Színház

Bizánc: Félázsia végnapjai

2012.12.14. 07:00
Ajánlom
Hosszú idő után Herczeg Ferenc Bizánca ismét visszatért a színpadra – ám a diadalmenet még várat magára. Az előadásról Frauenhoffer György írt KRITIKÁt.

Herczeg Ferenc 1904-es darabja, a Bizánc ritka vendége a színházi repertoároknak. A Horthy-korszak alatt önmagát erősen kompromittáló s ezért az azt követő időszakban mellékvágányra kényszerült szerző kánonban elfoglalt helye nagyjából ma is ott van, ahol ötven évvel ezelőtt volt. Az irodalmi közélet konzervatív földesuraként számon tartott Herczeg drámáiból a rendszerváltás óta sem készült paradigmatikusnak bizonyuló színrevitel, ennek köszönhetően színházaink alig-alig merészkednek tovább az életműben a - dramaturgiájában egyébként legkevésbé sem konzervatív - Kék rókánál. Mindez érthető, ha egyszer figyelembe vesszük, hogy a Bizáncnak nincs egyetlen olyan alakja, aki valódi részvétet, szimpátiát válthatna ki az olvasóból, ennek megfelelően pedig csak egy kivételesen erős rendezői kéz az, ami zavaros célozgatások helyett valódi aktualitással képes feltölteni a darabot. Konter László 1981-es pécsi rendezése közel negyed évszázados tiltás után a kultúrpolitikai fellélegzés ígéretével mutatta be a Bizáncot, ám a korabeli kritikai visszhang egyértelműen bizonyítja, hogy az előadásnak nem sikerült új megvilágításba helyeznie Herczeg életművét. Ahogyan 2012-ben Bagó Bertalannak sem.

A történet egészen a Kelet-Római Birodalom végnapjaiig röpít vissza bennünket. Konstantin császár maroknyi emberével elkeseredett harcot vív a külső ellenséggel, s eközben nem veszi észre, hogy az igaz veszélyt saját udvartartása jelenti: a pusztulásra ítélt elit minden lehetőséget megragad, hogy a kapun kopogtató török szultán kegyeibe férkőzzön. Mire Konstanin feleszmél, már késő: a csatát elvesztette, de egy kegyetlen és véres döntés árán saját becsületét még megmentheti.

Bagó Bertalan koncepciója kiragadta a Bizáncot a szigorú értelemben vett történelmi kontextusból és valahova a régmúlt és a közelmúlt közti határsávra dobta. Így tehát világossá válik a triviális közhely, miszerint a darab minden korban érvényes tartalmat közvetít, de nem kapunk magyarázatot arra, hogy miért éppen az 1900-as évek jazz zenekarral (zene: Dobri Dániel) megtoldott nagyvárosi dekadenciája az, amivel aktualizálni igyekeznek az alkotók. Egy eklektikus világot kapunk kardokkal, vértekkel, Chaplinekkel és megválaszolatlan kérdésekkel.

Vereczkei Rita díszlettervező a 15. századot idéző fehér, mozaikkal kirakott márványpadlót mozgatható, a színpadot teljes magasságában betöltő bádogoszlopokkal töri meg. A gyári szellőzőrendszerre emlékeztető térelemek leginkább a külső és belső helyszíneket lennének hívatottak jelezni, ám folyamatos mozgatásukkal inkább csak az előadás dinamikáját aprózzák szét. Ez a fajta problematikus térkezelés az egész színrevitelt átjárja mind a díszlet, mind a színészek szempontjából: sokszor mintha csak egy sebtében nagyszínpadra zavart kamaradarabot látnánk.

A két korszak párhuzamos működtetése a színpadon természetesen minden esetben értékítélettel is párosul: a századforduló ilyeténképpen nem más, mint a hanyatlás, a tisztességtelen képmutatás és az árulás korszaka, a középkor pedig az áhítaté és a tisztességé. Ez a fajta didaxis áthatja a jelmezeket is: míg Konstanin császár és köre maradéktalanul középkori jelmezekben lép színre, addig a császári udvaron belül megbúvó ellenzék hol jobban, hol kevésbé, de mind 20. századi elemekkel tarkított ruhában szerepelnek.

A Horváth Csaba által koreografált tánckar tagjai chaplini Trampnek öltöztetve lengik körül a színészeket, láthatatlan bohócokként mozdulatsoraikkal a szereplők érzelmi világára reflektálnak, hol zárójelbe téve egy-egy kétesen csengő mondatot, hol alátámasztva egy dühös gesztust. Jelenlétük akár indokolt is lehetne, ha nem keltenék időről időre a lökdösődésig fajuló színpadi zsúfoltság érzetét, továbbá ha a színészi munka mögött - tisztelet a kevés kivételnek - valódi értelmezések állnának, nem pedig hamis szövegfelmondások. Így azonban leginkább csak az az érzésünk támad, hogy két külön előadást látunk, az egyik Horváth Csabáé, a másik Bagó Bertalané.

A Herczeg Ferenc által felvázolt tablóképből nemigen születnek emlékezetes alakítások. Mintha Horváth Virgil Spiridion főkamarásától kezdve Kozáry Ferenc Notarasz Lukácsáig egyetlen, nagy, homogén, deklamálva ármánykodó udvari közeget látnánk, érzékelhetetlenné téve ezzel az árulás különböző fokozatait. Tamási Zoltán Lala Kalil szerepében pillanat erejéig ugyan felvillantja, miképp lenne megoldható egy intrikus alak néhány jól elhelyezett hangsúllyal, Egyed Attila pedig visszafogott mellékszereplőként is képes egy emlékezetes és árnyalt zsoldoskapitányt formálni Giustiniani Giovanniból, ám mindezt hiába, játékukkal nem találnak valódi partnerekre. Kubik Anna az első pillanattól kezdve százszázalékos izzásban tartja az általa megformált Irénét, ezért minden, ami dühén túl van, érzékelhetetlen marad a néző számára. Hirtling Istvánnak Konstantin bukása pillanatában majdnem sikerül létrehoznia egy erős színházi pillanatot, mindvégig rezignált császára unalmasból hirtelen szimpatikussá válna, ám a rendezés magával sodorja ezt a momentumot is, mint Bizáncot a török.

Hogy Bagó Bertalan rendezése hol csúszik el, azt nehéz lenne pontosan megmondani: számtalan ötletet látunk, de ezek többnyire kontextus nélkül, kifejtetlenül maradnak. A kémiai reakció nem jön létre a színpadon, üres lufik durrannak, amelyek aztán inkább teszik zavarossá a látottakat, mint érdekessé. Kár érte.

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

A londoni és a New York-i operaház is kirúgta Vittorio Grigolót

„Helytelen és agresszív viselkedése miatt” megválik Vittorio Grigolo olasz tenortól a londoni Royal Opera House és a New York-i Metropolitan Opera.
Színház

Petíció indult és tüntetést szerveznek a kulturális élet totális átszervezése ellen

Teljesen ellehetetlenítené a függetlenek működését, de a kőszínházak műsorpolitikáját is felülről irányítaná a kormány egy új törvényjavaslat szerint. Ennek megakadályozására szerveznek december 9-én tüntetést a fővárosi kőszínházak – emellett petíció is indult a törvényjavaslat elfogadása ellen. FRISSÍTVE
Plusz

Átadták az idei Prima Primissima Díjakat

Tíz kategóriában vehették át a Prima Primissima Díjakat a magyar szellemi élet, a művészet, a tudomány és a sport jeles képviselői a Müpában megtartott pénteki gálaesten.
Vizuál

Online elérhető magyar filmek (nem csak) külföldieknek

Mindig is meg akartad mutatni a külföldi ismerőseidnek, hogy miért jók a hazai mozifilmek? Itt a lehetőség!
Színház

„Kezdenek visszaköszönni a ’70-es évek” – színházi emberek tiltakoznak

Kováts Adél, Mácsai Pál, Pintér Béla és Ónodi Eszter is megszólal abban a videóban, amelyet a Nemzeti Kulturális Alap kiszivárgott, radikális átalakítása miatt meghirdetett december 9-i demonstráció kapcsán tettek közzé.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Színház hír

Nyugalomra int a Magyar Teátrumi Társaság

A Vidnyánszky Attila elnökölte színházi szervezet más egyesületekkel közösen közleményt adott ki, amelyben többek között annak a meggyőződésüknek adnak hangot, hogy a független színházak nem kaphatnak kevesebb forrást, mint eddig.
Színház videó

„Kezdenek visszaköszönni a ’70-es évek” – színházi emberek tiltakoznak

Kováts Adél, Mácsai Pál, Pintér Béla és Ónodi Eszter is megszólal abban a videóban, amelyet a Nemzeti Kulturális Alap kiszivárgott, radikális átalakítása miatt meghirdetett december 9-i demonstráció kapcsán tettek közzé.
Színház hír

SZFE: Gothár Péter ügyét ürügyként használják fel az egyetem lejáratására

Közleményben tiltakoznak a Színház- és Filmművészeti Egyetem tanárai az egyetem lejáratása, ellehetetlenítése, a színházvezetői kinevezések befolyásolása és a független színházi szféra sarokba szorítása ellen.
Színház hír

Újszínházi zaklatási ügyről ír a HVG

A lap úgy tudja, egy állami kitüntetéssel is rendelkező, ismert színész zaklathatott egy nem színész alkalmazottat az Újszínházban.
Színház ajánló

Nincsen évad ősbemutató nélkül a József Attila Színházban

A Film évadában dúskál az ősbemutatókban a József Attila Színház. A sort a Macskafogó kezdte, most van soron a Magas szőke barna férfi felemás…, majd márciusban itt mutatkozik be Budapesten a 9-től 5-ig, nagysikerű Westend musical. De most térjünk vissza az aktuális premierre: A magas szőke + két szőke színpadi adaptációjára.