A Jászai Mari-díjas színész, rendező, aki nemrégiben Horvát Lili hívására tért vissza újra a színészethez egy filmforgatás erejéig, azután tette közzé gondolatait, hogy a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatói bejelentették, a járványügyi intézkedésekkel összhangban elhagyják az SZFE elfoglalt épületeit, amelyeket immár 71 napja tartottak.
A diákok kijelentették, a blokádot nem feladják, hanem „magukkal viszik”. Ennek jegyében kedden éjjel átadták az ellenállás jelképeinek számító molinókat és a zászlót a támogató színházaknak megőrzésre.
Kapcsolódó
A támogató színházak homlokzatára kerülnek az SZFE molinói
A Katona, az Örkény, a Radnóti és a Trafó vette át megőrzésre a Színház- és Filmművészeti Egyetem Vas utcai épületén a blokád idején kifüggesztett molinókat és a zászlót.
„Láttátok ezt? Láttátok mi történt velünk?
Felfogtuk a jelentőségét mindannak, ami történt körülöttünk és velünk az elmúlt években és leginkább az elmúlt 71 napban?” – szegezi a kérdést Bodó Viktor a magyar színházi és filmes szakmának, úgy fogalmazva, hogy egy maroknyi egyetemista „leckét adott alázatból, szellemességből, összetartásból, szervezettségből, önzetlenségből, jómodorból.
Megmutatták, hogy amúgy még van remény.”
A művész úgy véli, a diákok az egész országnak tükröt tartottak, a szakma pedig ahelyett, hogy elgondolkodott volna, csak megosztottá vált. „Mi meg Ti meg ahelyett, hogy gondolkodtunk volna a megoldáson arra jutottunk, hogy Mi meg TI. Ennyit tudunk felmutatni. Felnőtt meglett emberek hada” – írja, majd így összegez: „Szégyen, hogy mi meg ti nemhogy összefogni, de még szót érteni sem tudtunk semmiben. Megbocsájthatatlan.”
A teljes bejegyzés itt olvasható:
Tisztelt vagy Kedves?
ejh behogy
Inkább csak egyszerűen:
Hé, te!
Magyar színházi és filmes szakma!
Láttátok ezt? Láttátok mi történt velünk? Felfogtuk a jelentőségét mindannak, ami történt körülöttünk és velünk az elmúlt években és leginkább az elmúlt 71 napban?
Egy maroknyi egyetemista leckét adott alázatból, szellemességből, összetartásból, szervezettségből, önzetlenségből, jómodorból. Megmutatták, hogy amúgy még van remény.
Minél nagyobbat rúgtak az szfe-be, ők annál békésebben és szelídebben reagáltak.
Soha semmilyen vállalhatatlan gesztust nem tettek.
Óriási a nyomás a mai napig a hallgatókon.
Belegondoltatok mekkora nyomás ez?
Nekik volt a legnagyobb veszíteni valójuk és beáldozták.
Mindent egy lapra. Azután jöttek a rohadt nehéz hétköznapok és az ezzel járó praktikus teendők egy olyan helyzetben, amire senkinek nem volt kész forgatókönyve.
Csak néhány hírt lehetett hallani, hogy éppen milyen éjszakai fórum zajlik, hogy mire van szükség. Elképzelni sem lehet milyen nehéz helyzetekkel kellett küzdeni. Nap nap után.
A tehetség és a szellemesség és olyan elementáris erejű összefogás és kitartás, amelyhez foghatót nem igen láthatunk az országban, ahol a szemünk láttára sorba dől be minden.
Tarol a sötétség.
Ahol nincs következménye szinte semminek.
Nincsen tanulság sem nagyon.
A közöny az apátia a félelem az önös érdekek a gyávaság a mohóság a tájékozatlanság az előítéletek.
Ezek lettek a legfőbb motivációk idekint.
Az Szfe hallgatói megszégyenítő módon leleplezték ezzel ellenállással, hogy hol is tartunk tulajdonképpen. Milyen rettenetes rossz állapotban van ez a szakma.
Meg az egész ország. Nem is olyan görbe tükör.
Mi meg Ti meg ahelyett, hogy gondolkodtunk volna a megoldáson arra jutottunk, hogy Mi meg TI.
Ennyit tudunk felmutatni. Felnőtt meglett emberek hada.
Hagyjuk, hogy ez legyen... sőt... részesei vagyunk és működtetjük miközben igyekszünk azt hazudni, hogy jobbak vagyunk a másiknál. Milyen kár, hogy kamu ez egész.
Nincs nyertes. Mert ez nem is verseny. Akkor mi volt ez eddig?
Milyen színvonalú megszólalások, nyilatkozatok voltak?
Mit tudtunk mi felmutatni?
Hogyan támogattuk őket?
Mit tettünk mi?
De komolyan!
Mit nyertünk ezen ez egészen?
Mit tanultunk eddig mindebből?
Miközben milliárdok és milliárdok szállnak el a semmibe vadászkiállítástól kezdve Déryné programon át a Nemzetünk Színházának (roppant gazdaságos) felújítására. vagy akármilyen Ilyenolyanfideszkdnp-s vagy annak strómanjarokona bulira.
Felfoghatatlan, ami itt történik.
De attól még történik.
Minden nap történik és egyre cifrább a tánc.
Nem vagyok büszke rád magyar színházi szakma.
Ha érdekel szerény véleményem.
De persze miért is érdekelne, hiszen olyan jól meg vagy te abban a szarban, amiben nyakig ülsz, de amit te főztél magadnak.
Fenékig.
Szégyen, hogy mi meg ti nemhogy összefogni, de még szót érteni sem tudtunk semmiben.
Megbocsájthatatlan.
Tisztelgek az SZFE polgárai előtt.
Szép volt, Hallgatók! Szép volt, tanárok!
Ami ez alatt kint az épületen kívül történt az pedig .... szégyen.
71. nap
Fejléckép: Bodó Viktor (fotó: Dömölky Dániel)
hírlevél
