyei, a kapcsolatrendszere izgatja, nem pedig az, hogy magának a vígjátéknak milyen múltja van. Ez a darab a háború előtti magyar vígjátékhagyomány egészen kiváló példája. Nem véletlenül született belőle az utóbbi évtizedekben számtalan előadás, és film is, Turay Ida főszereplésével, akinek eredetileg írta Békeffi István a művet. Ez egy isteni szerep, sok mindent el lehet benne játszani, és ez nagy öröm. De hogy a darab maga színház-, és irodalomtörténetileg mit jelent, az kizárólag próba előtt és után fogalmazódik meg.
- Milyen hasonlóságokat vagy különbségeket látsz az általad, és a korábban mások által megformált Janikák között?
- Ilyen összehasonlítgatás az én fejemben nincsen, nem is volna értelme, mert akkor ez egy rosszízű versengés volna, amiben az ember meg akarja mutatni, hogy valamiben más, vagy jobb, mint a többi színésznő. Én minden kolleginát nagyon tisztelek, aki ezt eljátszotta, illetve majd még el fogja az elkövetkezendőkben. Ez az én Gizim. A különbség annyi, hogy én én vagyok, ők pedig ők. A személyiségünkben rejlő különbségek azok, amik megkülönböztetnek minket, mint Giziket.
- A Színház-, és Filmművészeti Főiskoláról korábbi osztálytársaiddal, Moldvai Kiss Andreával és Mihályfi Balázzsal játszol együtt az előadásban. Hogyan éled meg az újbóli találkozást?
- Mi hárman a diploma után együtt szerződtünk Szolnokra, és együtt voltunk két évadon keresztül. Aztán szétváltak útjaink, de éppen Honti György Margit Kisasszonyában játszottam együtt Andreával, és Fazekas Istvánnal, aki itt a direktort alakítja. Tehát találkoztunk mi az elmúlt években, de ez mégiscsak egy különleges helyzet, amit nagyon élvezünk mindhárman.
- Most lépsz először a Karinthy Színház színpadára. Hogy tetszik itt, a „Kelenföldi Pampákon"?
- Gyerekkorom miatt engem nagyon sok minden fűz a kerülethez. A nagyszüleim Albertfalván éltek, és később én magam is laktam a Móricz Zsigmond körtérnél, így ez a környék nagyon kedves számomra. A Kelenföldi Pályaudvaron számtalanszor szálltam fel a nagyszüleimmel a velencefürdői vityilló felé induló vonatra. Itt én jól érzem magam, és mindig megrohannak a gyerekkori emlékeim, amikor felülök a 49-es villamosra a Vámház téren és elindulok ide. Nagyon örülök, hogy itt lehetek, és nagyon tiszteletre méltónak tartom Karinthy Mártonnak ezt a vállalkozását. Adja az ég, vagy a sors, hogy ez még sok-sok évtizedig így legyen.
Békeffi István: Janika - Karinthy Színház
Egy jó darabban minden kor megtalálja a maga igazságát. Ez így van Békeffy István Janika című színműve esetében is. A nézők mindig élvezik a színházi kulisszatitkokat, az átöltözés keltette bonyodalmakat, a férfi és nő örök párharcát. A Janika olyan, mint a csipke: ha túlságosan megterhelik, átszakad, míg ha nem veszik elég komolyan, gyűrött lesz.
Rendező: Honti György
Művészeti vezető: Karinthy Márton
Szereplők:
Polgár Gizi - Bíró Krisztina
Balla János - Mihályfi Balázs
Anya - Voith Ági
Apa - Bodrogi Gyula
Malvin, öltöztetőnő - Margitai Ági
Adorján, színigazgató - Fazekas István
Miss Betty Torday - Moldvai Kiss Andrea
Fenek Jenő - Rábavölgyi Tamás
Újságíró - Honti György
Díszlet: Húros Annamária
Szcenika: Ridzi Gábor
Rendező munkatársa: Dulay László
Produkciós asszisztens: Ridzi Gábor
Bemutató: 2012. december 14.