Színház

Bizonyos mondatokat nem lehet kimondani – Interjú Makranczi Zalánnal

2021.10.07. 09:05
Ajánlom
Évek óta szabadúszóként dolgozik, de fontos, hogy legyenek olyan fix pontok, mint például a Spinoza Színház, ahol a múlton keresztül tud szólni a jelenről. Az idei Spinoza Zsidó Fesztivál új bemutatója, a Mózes és Jézus Pesten apropóján beszélgettünk Makranczi Zalánnal hitről, színházról, szabadságról és kötődésekről.

Az idei Spinoza Zsidó Fesztiválon mutattátok be a Mózes és Jézus Pesten című darabot, s hosszabb idő után újra játsszátok a Herzl című drámát is. Összecseng a két előadás, amely hitről, zsidóságról, az ügyükért szenvedélyes emberekről is szól. Számodra is összekapcsolódik a két előadás?

Elsősorban a hit, a hitről való gondolkodás, amely nagyon jelen van mindkét előadásban. Herzl fanatikusan hitt a zsidó állam létrehozásában, a szétszóródott, többségében asszimilálódott zsidóságnak találkozókat, konferenciát szervezett, létrehozta a Cionista Bankot. Tudta, az erősödő antiszemitizmus miatt egyre nagyobb szükség van erre, szenvedélyesen hitt az ügyben, az életét tette rá fel. Ugyanígy

Mózes és Jézus is a hitre tették fel az életüket.

Mózes és Jézus, akik a ma Budapestjén találkoznak, szenvedéllyel vitatkoznak a vallásról, arról, kinek lett maradandóbb a műve. Évekkel ezelőtt rendezted meg a Haverom a Messiást, ami Jézusnak a kevésbé ismert éveit dolgozza fel. Az egykori rendezésed segített a mostani Jézus szerepedben?

Christopher Moore Biff evangéliuma című regényéből írtuk át Perczel Enikővel a Haverom a Messiást. A Mózes és Jézus-előadásban lényegében ugyanazt a Jézust próbáltam tovább vinni, annyiban más csak, hogy a rendezésem Jézus első harminc évéről szól, a míg mostani a halála utáni kétezer évről. Ott jelenidejűbb dolgot tudtam csinálni, a Mózes és Jézusban sokkal univerzálisabbat kellett képviselni. Schneider Zoltán a vehemensebb Mózes figurát játssza, Jézus a mindig megengedőbb. Ellenpontokat kerestünk, azokat mutatjuk meg. Mózes falakat épített, azon belül adott szabad „játékteret”, Jézus falakat bontott, kitágította a lehetőségeket.

BY6F2537-164128.jpg

Makranczi Zalán és Schneider Zoltán a Mózes és Jézus Pesten című előadásban (Fotó/Forrás: Véner Orsolya / Spinoza)

Budapesten találkozik a két vallásalapító, ami behozza az előadásba a mát, az itt valóságát, ebből a szemszögből válik izgalmassá a vitájuk. Hogyan tágította, aktualizálta, könnyítette a témát a jelenkori Budapest és az idősíkokkal való játék?

Nekem sokkal fontosabb volt, hogy ez a két ember mit kezd egymással, hogyan gondolkoznak, hogyan értelmezik az általuk képviselt vallást, még ha helyenként pamflet-szerűen akadnak is össze olyan hitbéli különbségek, amelyek a valóságban vérre menő vitákat szültek. Van egy meghatározó olvasmányélményem, Johannes Cassianus a sivatagi atyákról szóló könyve, aki az időszámítás előtti negyedik században végigjárta az egyiptomi sivatagi atyákat, s egy „riport-könyvet” készített velük, ami máig fennmaradt.

Nagyon izgalmas látni, mennyire máshogy, természetesebben éltek az akkoriak a hittel, hogyan gondoltak a vallásra.

A gyökereit látjuk. Az előadás könnyedebb formában, de ugyanezt teszi.

Talán nem csak az előadás Jézusa és Mózese, de ti is sokat vitatkozhattatok a próbák során ezekről a kérdésekről. Alakította ez a szövegkönyvet, a végső változatot?

Ez szinte természetes a Spinozában. A szövegkönyv csak egy váz, egy alap, amelyen – így volt a Herzlnél és a Pulitzer-előadásnál is – Sándor Anna, a szövegek írója (a Spinoza Színház igazgatója – a szerk.) nagy szabadságot hagy nekünk. Nekem nagyon jó ez, itt is tudtam, hogy miben szeretnék változtatni, hogyan akarom kicsit máshogy megformálni a szerepemet. Sok változtatáson keresztül készült el az előadás, kezdetben beletettünk rengeteg – a témához kapcsolódó – viccet, majd a bemutató előtt néhány nappal kihúztuk szinte az összeset. Folyamatosan alakítottuk.

BY6F2367-164128.jpg

Schneider Zoltán és Makranczi Zalán a Mózes és Jézus Pesten című előadásban (Fotó/Forrás: Véner Orsolya / Spinoza)

A darab két helyszíne a Margitsziget, majd a kávézó, ahol egy újságíró faggatja Mózest és Jézust. Ez adja az abszurditását is az előadásnak, maga a műfaji meghatározás – politikai kabaré – is ezt sugallja. Az alapkérdés, kettejük vitájának a tárgya, hogy ki alkotott maradandóbb művet.

Ez Sándor Anna ötlete volt, aki reflektálni akart a jelenre, arra, hogy mennyire eltávolodtunk az alapeszméktől, gondolatoktól, a hittől. Mózes törvényei az akkori hétköznapok alapvető szabályai voltak, a túlélés fontos törvényei. Ezer évvel később Jézus ezeken finomított. A darab első része a kettejük hitvitája, a ránk maradt törvényekből, vallási tételekből villantunk fel olyan kérdéseket, amelyeken ma is érdemes elgondolkodni. A második rész a jelen, ahol egy kávéházban kérdezi őket egy újságíró. Ez valóban a kabaré eszközeivel dolgozik. Hogy politikai kabaré, azt kevésbé gondolom. Jézus azt mondja a darabban Mózesnak, ha te nem vagy, én sem tudom elvégezni a feladatomat, nélküled nem sikerült volna. Erről szól a történet is: hogy

ebben az élet nevű játékban nagyon egymásra vagyunk utalva. Egy társasjáték résztvevői vagyunk.

A művészeti ágak annyiféleképpen ábrázolták őket, de létezik talán egy elfogadott „prototípus”. Ez segítség volt vagy az alapoktól kellett felépíteni a saját Jézus-karakteredet?

Nem igazán éltem az előképekkel, nem járt a fejemben például a Krisztus utolsó megkísértése című film. Azt mindenképpen tudni kell, hogyha az ember kimond egy mondatot, az a kulturális térben milyen hullámokat vet. Ha bejön egy Jézus és letolja a nadrágját, az blaszfémia, olyan nem történhet meg. Tisztában kell lenni azzal, hogy bizonyos mondatokat nem lehet kimondani.

BY6F2419-164128.jpg

Makranczi Zalán és Schneider Zoltán a Mózes és Jézus Pesten című előadásban (Fotó/Forrás: Véner Orsolya / Spinoza)

Mégis épp Scorsese filmjét említetted, aki a határait feszegeti a témának. Az emberit, az olykor esendőt, a hibáival együtt szerethetőt mutatja.

De Scorsese sem ment el odáig, hogy kimondja. Bennem is vívódott az Isten fia és az ember figurájának bemutatása. Tizennyolc évesen, amikor felvettek a Nemzeti Színi Akadémiára, úgy éreztem, sok mindet tudok már a színházról. Gaál Erzsi osztályfőnökömtől rengeteget tanultunk, közben folyamatosan játszottunk a nagyszínpadon az akkori legnagyobb mogulokkal, Tolnai Klárival, Bessenyeivel, Agárdy Gáborral.

Elbizonytalanodtam, melyik is az igazi színház.

Rá kellett jönnöm, mindkettő az, csak más közönségnek szól, más eszközöket használunk. Azt hiszem, úgy tudtam életben maradni a pályán, hogy elfogadtam mind a kettőt. Valahogy így formáltam Jézus figuráját is, aki ebből a kettősségből teremtett harmóniát.

Mennyire van az előadásnak hatalmi, politikai felhangja is?

Ma mindennek van politikai színe is, mert felülről mindenből politikát csinálnak. Végtelenül károsnak tartom, hogy ez mindenhova beszivárog. Kell, hogy maradjon az embereknek olyan privát szférája, ahova semmilyen hatalom nem tudja betenni a lábát. Mózesként és Jézusként is erről vitatkozunk leginkább: arról, hol van az igaz hit, s mi az, ami csak üres szó marad.

Az igaz hit képesség arra, hogy az ember rá tudjon csodálkozni a világra.

Herzl3-164128.jpg

Makranczi Zalán a Herzl című előadásban (Fotó/Forrás: Véner Orsolya / Spinoza)

Ez történik a Herzl című darabban is, ahol Nordau, a pszichiáter rácsodálkozik arra a konok hitre, amit Herzl képvisel. Mindkét előadás szellemi óriások hitekben való vitáit mutatja meg.

Herzl lánglelkű karaktere sokkal közelebb áll Mózes figurájához. Sándor Anna megismerkedett Nordau egyik unokájával, aki őrzött néhány levet a Nordauval való beszélgetésükből. A levelezésből kiderül, Herzl kiálhatatlan ember volt, de az álmot, a zsidó állam megteremtését máshogy nem lehetett megvalósítani. Talán ez is volt az ő tragédiája, kevesen értették meg a saját korában. Nagy kérdés, hogy ebben a rövidre szabott életben valójában mi éri meg, miért éri meg küzdeni. Herzl mindent beáldozott, családot, gyerekeket, s úgy halt meg, hogy kudarc volt, amiért egy életen át harcolt. Csak halála után évtizedekkel tértek vissza az elképzeléseihez, s hozták létre az új államot.

Számos kőszínházi társulat után néhány évvel ezelőtt a szabadúszást választottad, de függetlenként is valahogy keresed az állandókat. A Spinozában évek óta ugyanazzal a csapattal, Sándor Annával, Czeizel Gábor rendezővel dolgozol. A szabadság mellett kellenek ezek az állandóságok is?

A karantén alatt újra kellett gondolnom a szakmámhoz való viszonyomat, mindazt, ami nekem a színházat jelenti. Egészen addig

abban éltem, hogy előadás soha nem maradhat el, és most mégis azzal szembesültünk, hogy dehogynem.

A Nemzeti Színházban csúcsra voltunk járatva, hibázni nem lehetett, minden előadásnak tökéletesnek kellett lennie. Csak a színház volt, s amikor a Nemzetinek vége lett, ott maradt valami hatalmas üresség. Ezért is jöttem el később Székesfehérvárról, mert úgy éreztem, a kőszínházi keretek között megtébolyodnék. De csak az alternatívokat sem tudtam elképzelni, ki kellett találnom valami saját utat, amiben jelen idejűen tudok részt venni. Ezt találtam meg a Spinozában, ahol arra szövetkezünk, hogy a múlton keresztül beszéljünk a jelenről. Mint a Szókratész védőbeszéde, hogy újra és újra elmondjuk.

IMG_4758-20-164128.jpg

Gyabronka József és Makranczi Zalán a Herzl című előadásban (Fotó/Forrás: Véner Orsolya / Spinoza)

A Szókratész-előadás azért is fontos neked, mert egyedül lehetsz a színpadon egy szöveggel? Az említett elbizonytalanodásodban egyfajta kihívás is.

Már mindenféle produkcióban játszottam, ez volt az egyedüli forma, amit nem próbáltam. Vágytam rá, meg ultimátum is volt számomra, ha tudok a Szókratésszel érvényest adni, megfogni a közönséget, akkor maradok a szakmában, ha nem, akkor váltok. Úgy éreztem, mindent egy lapra tettem fel. Állok a színpadon, körbeülnek a nézők, próbálom megvédeni az igazamat. Minden előadásban az életemért küzdök.

A Mózes és Jézus Pesten című előadást legközelebb október 19-én és 28-án láthatják a Spinoza Színházban.

További információ és jegyvásárlás ide kattintva! >>>

Fejléckép: Makranczi Zalán (fotó: Forgács Bea / Spinoza)

Támogatott tartalom.

Programkereső

Legolvasottabb

Könyv

„Mindennek a magyar irodalom a közepe” – Valuska László a tízéves Margó Fesztiválról

Több mint 60 programmal, könyvbemutatókkal, koncertekkel és irodalmi sétákkal jelentkezik a Margó Irodalmi Fesztivál és Könyvvásár október 14. és 17. között a Várkert Bazárban. A jubileum alkalmából a fesztivál alapítójával, programigazgatójával beszélgettünk.
Könyv

Egy stadionnyi Paradicsom – Nádasdy Ádám az új Dante-fordításról

Egy közös karácsonyi italozás alkalmával jutott Nádasdy Ádám és Térey János arra a megállapításra, hogy Dante Isteni színjátékának Paradicsom részét újra kéne fordítani. Nem azért, mert Babits szövege ne lenne jó, nagyon is szép, a mai olvasóközönség viszont már nehezebben fogadja be. Az új változat elkészült, Nádasdy Ádám, a mű fordítója pedig a 2021-es Budapesti Őszi Fesztivál keretében ismertette a művet a Márai Sándor Kulturális Központban.
Klasszikus

Cziffra György századik születésnapját ünnepli a zenészvilág

Két különleges koncerttel, kiállítással, külföldi programokkal folytatódik a Cziffra György-emlékév, a zongoraművész századik születésnapján Eötvös Péter erre az alkalomra írt műve is elhangzik
Vizuál

Vaszary, Aba-Novák és Munkácsy remekművei a Virág Judit Galéria őszi aukcióján

Vaszary János utolsó itáliai nyarát felidéző festménye, Aba-Novák Vilmos római trattoria ciklusának lenyűgöző darabja, Munkácsy Mihály anya-gyerek kompozíciója és Kádár Béla Amerika-élményének emléket állító műve is kalapács alá kerül a Virág Judit Galéria őszi aukcióján október 17-én a Budapest Kongresszusi Központban.
Vizuál

A rejtélyes Margaret Watkins - Fotóhónap2021

Tükröződő csónak a vízen, személyes tárgyak a fürdőszobában, festői portrék és ipari tájak, kaleidoszkóp-szerű montázsok – mind-mind eredeti nyomatok Margaret Watkins titokzatos fekete dobozából. A Fotóhónap2021 központi tárlata a méltatlan módon elfeledett életműből válogat.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Színház játék

Miután a mama bedobta a bombát… – JÁTÉK!

Játsszon a Fidelióval, és legyen az Orlai Produkció vendége a Válaszfalak című előadás október 20-i, kőszínházi bemutatóján a Belvárosi Színházban. Szabó Máté rendezésének főszerepeiben Hernádi Judit és Kern András látható.
Színház ajánló

Ókori kérdések a mában – antik drámákból merít a Katona József Színház új előadása

Tarnóczi Jakab Varga Zsófia dramaturggal Aiszkhülosz, Euripidész és Szophoklész műveit emelte át a mába – vagy ha pontosak szeretnénk lenni: a jelent húzta rá a most is aktuális ókori történetekre.
Színház ajánló

Idegennek lenni a hazádban – Zsótér Sándor Székesfehérváron rendez

A Pisztácia és mogyorót, amely egy bevándorló kispolgári család hétköznapjait meséli el, október 16-án mutatják be a Vörösmarty Színház Kozák András Stúdiójában.
Színház ajánló

A Jurányi Ház utcára vitte a színházat

A Jurányi Ház felkérésére Budapest köztereihez kapcsolódó hangjátékok írásába fogtak hazai drámaírók. A darabok egészen más dimenzióba repítik a hallgatót, hiszen a területet, köztéri szobrot vagy épp eseményt olyan megvilágításba helyezik, amellyel a járókelők eddig nem találkozhattak.
Színház hír

Ismét a pályakezdőknél a STAFÉTA-bot

Hatodik alkalommal hirdetik meg a Budapesten bemutatandó független színházi, tánc, újcirkusz, valamint összművészeti kezdeményezések támogatására létrehozott STAFÉTA pályázatot, amelyet a korábbi évekhez hasonlóan a FÜGE Egyesület bonyolít le.