Nánay István laudációja

Blasek Gyöngyi 1940-ben Temesváron született, de iskoláit már Budapesten végezte. Középiskolásként a csepeli Jedlik Ányos Gimnázium színjátszójaként a Peer Gynt Aaséját játszotta. Háromszor sikertelenül felvételizett a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. Betanított munkás volt a Gamma Művekben (ott találkoztam vele először, ő még, én már ott dolgoztam), közben Barlanghy István Magyar Pantomim Stúdiójába járt. Barlanghy – aki tanított az Állami Bábszínház Stúdiójában is – ajánlotta be Szilágyi Dezsőnek, az Állami Bábszínház igazgatójának.

Blasek 1965-től a tájoló együtteseknél volt gazdasági elszámoló, azaz jegyárus és pénzügyi mindenes. 1966-ban elvégezte a bábszínészképző tanfolyamot, ettől kezdve öt éven át kellékezett, azaz a szerepeket játszó kollégái mellett vett részt az előadásokban.

Első jelentősebb szerepeit a férje, a színész, rendező és pedagógus Bánky Róbert előadásaiban játszotta. Nemcsak színészként vett részt Bánky munkáiban, hanem alkotótársa volt a színész-rendező árnyjátékos-kísérleteinek és -előadásainak is. Bánky a színészképző stúdióban hosszú ideig tanította az árnyjátékot, amit halála után a felesége folytatott. De nemcsak a Bábszínházon belül oktatott. 1996-tól több, mint két évtizeden át a Színház- és Filmművészeti Egyetemen is őtőle sajátították el e technikát a hallgatók.

Számos nagy sikerű szerepet játszott az évek-évtizedek során, többek között A gyáva kistigris címszerepét, Toto kutyát az Ózban, a Minden egér szereti a sajtot Jozefináját, de számítottak rá a színház felnőtteknek szóló és művészi-kísérletező produkcióiban is (például Prokofjev: Két-Pierrrot-játék, Gogol: Az orr, De Falla: Pedro mester bábszínháza, A szarvaskirály, Übü király). Alázatosan belesimult az akkor elfogadott és követett bábjátszó stílusba, amely az egyneműséget, a színész láthatatlanságát (még a tapsos meghajlás is tilos volt), a paravános játékot tartotta a bábozás lényegének.

Vallomása szerint a szakmai életében fordulópontot jelentett az, amikor hatvannyolc éves korában kapott jelentős prózai feladatot: Balázs Zoltán Faust-rendezésében az idős Margitot játszhatta el. Valósággal megfiatalodott, s mintha egy új életszakaszába lépett volna. Nagy élménye, hogy Balázs Zoltán e közös munka után szerepre hívta a Maladype Színház kettős előadásába (Schiller: Don Carlos és Goethe: Egmont). S mivel Meczner János igazgatása alatt számos prózai és fiatal rendező kezdett a Budapest Bábszínházban dolgozni, ezek az alkotók is rendre felfedezték Blasek Gyöngyi minden újra nyitott és érdeklődő színészi lényét, s erre meg az évtizedek alatt sokasodó színészi tudására és tapasztalatára építve sorra kapta a fontos szerepeket. Dolgozott többek között Alföldi Róberttel (A képzelt beteg), Hoffer Károllyal (Semmi, Gengszter nagyi), Keresztes Tamással (Frankenstein), Meczner Jánossal (Varázsfuvola), Szikszai Rémusszal (A vihar, Dekameron 2023, Peer Gynt), Szilágyi Bálinttal (Bambi, Esti Kornél). A nagyon különböző karakterű és stílusú rendezők munkamódszeréhez és elképzeléseihez egyként tud kötődni, de nemcsak ezekkel a rendezőkkel találja meg a közös hangot, hanem a játszótársaiéval is, akik közül csaknem mindet tanította az egyetemen. Nyolcvanötödik évében is fantasztikus életszeretettel, szakmai kíváncsisággal és alázattal viszonyul minden feladatához.

Munkásságát eddig Állami Ifjúsági Díjjal (1985), Aase-díjjal (2006), Magyar Arany Érdemkereszttel (2015) és Gobbi Hilda-díjjal (2021) ismerték el.

Blasek Gyöngyi eddigi pályája – ami a műkedvelő gimnáziumi előadás Aaséjától legutóbbi szerepéig, a Peer Gynt Aaséjáig (és idős Solvejgjéig) ível – nemcsak önmagában kerek egész, hanem szélesebb értelemben is példaértékű.

Meg azt a szüntelen törekvést, hogy e gyerekműfajba kényszerített színházi forma és kifejezési mód visszataláljon eredeti közegébe, és elfogadtassék a maga kompexitásában.