Színház

Bodó-dupla: Szentivánéji Anamnesis

2012.07.15. 07:32
Ajánlom
Közös nevezőre hozható-e a Schauspielhaus Grazban rendezett Szentivánéji álom és a budapesti Katona József Színházban készített Anamnesis? Amennyiben a társadalmi kérdések teatralizálását és nézőben hagyott hiányérzetet közös nevezőnek tekintjük, mindenképp.

Grazban mesterembereink a szélrózsa minden irányából érkeznek: Rastislav Tesárik, Hilmi Cörüc, Yoshka Bazin, Vassilij Stoljar (őket mind szputnyikosok, Lajos András, Jankovics Péter, Szabó Zoltán, Fábián Gábor játsszák), mellettük bizonyos Klaus Zettel (Sebastian Reiß) és Paul Schlucker (Franz Solar) dolgoznak a színházi festőműhelyben. Zettel a színházimádó önjelölt rendező, aki megállapítja, hogy a Szentivánéji álom Shakespeare legrosszabb darabja. A vendég- (némi eufemizmussal: szabadúszó) -munkás trupp szerencsés esetben 15.000 eurót kap Theseustól, ezt egy telefonbeszélgetésből halljuk, és ha már pénz meg fenntartás, természetes, hogy a hírek - az előadásban is - a Szputnyikról szólnak. Bodót elsősorban a színházcsinálás érdekli a darabból, a mesteremberek mellett Puck (Thomas Frank) entertainer karaktere jár még szerencsésen: a kiszólások és kikacsintások - a grazi intendánsnak, Anna Badorának szóló köszönettől a Staying Alive-ig -, az improvizáció lehetősége jórészt kizárólagosan nekik jutnak, ők  pedig becsülettel és a szokásos nagy kedvvel vetették bele magukat a játékba. A néző meg jól jár, mert látja, hogy nem csak egy rossz színész - hiszen Shakespeare mesteremberei csapnivalóan dilettánsok -, de egy remek színész is mily megindító.

Nem nagyon láttam még olyan Szentivánéji álmot, ahol a szerelmesek ne cukik, hamvasan aranyosak, bájosak és szépek lennének. Pedig hát valljuk be, elég irritáló a nyafogásuk, az álproblémázásuk. Bodó egy rendkívül egyszerű húzással, azzal, hogy nem naivákra osztja Helenát (Katharina Klar) és Hermiát (Pia Luise Händler), hanem az inkább érdekes, mint lehengerlően finom szépségű színésznőkre, Demetriusnak (Florian Köhler) és Lysandernek (Simon Käser) pedig szálfatermetűnek egyáltalán nem mondható, inkább korpulens színészeket választ, vállaltan nem túl vonzó karaktert ad a négy szerelmesnek. Theseust és Oberont, illetve Hippolytát és Titániát összevonják, Jan Thümer és Pető Kata azonban gyakorlatilag semmit nem visz át egyik figurából a másikba. Az ő játéklehetőségeik meglehetősen korlátozottak, egy-egy dimenziót tudnak moderált mélységben, leginkább külsőségekben, gesztusokban megmutatni. És emiatt támad hiányérzetünk.

Pascal Raich díszlete impozáns - egy lichthof, amelynek az alján vagyunk, de látjuk az eget, sőt a száradó ruhákkal újabb csavart kap a perspektíva -, szokás szerint felidéződnek Bodó előző előadásai, Nagy Fruzsina a funkcionálisat, a hétköznapit és a fantáziát sűríti jelmezeibe, Klaus von Heydenaber kamarazenekara zeneileg, nyitányban alapozza meg a rákövetkező, fanyar, iróniával, a túlélést segítő cinizmussal teli játékosságot.

Ez utóbbi félmondatot az Anamnesisre is alkalmazhatnánk. A zenét - hisz az alkotó azonos - és általában a témát, a magyar egészségügyet tekintve is, melynek útvesztőiben a Josef K.-ként bolyongó átlagbeteg mi vagyunk. Az előadás gerincét adó történetek nézőktől vagy egészségügyi dolgozóktól származnak, utóbbiak meg is jelennek az színpadon. A vetített képeken beszélő fejek sokkal hatásosabbak, mint az, amit a függöny felmenetele után látunk. A Katona és a Szputnyik színészei játszotta szkeccsek témája erősebb, mint az, ahogyan a szkeccsek a színházban megvalósulnak.

A leginkább megjegyezhető és határozott körvonalú karakter Keresztes Tamásé, aki sűríti portásországunk minden jellemzőjét, Mészáros Béláé, aki hol innen jön be, hol onnan, vonul át a színen, hogy halott anyját keresse egyre kétségbesettebben és egyre reménytelenebbül. Ehhez persze az is hozzájárul, hogy szinte mindenki több karaktert is játszik, s ezáltal elmosódnak a körvonalak. Bodónál gyakori, hogy a figurák képtelenek a kommunikációra, tele vannak frusztrációval, egyaránt problémájuk van az önkifejezéssel és a másik meghallgatásával - ilyeténképp is pontosan leképezi a kis magyar társadalmunkat.

Abszurd, groteszk és burleszk, röhejesen és földhözragadtan hétköznapi és elemelten drámai, olcsó és szofisztikált mind színpadra kerül itt, ahogyan az Bodónál szokás, sőt nézői elvárás, a drámai súly azonban valahogy elvész az ötletparádéban. Ebbe a revübe belezsúfoltak mindent, amit ismerünk, amit a saját bőrünkön is tapasztaltunk, tapasztalunk és még egy ideig tapasztalni is fogunk. Túlbeszéltek a szituációk, és a példákból - legyenek bármilyen tanulságosak - megárt a sok, mert van az a mennyiség, ami után sokk helyett csak a szaturáció unalmát érezzük. És valahol legbelül szomorú az ember, hogy bár a téma kiverhetné a biztosítékot, kavarhatna port - és sorolhatnánk a további közhelyeket  -, az előadás mégsem lépi át az ingerküszöböt.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Elmezavara miatt nem ítélik el a zongoraművész volt feleségét, aki megölte két gyermeküket

 Egy texasi bíró hétfőn elmezavara miatt nem találta bűnösnek két kislányuk meggyilkolásában Vagyim Holodenko ukrán zongoraművész volt feleségét.
Vizuál

Így áll most a Liget-projekt – galéria

Töprengett mostanában azon, hogy haladhat a munka a Városligetben és a múzeumokban? Képek és átadási időpontok a cikkben.
Zenés színház

Laki Péter: „Ez nem hagyományos gála”

A fiatal táncos komikus igazi showman, és karizmatikus színpadi jelenlétét a Budavári Palotakoncerteken is kamatoztatja: Kerényi Miklós Mátéval együtt látják el a házigazda feladatát.
Klasszikus

Bolhás kutyus vette el a színpadot a hegedűművész Quentin Tarantinótól

A szégyentelen Blöki dörgölőzött, hempergőzött, vakarózott, és a füle botját sem mozdította a zenére. Most ez a szakasza van az évnek.
Zenés színház

Kalocsai Zsuzsa: „A szívünk-lelkünk benne van”

Kalocsai Zsuzsa született díva, igazi primadonna, aki nem csak csodás hangjának, hanem belső eleganciájának, királynői megjelenésének köszönhetően érdemelte ki a Budapesti Operettszínház közönségének szeretetét.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Színház Radioaktív

Keverni nem csak a fakanállal lehet: Marie Curie nem mindennapi élete

Marie Curie története sok szempontból a századforduló és a 20. század története. A radioaktivitás úttörő kutatójának életét feldolgozó monodráma egy egyedülálló tudós történetét meséli el, akinek volt bátorsága szembemenni a hagyományos női szerepkörrel.
Színház interjú

Gyerekek tragédiája – valóságos túszdráma, színházi köntösben

2004-ben a beszláni I. számú iskolát terroristák rohanták le, ezernél is több embert ejtve túszul. A holland Carly Wijs Mi és Ők című kamaradarabja ezen elbeszélhetetlen napok emlékéről szól.
Színház hírek

Ők a Színikritikusok díja várományosai

A Színházi Kritikusok Céhe 39. alkalommal adja át az előző évad legkiemelkedőbb színházi teljesítményeinek járó elismerést szeptemberben.
Színház magyar színház

Az Operettszínház és a Magyar Színház vezetésére írtak ki pályázatot

A kiírások szerint mindkét pályázat nyertese 2019. február 1-jétől öt évig töltheti be a vezetői pozíciót.
Színház etikett

Focimeccset néztek telefonon egy színdarab közben – a színészek felháborodtak

A két angol hölgyet nem akadályozták a színpadon zajló események abban, hogy megtudják, ki nyerte a büntetőpárbajt. A színészek a Twitteren fakadtak ki a bunkó nézők miatt.